Politikai kérdés az olajár?

Mióta az OPEC tavaly áprilisban 23 millió hordó/napra csökkentette a kitermelési kvótáját (a nemzetközi exportkorlátozás alá eső Irakot nem számítva), a piacok fokozatosan váltak egyre pesszimistábbá, és jelenleg a közeljövőben nem várnak nagyobb mértékű áresést. Az év elején Londonban a decemberi szállítású Brent kőolaj ára még húsz dollár alatt volt, most viszont harminc dollár körül van, ami viszont azt is jelzi, hogy a távolabbi határidők árainak segítségével nehezen jósolhatók meg az árak. Ezt figyelembe véve az elemzők mindössze jelzésértékűnek veszik, hogy a távoli határidőkkel üzletelők nem látnak sok esélyt középtávon a húsz dollár közeli olajárra: a 2001. decemberi szállítású Brent ára is több mint 26 dollár hordónként a londoni tőzsdén. Az USA döntése a stratégiai tartalékok megcsapolásáról és a szaúdi ígéretek a termelésnövelésről mindenesetre segítettek az árakat leszorítani a 36 dolláros csúcsról. Az OPEC nyolcszázezer hordós termelésnövelése tegnaptól érvényes, ami után az új hivatalos kitermelési kvóta 26,2 millió hordó naponként, ugyanakkor Mexikó is jelezte, hogy akár kétszázezer hordóval is növelheti napi kitermelését. Az egyedüli OPEC-tag, amelyik még képes jelentősen növelni a termelését, Szaúd-Arábia. Igaz, az ország már most is az új kvóta fölött termel, a további növelés ígérete pedig Irak éles kritikáját váltotta ki. A termelés növelésére irányuló amerikai sürgetést hatástalanná teheti, hogy Szaúd-Arábia nem ért egyet az Egyesült Államokkal Jeruzsálem státusa kérdésében, amely megakasztotta az izraeli–palesztin tárgyalásokat – különösen a szentföldi véres események után.Az olaj magas ára Európa-szerte belpolitikai feszültséget okozott. Nagy-Britanniában a kormány és az olajcégek szorosabb együttműködésre kényszerülnek, hogy biztosítsák az üzemanyag-szállítmányokat a tiltakozó fuvarosok ellenében. Az OPEC ugyanakkor az európai üzemanyagárak adótartalmának csökkentésére buzdítja a kormányokat, amelyek elvetik az ötletet. Andrew Oswald, a brit Warwick Egyetem tanára – aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szoros statisztikai összefüggést talált az utóbbi három évtized olajárfolyamai és munkanélküliségi adatai között – legutóbbi tanulmányában az adók csökkentése ellen érvel. Véleménye szerint az adócsökkentésből az OPEC azt a következtetést vonná le, hogy az áremelkedések hatását a nyugati kormányok saját költségükre ellensúlyozzák. Ezután pedig az OPEC jó ideig büntetlenül szűkíthetné a keresletet. Ugyanakkor az üzemanyag-fogyasztáson alig látszik meg az áremelkedés, ezért a kivetett adók sem okoznak torzulást a gazdaságban, míg az adókulcs hirtelen megváltoztatása növelné a bizonytalanságot – fejti ki Oswald professzor.Washington politikájára is nagy hatással van az „olajhelyzet”. Szakértők kiemelik a hetvenes évek és a mai helyzet közötti hasonlóságok közül, hogy a Fed – csakúgy, mint 1979-ben – az infláció növekedésére hivatkozva jelentősebb kamatemelésre szánhatja el magát, ezúttal is – mint húsz évvel ezelőtt – röviddel az elnökválasztás előtt. Egy ilyen lépés az azt követő gazdasági lassulás miatt elemzők szerint a demokrata jelölt, Al Gore választási esélyeit rontaná, míg a kamatemelés elhalasztása jót tenne a demokratáknak.A Fed képviselői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nyílt piaci döntéseik során nem veszik figyelembe a választásokat. Mint azt a központi bank New York-i részlegének elnöke, William McDonough a mexikói El Mercurio napilapnak mondta: „Gyakran emlegetik, hogy következő ülésünkön semmit sem tehetünk, mert választások vannak. Ez hazugság.” A tőkepiacok, úgy tűnik, másképp gondolják: a Bloomberg által megkérdezett jelentősebb értékpapír-kereskedők a Fed nyílt piaci bizottságának keddi ülésétől egyáltalán nem várnak kamatemelést, viszont három elemző azt már lehetségesnek tartja, hogy a választások utáni első ülésen ilyen döntés születik. A Fed San Franciscó-i részlegének elnöke is úgy nyilatkozott pénteken Frankfurtban, hogy a kamatemeléssel kapcsolatban „inkább némileg késleltetett beavatkozásra van szükség, minthogy a figyelmeztetés nélküli szűkítés kockázatát vállajuk”. Az olajár negatív hatása tehát – legalábbis a kamatokon keresztül – egyelőre nem gyűrűzik át a tőkepiacokra.