Szent Korona az Országházban

Az alkotmány tiszteletét az utókor nem a szocialistáktól és a szabad demokratáktól fogja tanulni. A Horn–Kuncze-kormány döntéseit tizenhat esetben találta alkotmánysértőnek az Alkotmánybíróság. Ilyen mérvű presztízsveszteség példátlan a fiatal magyar demokrácia történetében. És nagy valószínűséggel az is marad. A posztkommunista kormány szemléletéből nemcsak a valóságismeret, a koncepció, az etikai érzék, hanem a demokrácia szabályainak megtartására való törekvés is hiányzott. Nem csak a jogállam demokratikus kereteit nem tartották tiszteletben, hanem kormányzati munkájukból az elemi jogismeret és jogérzék is hiányzott. Az Alkotmánybíróság számos, a stabilizációs törvény részeit elmarasztaló határozatai (személyi szám további használata, a felsőoktatás, az MTV létszáma stb.) a korábbi határozatok figyelembevételével laikus módon kikövetkeztethetők voltak. Ezekre az akkori ellenzék – a kormánypártok által obstrukciónak titulált vitában – felhívta a kormánypártok és a törvény aláírására készülő köztársasági elnök figyelmét. Majd a koronatörvény ellen immár ellenzékben született beadvány volt az újabb bizonyíték az alkotmányos jogérzék hiányára. Hiszen a taláros tesület elutasította a baloldaliak minden alkotmányossági kifogását.Mára beigazolódott: a 2000. január elsején kezdődő millenniumi ünnepségsorozat egyik legsikeresebb mozzanata a Szent Korona Parlamentbe szállítása volt. Több mint félmillió látogató tekintette meg eddig a Szent Koronát az Országházban. Kilenc hónap alatt többen, mint korábbi kiállítási helyén, két év alatt. Ez a szám már önmagában is elég ahhoz, hogy kijelentsük, jól döntöttek a Fidesz – Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselői, amikor támogatták a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvényt.A szocialista–szabad demokrata ellenzék nem csak azt ellenezte, hogy a Szent Korona az Országházba kerüljön, hanem azt is, hogy létrejöjjön egy testület a legfőbb közjogi méltóságok részvételével, amely szimbolikusan és ténylegesen is oltalmazza nemzeti ereklyénket. Ezen túlmenően ellenzéki képviselőtársaink azzal vádolták a törvény támogatóit, hogy döntésük nyomán a korona közjogi funkciót kapna, mi több, életre akarjuk kelteni a Szent Korona-tant. A köztársasági államforma iránti elkötelezettségünket is kétségbe vonva, az ellenzék a törvényt részleteiben és összességében is többször alkotmányellenesnek kiáltotta ki. Hűséges sajtójuk több tucat publicisztikában visszhangozta vádjaikat a törvény vitája során. A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége azzal tetőzte be méltatlan magatartását, hogy a millenniumi évet megnyitó január elsejei ünnepi ülésről tüntetőleg távolmaradtak, miközben a Kossuth téren fázva-összefagyva tízezres tömeg fogadta az Országházba érkező Szent Koronát. Ők – tisztelet a kivételnek, mert ilyen is volt – inkább a szilvesztert választották.Érdemes felidézni néhány remekbe szabott mondatot a szocialista és a szabad demokrata képviselők felszólalásaiból, az Országgyűlés 1999. december nyolcadikai és december tizenharmadikai ülésnapjának jegyzőkönyvéből. Bauer Tamás (SZDSZ) szerint „Sérti az alkotmány szellemét, hogy a monarchikus ereklyét (...) beilleszti a magyar törvénykönyvbe és a köztársaság államrendjébe. Sérti a magyar alkotmány betűjét, amikor egy feles törvénnyel új feldatkört és új felelősséget ró a Szent Korona-testület tagjaként a köztársasági elnökre, a miniszterelnökre, az Országgyűlés elnökére és az Alkotmánybíróság elnökére. Erre feles törvénnyel, az alkotmányon kívül nincs lehetőség.” A következő idézet Vastagh Páltól, az MSZP vezérszónokától, volt igazságügyi minisztertől származik: „(...) teljesen logikus ez a következtetés, hogy e tekintetben is jogos az az igény, hogy ezt a törvényt kétharmaddal fogadja el az Országgyűlés. Amennyiben ez nem így történik, a szocialista képviselőcsoport ezen a ponton Alkotmánybírósághoz fog fordulni.”Nem mehetünk el szó nélkül amellett az alkotmánybírósági határozat mellett, amely júliusban a nyár (vagy az ellenzéki sajtó) jótékony csöndjében született a koronatörvény alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság – tagjainak egyhangú döntésével, különvélemény nélkül – elutasította a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványokat.Az Alkotmánybíróság 26/2000. határozatában egyhangúlag megállapította, hogy „(...) a Szent Koronát érintő szabályokat érintő koronatörvénynek az alkotmány 76. paragrafusával vagy a címertörvénnyel való ütközése nem állapítható meg, és a koronatörvény elfogadásának a képviselők kétharmados többségéhez kötése alkotmányosan nem indokolható.” Cáfolja az indítványozóknak a Szent Korona Testületre vonatkozó alkotmányossági aggályait is. