Mit terem a türelem?

Őszinte örömmel figyeltük-figyeljük ideátról a jugoszláviai változásokat. Jó volt látni a hírtelevíziók belgrádi képsorait, a megdönthetetlennek hitt Milosevics-rezsim gyors bukását, és ezzel egy időben jó volt büszkének lenni azokra a délvidéki magyarokra, akik Szabadkán, Zentán az utcára vonulva csatlakoztak a rendszerváltoztató megmozdulásokhoz. A vajdasági magyar közösség nem csak az utóbbi hónapokban bizonyította európaiságát, elkötelezettségét a demokratikus értékek mellett. A délszláv háború hosszú évei alatt a Vajdaság példát mutatott türelemből, felelősségteljes viselkedésből. Még szabályt erősítő kivételként sem lehetett hallani egyetlen olyan délvidéki magyar politikusról, vezetőről, aki a teljesen kiszámíthatatlan balkáni vérengzésben látta volna a megoldást a Vajdaság jövőjére.Pedig nemcsak türelemről volt szó a vajdasági magyarok esetében, hanem súlyos veszteségekről, áldozatokról is. A háborúban egyes források szerint negyven-ötvenezer, más források szerint mintegy százezer magyar volt kénytelen elhagyni szülőföldjét 1992 óta. A nagyrészt fiatal, jól képzett magyarok elvándorlásában a számarányukat messze meghaladó háborús behívók mellett a politikai, gazdasági és szociális bizonytalanság játszott meghatározó szerepet. Ezzel egy időben aVajdaság területére tervszerűen betelepített horvátországi és boszniai szerb „menekültek” száma megközelítette a kétszázötvenezret. A kilencvenes évek első felében érkezett szerb menekültek közül soknak fegyvere is van, s – elsősorban Nyugat-Bácska magyar többségű részein – gyakran a nyílt utcán is zaklatják a lakosságot. Több településen felosztották egymás között a nagy értékű ingatlanokat, és a magyar lakosság tudtára adták, hogy elűzésükhöz végső megoldásként fizikai leszámolásra is hajlandók. Az 1990 őszén elfogadott szerb köztársasági alkotmány nem ismeri el közösségként a nemzeti kisebbségeket, s így azok kollektív jogait sem. A Vajdaság egykor Koszovóéval azonos tartományi autonómiája ma már csak papíron létezik.Bár a jogi konszolidáció még javában tart Belgrádban, a vajdasági magyarság helyzetéről hiba lenne egy pillanatra is megfeledkezni. Orbán Viktor (aki párizsi programját megszakítva utazott haza a belgrádi forradalom napján) még a francia fővárosban fontosnak tartotta kijelenteni: a magyar kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a vajdasági magyarság az egyenlő elbánás elve alapján, tisztességes életlehetőséget kapjon Szerbián belül. Néhány nappal a kormányfői nyilatkozat után látott napvilágot az az amerikai anonim diplomatavélemény, amely szerint Washington akkor látná szilárdabbnak a balkáni helyzetet, ha Koszovó a harmadik tagköztársasággá válna Jugoszlávián belül. Amerika úgy véli: csak így előzhetők meg az etnikai alapú viszályok. A kiszivárogtatott amerikai véleményben nem esik szó a Vajdaságról, az ott élő magyarokról. Meglehet, az óceán túlpartján „unalmasan” türelmeseknek tartják a délvidéki magyarokat – európai viselkedésükért cserébe.