Liliomos herceg

Az Árpád-házi magyar királyszentek kutatásának több, egymást részint kiegészítő, de még inkább kimondva-kimondatlanul vitatkozó csapásvonala van. Egyelőre korai lenne iskolákról beszélnünk, de az tagadhatatlan, hogy komoly, a további kutatások szempontjából nem megkerülhető munkák születtek. Az egyik a közelmúltban látott napvilágot: Magyar Zoltán A liliomos herceg című monográfiája, amely a szerző Szent Istvánról és Szent Lászlóról szóló műveinek folytatása.Kutatási módszere, a könyv felépítése hasonló a korábbiakhoz: először megvizsgálja a kiválasztott szent életét, majd nyomon kíséri kultuszának történetét a képzőművészetben és a folklórban. Elsősorban tehát a szent kultuszának helyi (a történelmi magyarországi) vonatkozásait kutatja hazai források alapján; szemben Klaniczay Gáborral, aki inkább európai összehasonlításokat tesz. Mindkét módszer közös hiányosságát abban látom, hogy többé vagy kevésbé, de figyelmen kívül hagyja a szentek kultuszát talán nem elenyésző mértékben befolyásoló katolikus egyházat, a vizsgált kor uralkodó teológiai, ezen belül hagiográfiai nézeteit, módszereit. Az egyik oldalon nem tudjuk meg, hogy Róma hogyan befolyásolta közvetett és közvetlen úton Szent Imre kultuszát, a másikon pedig néha még az sem derül ki elég világosan, hogy az életszentség „szentsége” nem azonos a szentségek (hét) „szentségével” vagy a szentelmények „szentségével”.Kétségtelen, hogy bár a szerző nagy gonddal és körültekintéssel gyűjtötte össze a Szent Imre-kultuszra vonatkozó adatait, vannak elfelejtett, kimaradt vonatkozások. Kissé talán szűkre szabott a zenei vizsgálódás, és meglehetősen töredezett a XVIII. század utáni irodalom Szent Imre-tükre. Ez azonban nem lényeges. Sokkal fontosabb, hogy egy jól használható Szent Imre-topográfia készült; a nagyközönség és a kutatók számára egyaránt haszonnal forgatható könyv, ízléses, szép kivitelben.(Magyar Zoltán: A liliomos herceg – Szent Imre a magyar kultúrtörténetben. Európa, Budapest, 2000. Ára: 1800 forint)