Tabáni panasz

Fehér mészkőből faragott 1956-os emlékmű áll – befejezetlenül – a fővárosban, a Tabán egyik legszebb részén, a Kereszt utca felső szakaszától északra fekvő parkban: Ócsai Károly szobrászművész alkotása. Illetve csak részben az, mert a pénzhiány miatt befejezetlen karcsú obeliszkre avatatlan kezek „dilettáns, forma- és színvilágát illetően minden művészi kvalitást nélkülöző”, hungarocellből és gipszből összeeszkábált, műanyag festékkel lemázolt, színes valamit tettek fel, amely „nemcsak alkotásként minősíthetetlen, hanem méltatlan 1956 emlékéhez, megcsúfolása a magyar kultúra emlékőrző hagyományainak”.Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlék-felügyeleti Igazgatósága 1998-ban úgy nyilatkozott, hogy nem járul hozzá a műanyag „dombormű” fennmaradásához. Éppen két éve annak is, hogy az I. kerületi önkormányzat utasította az emlékmű megrendelőjét, a Magyarországon bejegyzett ’56-os Emlékmű és Kegyeleti Alapítvány Egyesült Államokban élő alapító tagját, hogy 15 napon belül távolíttassa el a színes műanyagot a szoborról. De az azóta is ott van.A szobor felállítására 1996-ban kapott engedélyt a fent említett alapítvány, amely amerikai magyarok, többségükben kisemberek dollárjaiból rendelte meg a szobrot. Akkor nem gyűlt össze elegendő pénz. A megrendelő abban állapodott meg a művésszel, hogy folytatja a gyűjtést, és a szobrász később faragja ki az obeliszkre helyezendő domborművet. De az árak egyre emelkedtek, Ócsai Károly ezért saját pénzén megvásárolta a domborműhöz szükséges követ – sok százezer forintért –, hogy elkezdhesse a munkát. És akkor egy szép napon az obeliszk mellé állított öttonnás kőtömbnek lába kelt. Persze senki nem látott, nem hallott semmit. E sorok írója sorra kérdezte a legkülönbözőbb embereket, hivatalokat, de hiába. Azután nemsokára – mily véletlen! – fölkerült a szoborra az inkriminált műanyag „alkotás”. Akik föltették, még avatást is rendeztek a tiszteletére. A meghívottak nagy része azt hitte, Ócsai Károlynak a szobrot kiteljesítő domborművét avatják. Nem hittek a szemüknek, amikor meglátták, amit láttak.A szobrászművész feljelentést tett, és pert indított. Végül mégiscsak kiderült, ki vitette el a valódi dombormű anyagát, a kőtömböt. Az is közismertté vált, hogy melyik telepre szállították. A bíróság a szobrásznak adott igazat, és meghozta döntését. Közben az alapítvány Magyarországon letétbe helyezett 5000 dollárt az eredeti tervnek megfelelő dombormű elkészítésére. Ez a költségeknek épphogy a felét fedezi (és persze ebből kellett kifizetni a kő árát, amit a szobrász előlegezett meg évekkel ezelőtt). A művész elszántan kilincselt, hogy a hiányzó összeget szponzoroktól előteremtse, hogy végre befejezhesse művét. Az I. kerületi önkormányzat is szorgalmazza, hogy az emlékmű végre elkészüljön, ezért nemrég kérte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának segítségét (a szobrász köztéri szoborral nem pályázhat magánemberként, erre a kerületnek van lehetősége). A magyarországi ’56-os Szövetség ugyancsak a minisztériumhoz fordult. Segítőkészségben ezúttal nincs hiány – elvben. A gyakorlatban mégsem történik semmi hónapok óta. A szoboravatás tehát október 23-án elmaradt. Reméljük, nem végleg.