Pusztaszőlősi csúfságok

A gázkitöréstől jobbra, a Körös–Maros Nemzeti Parktól balra, a tótkomlósi és a királyhegyesi szárazér között éldegél Pusztaszőlős népe. Száznyolcvanöten lakják az apró utcákon sorakozó házakat, zömével idős, nehéz sorsú emberek. Emlékezetükben még ott lapulnak egy dicsőbb kor emlékei, amikor a település nevének hallatán a jólét s nem a katasztrófavédelmi felügyelőség ötlött a békésiek eszébe.Akkoriban a Wenckheim család meg a Zichy grófok igazgatták a térség ügyeit, s a mezőhegyesi birtokhoz tartozó majd háromezer hektáros terület nemcsak a hatszázötven szőlősinek, hanem további hatszáz napszámosnak adott munkát. Virágzott a gazdaság, még bolgár kertészek is letelepedtek a faluban, zöldségeskertjeikkel hirdetve a major gazdagságát.Aki viszont manapság a Kinizsi Pál utca felől, a Zichy-kastéllyal szemközt érkezik, bizonyosan nem a gazdagságra gondol, mert a falu egyetlen szilárd burkolattal rendelkező utcája a központban elfelejt európai útnak lenni, s poros lélekrázóként kerüli meg jobbról-balról a Dózsa teret. A szőlősiek pedig szorgalmasan nyelik a levegőben szállongó anyaföldet, mint mondják: ez a jobbik eset, mert ha esik az eső, hát valóságos mocsárrá változik a főtér, s még a mentőautó is a biztonságos aszfalton várja meg a beteget.A Dózsa tér dísze, a grófok hajdani lakhelye is szomorkás képet mutat: a vakolat a föld felé kívánkozik, a tető pedig híven tükrözi a helybéliek hullámzó kedélyállapotát. Az épület az utóbbi évtizedek alatt minden korábbi funkcióját elveszítette, csak a takarítónő és a hetente rendelő körzeti orvos ereszt friss levegőt az ódon falak közé. Valószínűleg a helyi művelődési központ is hasonló sorsra jutott volna, ám az előrelátó járási tanács a hetvenes évek elején földig romboltatta az épületet.– A tótkomlósiak – nevezi meg röviden a falu haldoklásáért felelőssé tett, ám nehezen megfogható csoportot a Pusztaszőlősről 1952-ben elszármazott, majd 1990-ben visszatért Forgó Istvánné született Mag Mária. – A falut 1956-ban csatolták Tótkomlóshoz, s attól kezdve minden csak pusztult, fogyatkozott. Én ugyan akkoriban a fővárosban éltem, de amikor hazajöttem, csak a nyomorúságot tapasztaltam. Így volt-e? – fordul a férjéhez, de mindjárt hárman válaszolnak a kérdésre, hogy bizony így.A legbőszebben Szeles szomszéd bólogat. Teheti, hiszen az összevonással egy időben lett szőlősi polgár.– Kérem, volt itt minden, iskola, óvoda, mozi, színház, éjszakai közvilágítás, a kútról vehettünk nemcsak hideg, de meleg vizet is, az őrölnivalót meg a malomba hordtuk. Az iskola, az óvoda, a mozi bezárt, a malom szintén, a közkút már jó ideje nem üzemel, a kápolnát és a kultúrházat pedig lebontották, de úgy, hogy még a téglát is átvitték Tótkomlósra.– Az uradalom elzavarta volna a népet, ha az utcák így néznek ki – jut szóhoz végre Forgó István is.A kis társaság délutáni borjúzásra ült össze a verandán, s csak azért nem hatvanhatoznak, mert Forgó István szerint azt a kártyajátékot az asszonyok úgysem értenék. A helyi politikában viszont férfiak és nők egyenrangúak, sőt egyet is értenek, s ezt a falu közéletének legutóbbi nagy eseménye, az 1999. június 20-i népszavazás is fényesen igazolta.