Változatok adattárolásra

Piackutatók egymással versengve mondják, írják, hogy az adatok hatalmas tömegét kell elérhetôen elhelyezni az elektronikus gazdaság adatbankjaiban. Az évente eladott tárolási kapacitás valóban meredeken emelkedik, s a merevlemez- és CD-gyártók örülhetnek a folyamatos keresletnövekedésnek, az informatikai vezetôk már kevésbé. A megszokott eszközökkel, merevlemezzel, rendszeres mentéssel, de még az önjavító, az adatokat redundáns módon, többszörözve tároló RAID-tömbökkel is csak ideig-óráig és csak bizonyos nagyság alatt tudnak operálni. Szervezés tekintetében eltérô, technikailag közös megoldás kínálkozik a kisebb és a nagyobb cégek számára. Kettô is, a network-attached storage (NAS) és a Storage Area Network (SAN), amiket e cikkben röviden hálózati adattárnak mondunk. A legnagyobbaknál, nagyszámítógépes környezetben már évekkel ezelôtt is építettek például automata mágnesszalag-kezelô berendezéseket: szoba nagyságú wurlitzereket, ahol a polcokon ezrével vannak a mágnesszalagok, és sürög-forog az automata, hogy etesse a szoba egyik oldalán a mágnesszalag-olvasókat. Azóta megsokszorozódott az egy négyzetmilliméteren elhelyezhetô bitek száma, a mágnesszalag is összement, minikazettás változatain tíz-húsz gigabájt információ is elfér, a wurlitzer mégis kimegy a divatból. Nincs idô cserélni, minden adat azonnal kell. A hálózati adattárban már tízesével-húszasával pörögnek az ötven-száz, vagy ki tudja, hány milliárd bájtos merevlemezek. Ami a szervezést illeti, ha egy cég elég nagy ahhoz, hogy megtöltsön egy SAN-szekrényt, akkor belül megoldja a dolgot. Ha viszont kisebb, szolgáltatóhoz kell fordulnia, a gyors és biztonságos elérhetôség érdekében fontos adatait is kénytelen lesz máshol, egy adatközpontban tartani. A SAN-okról szóló összeállításunk egyik érdekessége az IBM Shark – cápa –, aminek európai gyártása Magyarországon történik, az osztrák Zollner váci gyárában.Világkönyvtár. A nyilvános könyvtárban jelentkezik a leglátványosabban az, ami az internetes gazdaságnak is egyik sarokpontja, az adattárolás. A gyors eléréshez, kiolvasáshoz, a digitális hálózaton rendelésre szállított könyvhöz, filmhez, dokumentumhoz szükség van sok százezer kérést is egyszerre kiszolgálni képes adatbázisokra, digitális könyvtárakra. Maga a fogalom nem új, az IBM terméklistáján évek óta ott vannak a „digital library”-k, és ez az elnevezése a magyar országos kulturális dokumentumtárnak is. Vannak nyilvánosan hozzáférhetô adattárak világszerte, de ezek nem alkotnak világkönyvtárat, amíg meg nem oldódik az írott, hangzó és mozgóképes anyagok egységes, nyelvfüggetlen keresésének problémája, a kompatibilis adattárolás, meg nem születnek a szükséges szabványok. De gát az idejétmúlt, a multinacionális kiadók érdekeit szolgáló szerzôi jogi szabályozás is. Arról nem is beszélve, hogy még nem tisztázódott, ki viseli a világkönyvtár létrehozásának költségeit: az államok, az egyetemek, a múzeumok, esetleg külön erre a célra létrehozott alapítványok.Ezen kérdések tisztázására szervezô munka indult el Amerikában az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapjának koordinálásával, Digital Libraries Initiative (digitáliskönyvtár-kezdeményezés) címmel. A cél erôforrás-teremtés, pénzgyûjtés arra, hogy az egyetemeken megoldják a digitális könyvtárazás még meglévô technikai problémáit.Adatállomány-kiszolgáló vagy hálózati adattár? A nagy cégösszeolvadások, az internetezés, az üzletközi virtuális közösségek kialakulása megváltoztatja a vállalatok gazdálkodásának módját. Az új vívmányok mindegyike egyre több és pontosabb információt, gyorsabb tájékozódást követel az üzleti élet minden aspektusáról. Gyorsan pörögnek a termékek, nagyon oda kell figyelni a versenytársakra, és pillanatról pillanatra elemezni kell a folyamatokat. A nyerô stratégiához egyre inkább hozzá tartozik például a vásárlói kapcsolatkezelés, hiszen legalább olyan kifizetôdô a meglévô vevô megtartása és ösztökélése arra, hogy vásároljon, mint az újak megnyerése. A vásárlófogásra, a kifinomult, egyénre szabott ajánlat készítésére és a vásárló megtartására szolgáló programok kialakítása elôkelô helyen van minden cég prioritási listáján. Különféle eladási, piacteremtési és vevôszolgálati eszközökre, vevôértékelésre, adatbányászatra, tömeges testreszabásra, alapos piacelemzésre van szüksége annak, aki versenyben akar maradni.De ezek egyike sem mûködik adat, pontos és idôben beérkezô, rendelkezésre álló adat nélkül. Adat kell a piacról, a vevôrôl, az eladások alakulásáról, a költségekrôl, a versenytársakról. Most jött el az ideje annak, hogy az informatikusok teljesíteni tudják, amit évtizedek óta ígérnek: gyors és pontos információ az üzleti döntésekhez. De a sokasodó adatok egyre gyorsabb és alaposabb elemzése, feldolgozása hatalmas követelményeket támaszt az adatkezelô infrastruktúrával