Válságmenedzselő Magyar Rádió?

Amennyiben az újabb elnökválasztás, illetve a most kiírt harmadik pályázat is kudarccal végződik, a Magyar Rádiónak egyfajta válságmenedzselésre kell felkészülnie – jelentette ki lapunknak Szitnyai Jenő. A közszolgálati rádió belpolitikai szerkesztőségének nemrégiben kinevezett vezetője úgy látja: a médiaháború egyik tanulsága az, hogy a sajtószabadságot elsősorban magától a sajtótól kell félteni.Bár a közrádió nincs a Magyar Televízióéhoz fogható csőd közeli helyzetben, mégis érezhetők gazdasági anomáliák és napi működési zavarok. Az intézmény belső bajai azonban nem csupán gazdasági természetűek: a lemerevedett szervezet és műsorstruktúra legalább ennyire közrejátszik a rádió versenyképességének csökkenésében. Több egymást váltó menedzsment mulasztása vezetett a jelenlegi helyzethez – fogalmazott Szitnyai Jenő.A belpolitikai szerkesztőség vezetője szerint eddig senki nem mert szembenézni azzal a ténnyel, hogy a rádió nem tarthatja fenn mindazt, amit eddig fenntartott. Nem odázható tovább annak eldöntése, hogy a rádió mit tart megőrzésre érdemes és a versenyképesség érdekében jobban finanszírozható húzóágazatnak; s mi az, amit le kell építenie tevékenységéből. Ellenkező esetben az intézménnyel ugyanaz történik, mint a közszolgálati televízióval, amely előbb versenyképtelenné tette magát, majd kényszerhelyzetbe kerülve szenvedte el a változásokat.A rádió kuratóriumán belül zajló vitáról a szerkesztőségvezető úgy vélekedik, a politikai elitnek végre fel kellene ismernie: nagyobb érdeke fűződik a versenyképes közszolgálat fennmaradásához, mint annak taglalásához, hogy ki kit szorít ki onnan. – Egy kevéssé hallgatott, pozitív társadalmi befolyását fokozatosan elveszítő rádió már sem a politikát, sem a közönséget nem érdekli majd – véli Szitnyai. A gyakori állításokkal szemben véleménye szerint a közvetlen politikai befolyásnak csekély az esélye, tartani leginkább a politikailag elfogult, manipulációra hajlamos újságíróktól kell. A rádió politikai tudathasadásához vezető médiaháború egyik tanulsága ugyanis éppen az, hogy a sajtószabadságot elsősorban magától a sajtótól kell félteni.A rádió politikai kiegyensúlyozottságának megteremtése a szerkesztőségvezető szerint folyamatos feladat, s ahhoz, hogy ne alakuljanak ki egymásnak felelgető műsorok, az eltérő értékrendű újságíróknak át kellene lépniük a közöttük húzódó demarkációs vonalat.Kérdésünkre válaszolva Szitnyai a Kondor Katalin elleni támadásokat a baloldali kurátorok súlyos tévedésének tartja: egyszer talán belátják, hogy a Magyar Rádiót nem az országosan népszerű riportertől kell félteni. A gyakran kritizált Vasárnapi újságról szólva kifejtette: a közszolgálati rádió nem lehet radikális hangvételű. Ez sem engedhető meg, mint ahogy az sem, hogy a műsor vagy a más műsorok által képviselt értékkonzervativizmust külső és belső támadások érjék. Arra a kérdésre, hogy mit tart még elfogult rádióműsornak, azt felelte: ha például egy program évek óta ugyanazokat a szakértőket – a közgazdászok közül csak Petsching Mária Zitát vagy az alkotmányjogászok közül csak Halmai Gábort – ismeri, nem minősülhet elfogulatlannak. Szitnyai ezért is tartja fontosnak, hogy a műsorok a társadalomtudományok művelőinek szélesebb köréből merítsenek.A közszolgálati médium műsorszerkezetét elemezve a szerkesztőségvezető úgy fogalmazott: a rádió mind inkább budapesti stúdiórádióvá, beszélgetős telefonközponttá kezd válni, amely mind többet veszít egykori kreativitásából, vállalkozó szelleméből és mobilitásából. A versenyképesség helyreállításának feltétele a hitelesség, szakszerűség és értékközpontúság mellett az elkényelmesedést és fásultságot megtörő belső verseny, az elmélyültebb társadalom- és országismeret, a társadalmi progresszió kutatása és médiamenedzselése, amely elsősorban a gazdasági és kulturális felzárkózás modelljeit állítja érdeklődésének középpontjába.– Ezt a munkát a kereskedelmi média szórakoztatóiparosai, a budapesti médiaelit egymást sztároló riporterei nem fogják elvégezni helyettünk – mondja a szerkesztőségvezető, aki szerint a közszolgálati médiumok újabb korszakhatárhoz érkeztek, amelyben már az információs társadalom kihívásainak is meg kell felelniük. Ezért is sajnálatos – véli –, hogy a közszolgálat még talpon maradt intézményei – a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna TV – kizárólag saját bajaikkal vannak elfoglalva, s nincsenek „beszélő viszonyban” egymással. – A tét nagyobb a rádió és televíziók jövőjénél: társadalmi szempontból nem mindegy, hogy a megrendítő méretű változások és az élesedő médiaverseny közepette van-e közösen átgondolt közszolgálati stratégiánk és jövőképünk, képesek leszünk-e még visszahódítani hallgatóinkat és nézőinket, vagy végképp átengedjük a terepet a „fogyasztói” médiának – hangsúlyozta Szitnyai Jenő.