Kis királylány Tapolcán és Tokióban

Tapolcán a Malom-tó partján, hol egykor a rebellis költő, Batsányi János szülőháza állott, vaskorláton üldögél a bronzból öntött Kis királylány, Marton Lászlónak, Tapolca város szülöttének alkotása. Hasonmása Pesten látható, a Duna partján. Nincs olyan külföldi turista, aki meg ne állna mellette, el ne gyönyörködne gyermeki szépségében, öntudatlan és mégis kihívó ártatlanságában. A japánok kiváltképpen hosszan időznek a társaságában, talán mert tudják, hamarosan hazájuk fővárosának is lakója lesz a magyar szobrászművész immár világhírű bronzleánykája.A magyar millennium alkalmából májusban Tokióban megrendezett Marton László-kiállításnak akkora volt a sikere, hogy több jeles munkájának újraöntését, -mintázását kérték vendéglátói. (Híreink szerint a császári palota mellett állítják fel Cantata profana című munkáját, azt a kompozíciót, amelyiknek hosszú ideig nem találtak alkalmas helyet Pesten és Budán a városatyák. Most éppen a Király-hágó térre szánják, területrendezés után...) A Kis királylány a 26 millió lakosú Tokió önkormányzatának a tulajdonába kerül, a Torzó című hófehér márványalak a japánbeli magyar millennium fővédnökének, a Marton László-kiállítást megnyitó Takamado hercegnek a tulajdonába. A 43 szoborból és húsz-egynéhány festményből, akvarellből álló tárlat anyaga (amelyet egyébként nemcsak a japán főváros közönsége dicsért, hanem mindenki, amerre országjáró útján elhaladt) nemrég utazott vissza Magyarországra, hogy új, állandó kiállítássá rendeződve, kicsit át is alakítva a művész szülővárosát, gazdagítsa, a nyugati országrész vándorait gyönyörködtesse.A Malom-tó partján álló Marton Galériát pénteken délután Mádl Ferenc köztársasági elnök nyitotta meg, a természetelvű művészet és a tematikai gazdagságáról, formaérzékéről és a társművészetek iránti hódolatáról is híres művész előtt tisztelegvén. A millenniumi esztendőnek csak az egyik jeles eseménye volt Tokióban is, idehaza is Marton László tárlata. Tokióban, hol oly lelkesen és tevékenyen köszöntik az ezeresztendős magyar államot, vezető hír lett a rádióban, a napilapok hasábjain a magyar művész munkássága: Ecce homója, Szent István királya, a Magyarok Nagyasszonya, Mária meg a Pletyka, a Pásztorfiú s a Duna-parton üldögélő költő, József Attila. Megemlékeznek tán róluk méltóképpen idehaza is.Japánban nagy kedvvel figyelik ez esztendőben a magyarokat. Ámbátor a japán ember nem tud sokat Magyarországról.– Nem tud sokkal többet, mint Lengyelországról vagy Csehországról, de kicsivel többet tud mégis – mondja Szerdahelyi István, Magyarország tokiói nagykövete. – Ez a kicsi elég ahhoz, hogy a tokiói magyar diplomaták munkáját megkönnyítse. A magyarok ázsiai eredete, 1956, amely a mai japán vezető réteg ifjúkorát erősen foglalkoztatta, valamint országunknak a kelet-közép-európai rendszerváltásban betöltött szerepe: ez az a „kicsivel” több, amit a japán társadalom hazánkról tud. A mai Magyarország alaposabb bemutatására kiváló alkalom millenniumunk, az ezeréves keresztény állam ünnepe. Az idén januártól decemberig több mint száz kulturális és tudományos rendezvényt terveztek, illetve szerveznek, országunk határain túl Japánban tartják az ezeréves magyar állam legnagyobb ünnepét.– Elsősorban a magyar zenét lehet „eladni” Japánban, sok ottani ügynökségnek ad kenyeret, hogy magyar művészeket szerződtetnek koncertkörutakra. Jóval nehezebb érdeklődést kelteni a japán emberek széles körében a magyar képzőművészet iránt. Filmművészetünkből is főleg a hatvanas évek „nagy generációja” foglalkoztatja mind a mai napig az ottani értelmiséget – mondja a nagykövet. – Ez azonban éppen elegendő ahhoz, hogy a magyar kultúra teljes spektrumát vonultassuk fel a japán társadalom előtt. Járt már az idén Japánban a Magyar Virtuózok Kamarazenekara, Pauk György hegedűművész és Jandó Jenő zongoraművész, országos turnét tartott az Ando Drom együttes meg a Szászcsávás cigányzenekar. Az Angelica japán leánykórus Orbán György Missa Nona című művét énekelte március idusán Tokióban. Áprilisban a szigetországban (Nipponországban, ahogyan régente mondták) is megtartották a magyar tudomány napját, májusban közös kiállításon mutatkoztak be a japán és a magyar grafikusok. A Budapesti Fesztiválzenekar országos turnéja éppen úgy vezető kulturális hír lett a japán médiában, mint Tagucsi Harumi zongoraművész hangversenye a műsorán szereplő Bartók- és Liszt-művekkel vagy a Tokyo Philharmonic Orchestra koncertje Kovács János vezényletével, amelyen Erkel Ferenc kompozíciói is felcsendültek Bartók Béla és Liszt Ferenc muzsikája mellett. Marton Éva júliusban vendégszerepelt Tokióban, a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanárainak koncertjét ugyancsak júliusban tartották meg Gifuban. Augusztus végén veszprémi hetet szerveztek Japánban, szeptemberben a tokaji bornak és a magyar néptáncnak szentelték rendezvényeiket országszerte. Nemzetközi táncfesztiváljuknak is magyar mű, A csodálatos mandarin volt a központi témája. E napokban az Állami Népi Együttesnek, a Magyar Állami Operaháznak, a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, Berki László cigányzenekarának és a Kalákának, Sebestyén Mártának meg a Muzsikás együttesnek tapsolnak.– A császári udvar a hagyományokhoz ragaszkodva távol tartja magát a politikai élettől – meséli Szerdahelyi István. – Ugyanakkor az udvari diplomácia minden módon igyekszik demonstrálni, hogy Japán nyitott ország. Az udvari diplomácia gyakorlásában a császár unokaöccse, Takamado herceg talán a legtevékenyebb, ő a fővédnöke a szigetországbeli magyar millennium rendezvénysorozatának is. (Takamado herceg járt már nálunk, nagy tisztelője a magyar népnek, a magyar kultúrának.)Az év utolsó napján gálakoncerttel búcsúztatják az óévet és a XX. századot a magyar művészek Japán fővárosában. És föltételezhetően elbúcsúzik Japán attól a (fehér foltokkal tarkított) Magyarország-képtől is, amely eddig élt az átlagemberekben. A 2000. esztendő százféle magyar kulturális programja új ábrát rajzol rólunk, és az új rajzolat, mit a magyar kultúrának köszönhetünk, föltehetőleg megváltoztatja „kultúrán túli” kapcsolatrendszereinket is. Magyarország tokiói nagykövete, Szerdahelyi István azt mondja, a politikai és a gazdasági kapcsolatok terén máris jól mérhető a változás: a Japánból Magyarországra érkező beruházások értéke elérte az egymilliárd dollárt, a hazánkba látogató japán turisták száma a százezret.