Madarak és balekok

Fábián László novelláskötetének címe könnyen félrevezetheti az olvasót, ami – sejthetően – nincs a szerző szándéka ellenére. Becsali címet adott történeteinek, amelyek háttérszereplői között tenger sok a madár, ám az igazi szereplők mégiscsak a drámákat megélő, csetlő-botló emberek. Akik – a pesti szólással élve – akár „madaraknak” is mondhatók, mert Fábián hősei balekok, érzékeny lelkek, töprengő értelmiségiek, olyanok tehát, akik a mindennapi életben többnyire pórul járnak.A különös történetekhez a helyszín is hozzátartozik. Szöul és Lagów, Varsó meg Rapallo, Szombathely és – főként – Budapest. Itt jön-megy, tesz-vesz, tűnődik és emlékezik a nehezen megfogható főhős, aki azáltal lesz a novellák alanya, hogy ő mondja el a rajta áthabzó érzelmeket, idézi fel gyermek- vagy ifjúkori emlékeit, szenved a magánytól, figyeli környezete villanásait. És figyeli persze a világ rebbenései közepette a kedvesen titokzatos madarakat – a madár lélekjelkép! –, cinegéket és rigókat, sirályokat meg a legendák szimorghjait, ezeket a már-már mitikus szárnyas lényeket, animulákat, fogyatkozó társainkat az élet változó helyszínein.Aki a nagy sztorit, az izgalmas történetet keresi az irodalomban, kissé tán tanácstalanul forgatja majd Fábián László novelláskötetét. Mert itt nem az eseményekre helyeződik a hangsúly, hanem a lélek apró rebbenéseire. A pasztellszínű emlékekre, az egymáson áttűnő helyszínekre, a minden pillanatunkat át- meg átszövő csodára, amelyet a teremtés megajándékozottjának meg kell éreznie. Hisz ahogy fut velünk az idő, és gyarapodnak ismereteink meg tapasztalataink, úgy állunk egyre tanácstalanabbul a világban. Egyre többet tudunk ugyan, de egyre emésztőbb bennünk a sóvárgás a titok megfejtése iránt, amelynek részesei vagyunk percről percre, s amely mégis a bolondját járatja velünk, halandókkal.(Fábián László: Madaraskönyv. Kortárs Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 1120 forint)