A Középületépítő Rt. ugyan kihátrált a korábban beharangozott magyar tulajdonú építőipari holding megalapítására tett kísérletekből, a három megmaradt cég – bár kisebb intenzitással – folytatja a tárgyalásokat. Megegyezni a tulajdoni arányokban eddig nem tudtak, ám afelől nincs kétségük, hogy a piaci, globalizációs kihívásoknak kooperációval, egyfajta tőkekoncentrációval tudnak csak megfelelni. A holding megalapítására a jövő nyárig adnak maguknak esélyt.Kiszállt azokból a tárgyalásokból a Középületépítő (Közév) Rt., amelyek célja egy közös építőipari holding megalapítása lenne. Az értesülést Kreszán Albert, a Közév vezérigazgatója nem kommentálta. Tolnay Tibortól, a Magyar Építő Rt. elnök-vezérigazgatójától megtudtuk: az egyeztetések a megmaradt három cég között lelassultak, és ha jövő nyárig nem jutnak közös nevezőre, aligha hozzák létre a Magyar Építési Holdingot (MÉH), pedig újabban nem csak magasépítési kivitelezők, épületgépészeti szakcégek is érdeklődnek iránta.Az elnök, aki egyben a holding ötletgazdája, elmondta, hogy nem tettek le az egy-két évvel ezelőtt beharangozott tervről, a korábbi négy szereplőből hárman továbbra is, csak éppen kisebb intenzitással tárgyalnak, de jómaga a végkifejletet illetően optimista. Elképzelése az, hogy első körben 30-40 millió forint alaptőkével létrehoznák a holdingot, majd úgy növelnék az alaptőkét, hogy a társaságok, az Alba Regia Építő Vállalkozó (ARÉV) Rt., a Zalai Általános Építési Vállalkozási (ZÁÉV) Rt. és a Magyar Építő Rt. részvényeit apportálnák a társaságba, aminek így mintegy hárommilliárd forintra nőne a jegyzett tőkéje. Emögött, tekintve az alapítók saját tőkéjét, körülbelül tízmilliárd forint értékű vagyon áll.A közös cég feladata az lenne, hogy hatékonyabbá tegye a cégek gazdálkodását, javítson munakerő- és eszközállományuk kihasználásán. Konkrétan olyan profitcentrum lehetne, ami a cégek tulajdonában lévő gépek, felvonók, más szabad kapacitások logisztikáját, elosztását bonyolítaná, és úgynevezett cash poolként a tulajdonosok pénzforgalmát is, ami viszont a pénzeszközök felhasználását, a befektetéseket, a termelés finanszírozását tehetné hatékonyabbá. A három építő közül – állította az elnök – ma egyedül a Magyar Építő finanszírozza saját pénzeszközökből folyó termeléseit, bankot kizárólag garanciavállalásra kér fel. Nagyobb projektekben viszont a Magyar Építő is konzorciumban vesz részt.A MÉH mellett a három társaság önálló jogi személy maradna, tehát a központi szervezet által koordinált termelés utáni árbevétel a társaságok eredménykimutatásában „csapódna le”. Ebből következik, szögezte le kérdésünkre Tolnay, hogy a cégek nem akarnak fuzionálni. Ha létrejönne, olyan tőkeerejű lenne a MÉH, amit már érdemes lenne bevezetni a tőzsdére. A tőkepiacon viszont növelni kell a hozamokat, amit a holding úgy érhetne el, ha több lábon állna, s befektetésekkel is gyarapítaná vagyonát. Az ehhez szükséges tőkefedezetet a cégek külön-külön ma még csak híjával tudják biztosítani.Ha nem jön létre a holding, akkor is ki kell találniuk valamit a társaságoknak, az európai integrációval még fokozottabb versenyre kell ugyanis számítaniuk. A Magyar Építő elnöke szavaiból kiderült, a holding mérete, tőkeereje a magyar piaci viszonyoknak megfelel, külföldi beruházásokhoz viszont csekély. A nyitás, tehát a külpiacokra lépés az életben maradás egyik feltétele.Azt az elnök elismerte, hogy a holding megalapításának legfőbb akadálya közös nevezőre jutni abban, melyik társaság mekkora befolyást szerezzen a társaságban. Azt viszont határozottan cáfolta, hogy a Magyar Építőnek mint a potenciálisan legnagyobb tulajdonosnak célja lehetne, hogy akár meghatározó irányítója legyen a cégnek. Úgy fogalmazott, egyetlen érdekük a versenyképesség megőrzése hosszú távon, ezért pedig minden szereplő, a befolyás mértékétől függetlenül kooperációra kényszerül. Szavaiból ugyanakkor kiderült, mégsem mellékes szempont a tulajdoni arányok meghatározása. Elmondta, hogy pillanatnyilag a cégek maguk értékelik magukat, ha esetleg közelednek az álláspontok, egy független könyvvizsgálót is felkérnek a cégértékelések elkészítésére.
Négymillió szórólap, tízezer önkéntes – minden magyar család megtudja, mennyit bukna a Tisza-adóval