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy „(...) az állam mint tulajdonos a tulajdonában álló vagyontárgyakkal – a törvények szabta keretek között – rendelkezhet. Nincs alkotmányjogi akadálya annak, hogy a tulajdonos a tulajdon részjogosítványainak gyakorlását bármilyen szervre, testületre ruházza. Következésképpen a Szent Korona Testületnek a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére történő létrehozása alkotmányossági szempontból nem kifogásolható.” Az Alkotmánybíróság nem adott helyt a beadvány azon pontjának sem, amely szerint a testület közjogi státusa ellentétes lenne a hatályos alkotmány alapelveivel. Az Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy „(...) a koronatörvény e rendelkezése a Magyar Köztársaság alkotmányos közjogi berendezkedését, a közjogi szereplők egymáshoz való viszonyát, a hatalmi ágak elválasztását semilyen formában nem érinti”. A baloldali ellenzék tehát minden fronton vereséget szenvedett.A Fidesz vezette polgári kormány a millennium évében azt tekintette történelmi feladatának, hogy a Szent Korona szimbolikus tartalmát megerősítse. A szimbolikus tartalom megerősítése ugyanakkor nem egyenlő a Szent Korona közjogi státusának újbóli megteremtésével, a Szent Korona-tan restaurációjával. Ezért kár lenne tagadni, hogy a baloldal és a polgári oldal között a rendszerváltás és az új évezred történelmi feladatai tekintetében nincs megfelelés. A polgári kormány felelősnek érzi magát abban, hogy a Szent Korona státusát a magyar nemzet tudatában helyreállítsa, a szimbolikus erejében rejlő értékét a jövő évezred Magyarországa számára megőrizze. A baloldali ellenzék ebben azonban nem partnere a polgári kormánynak. Politikai lépéseik úgy is értelmezhetők, hogy legfőbb nemzeti ereklyeként a korábbi méltatlan és mellőzött szerepében kívánják megtartani. Politikai hivatástudatuk más természetű, értékrendjük alapvetően eltér attól, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt kormányzati döntéseiben képvisel. A Szabad Demokraták Szövetsége például „történelmi feladatának” a posztkommunista baloldallal való koalíciókötést tartotta.Az MSZP–SZDSZ ellenzék politikai kultúrájának „másságát” híven tükrözi cinikus hozzáállásuk, hogy tudniillik saját bevallásuk szerint is provokációnak szánták alkotmánybírósági beadványukat. Egy napilapnak adott interjúban az Új Generáció képviselői elismerik, hogy „(...) valószínűleg nem alkotmányellenes jogszabályról van szó. Mi igazából az indoklástól várunk sokat, azt akartuk hallani, hogy ha nem alkotmányellenes, akkor miért nem az”. Az Alkotmánybíróság feladata ellenben az, hogy a törvények alkotmányosságát vizsgálja, nem pedig az, hogy nyilvánvalóan nem alkotmányellenes jogszabályokról foglaljon állást. A Szent Koronával kapcsolatos politikai kérdésekben a köztársasági eszme legfőbb és kizárólagos védelmezőjeként fellépő baloldal ezen a ponton rosszul vizsgázott, mivel politikai céljaik érdekében használták fel az Alkotmánybíróságot. S ezáltal leértékelték a testületet.Ma már tudjuk, hogy a Szent Korona-törvény ellenzése a szocialisták és a szabad demokraták eddigi legnagyobb melléfogása volt. Mert nemcsak érveik bizonyultak hamisnak, de elkövették a legnagyobb hibát, amelyet politikai párt elkövethet: azt, hogy nem érezték meg saját választóik igazi akaratát sem. Mi azonban elnéző mosollyal figyeljük őket, miközben választókerületük diákjait, nyugdíjasait szívélyesen kalauzolgatják a Szent Korona előtt, az Országház kupolacsarnokában. De hiszen tévedni emberi dolog, ugyebár? A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)