– Mi, pusztaszőlősiek egy emberként döntöttük el, hogy negyven év után elég volt Tótkomlósból – jelenti ki társai nevében a Forgó család feje, és magasra emeli a paklit, amelynek legaljáról a fegyverét markoló Tell Vilmos is az említett város irányába néz.S ha néz, hát nem láthat mást, mint szegénységet mindenfelé. A házak falán évtizedes festék szürkéllik, a köztereket benőtte a gyom, s az utcák olyannyira kihaltak, hogy így délután kettő körül inkább csak érezni, mint tudni az emberi jelenlétet. Jóleső látvány, amikor a Szántó-Kovács János utcából végre egy libafalkát terelő alak billeg elő.– Benyovszky, de nem a gróf – mutatkozik be a botjával hadonászó esőkabátos ember. – Ő pedig Mici – mutat fekete macskájára. Mici furcsa jószág, mindenhova követi gazdáját, s még a szárnyasok terelgetésében is segít. Benyovszky, a nem gróf pedig örömmel veszi a támogatást, mivel a jószágok a telefonfülke melletti legelő helyett rendre a Szőlő presszóba iramodnak. Másfelé persze nem is mehetnének, mivel ez Pusztaszőlős egyetlen szórakozóhelye. A kocsmáros ennek ellenére nem él vissza a monopolhelyzettel, s a fővárosi látogató tömény nosztalgiába süllyed a kilencvenforintos féldecik láttán. A hangulat is a múltba visz, az elmaradhatatlan rexasztal, a székek, a könyöklő s a vályús vizelde téesztagokat, civil munkásőröket és a bőrkabátjukon karszalagot viselő önkéntes rendőröket kíván.A nem grófnak már nyoma sincs, mire ismét talpunk alá vesszük a Szántó-Kovács János utcát. A pufogóhoz igyekszünk. Míg működött, így nevezték a hideg-meleg vizes közkutat. A szerkezet a századelőn még büszkén hirdette a monarchista Magyarország technikai haladását, de most már csak fölösleges emlékmű a település szélén.– Csak vigyék el a hírét, hogy milyen csúfságok történnek Pusztaszőlősön! – zavarja meg nézelődésünket a pufogó szomszédságában lakó Venes Istvánné. – Kislányként naponta többször is jártam a kútra, néhány hete viszont majdnem leégett a házam, mert a tűzoltók nem tudtak honnan vizet szerezni. Eltűnt a faluból a víz, még a halastó is kiszáradt – irányítja tekintetünket a közeli, szikkadt medrű nádas felé. – Pedig milyen jó élet volt itt!Csürhés István polgármester hasonlóan vélekedik. A falu első embere Kaszaperen él ugyan, de édesapja s édesanyja révén tősgyökeres pusztaszőlősinek tekinthető. S a Csürhés szülők fiatal cselédként itt, az elfelejtett faluban csináltak szerencsét.– Keményen dolgoztak, és három év alatt házat vettek. És mi is keményen fogunk dolgozni, hogy a faluba visszatérjen a normális élet.Csakhogy mióta Pusztaszőlős Kaszaperhez tartozik, Csürhés István bíróságról bíróságra jár.– A külterületi földek sorsáról mind a mai napig nem tudtunk megegyezni Tótkomlóssal – mondja az önkormányzat vezetője, aki szerint igazságtalan, hogy a lakosság arányában akarják felosztani a korábban Pusztaszőlőshöz tartozó hatalmas területeket, s ezért a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. A tét pedig óriási, mivel a Mol a pergyőztes településnek utalja majd a földgázkútjai után fizetendő iparűzési adót. A szőlősieknek azonban nem kell megvárniuk az ítéletet, mert a kaszaperi helyhatóság máris elkészítette a fejlesztési tervet.– Karácsonyra szeretnénk átadni a csatorna- és gázhálózatot, amelynek kiépítésében a Mol is részt vesz. Gondolkodunk a kastély hasznosításán is, az épületben valószínűleg egy szabadidőközpont és egy nyugdíjasotthon nyer majd elhelyezést – ismerteti az elképzeléseket a polgármester. – De már most is ingyen utaztatjuk az általános iskolás gyerekeket Kaszaperre, és az idevalósi tanulókhoz hasonlóan ingyenes étkezést biztosítunk részükre, ami egyébként egyedülálló a megyében.Mint ahogy a pusztaszőlősi gázoszlop is egyedülálló, amíg ég.