szemben.Ma még általában ahány adatbázis, ahány program egy vállalatnál, annyi kiszolgáló, annyi adattároló berendezés, egység. Van egy külön gépe az integrált vállalatirányítási rendszernek, egy külön a levelezéshez, a gyártásszervezéshez, az ügyviteli dolgozók, vezetôk adatállományainak tárolásához és így tovább. A szigetrendszereknek köszönhetôen sokszor még arról is gondoskodni kell, hogy az egyik adatbázisban gyûlô adat rendszeresen átkerüljön egy másikba, ahol egy másik alkalmazás fog vele dolgozni. Minél nagyobb egy cég, annál nagyobb munka a sok kiszolgáló adatait rendszeresen menteni, a soha senki által nem használt adatállományokat rendszeresen törölni, a kapacitást figyelni, és idôben gondoskodni a bôvítésérôl.Az amerikai Storage Research Center kutatásai szerint a folyamatos mûködés legnagyobb gátja, hogy a szétaprózott kiszolgálós adattárolás miatt azokhoz nem lehet folyamatosan hozzáférni.A megoldás a központi adatállomány-kezelés megvalósítása, egyetlen, minden felhasználó és minden program számára elérhetô, adattárolásra tervezett, mindent befogadni képes eszköz beállítása. Olyané, amely rendkívül gyorsan képes adatot befogadni és kiadni, csatolófelületei szabványosak, képtelen az adatvesztésre, és rugalmasan bôvíthetô.Azt gondolhatná valaki, hogy nincs ennél egyszerûbb feladat. Fogunk egy dobozt, beteszünk tápegységet, hálózati kártyát, néhány merevlemezt, és már van is egy központi adattárunk. Nincs. A SAN-t ugyanis a szervezés, az adatkezelés teszi. Okosan kell gazdálkodni a hellyel, gyorsan el kell tudni helyezni a bejövô adatot és kiadni a kértet, s mindezt párhuzamosan, a kéréseknek akár a százait is teljesítve. Leállás nélkül, maximális teljesítménnyel.A hálózati adattár önálló egységként jelenik meg a hálózatban, és általánosan elérhetô minden program számára, függetlenül attól, hogy az milyen gépen fut. Abban közös a hagyományos tárolással, hogy mind kapacitásban, mind teljesítményben méretezhetô, lépésrôl lépésre bôvíthetô az átviteli sávszélessége is, ahogy azt a megnövekvô adatforgalom megköveteli. Azáltal, hogy az adattárolás lekerül a kiszolgálóról, ott felszabadul erôforrás, gyorsabban futhatnak az alkalmazások. Ha egy adatra szükség van, nem kell keresgélni a kiszolgálók között, egy helyen minden megtalálható. Könnyebb az adminisztráció, csökken a mûködési költség.Miben különbözik a NAS a SAN-tól? A NAS rendszer kulcseleme egy szerkezet, ami az adatforgalmat vezényli a helyi, valamint a távolsági hálózatban. Kiszolgálóként közvetlenül csatlakozik a hálózatra, és egy merevlemeztömböt vezérel. Miután a szabványos hálózati átviteli eszközöket és protokollokat használja, a kiszolgálók széles választékával képes együttmûködni, tôlük adatot elfogadni és tárolni. Átjáróval nagyszámítógépes kapcsolata is megoldható.A SAN viszont egy különálló, központilag felügyelt nagy sebességû tárolási hálózat, amelyben a több szállítótól származó egységeket egy általános tárolásfelügyelô szoftver vezérli. A tárolási hálózat elemeit üvegszálak kötik össze, az adatforgalmat hubok, kapcsológépek, átjárók irányítják úgy, hogy mindenki mindenkivel képes adatot, üzenetet cserélni. Az alkalmazási és tranzakciós kiszolgálók kapcsolódhatnak közvetlenül a SAN-hoz, de elérhetik helyi vagy távolsági hálózaton keresztül is. Így egy SAN a földrajzilag egymástól távol elhelyezett kiszolgálók százainak adatait képes tárolni. De a SAN-ok egymással is összeköthetôk, ami lehetôvé teszi a gyors és biztonságos tükrözést, háttértárként való igénybevételt vagy akár az archiválást. Ez a tároláscentrikus üvegszálas hálózati architektúra további elônyökkel bír:vaz adatmentést leválasztja a kiszolgálóról, lehetôvé téve annak folyamatos mûködését;vnöveli a teljesítményt azáltal, hogy hálózati kapacitást enged át a felhasználónak;va katasztrófa esetére fenntartott távoli adattár közel valós idejû frissítését teszi lehetôvé;A hálózati adattár beállítását alapos elôkészítô munkának kell megelôznie. A szükséges szervezettség és megfontoltság tekintetében ez a feladat semmiben sem különbözik egy új, központi kiszolgáló beállításától. Amiben annál több, az az újdonsága, az, hogy sok részfeladat esetében nem lehet a meglévô rutinra támaszkodni. Miután a cél az adattárolás teljes konszolidációja, a hálózati adattár beállítása legalább olyan nagy feladat, mint egy óriás kiszolgáló beállítása a meglévô kicsik helyett. Ezért a tervezés a meglévô helyzetbôl indul ki, a kezelendô adatok és a meglévô tárolóeszközök felmérésével, a célok világos megfogalmazásával és a jövôbeni tárolási igények becslésével kezdôdik.A következô lépés a vállalati tárolóhasználat, az adatforgalom elemzése és a bevezetés lépéseinek, a meglévô eszközökkel való együttmûködés megtervezése. Maga az adattár önálló egységként mûködik, s ennek megfelelôen ki kell alakítani a felügyeletét, gondoskodni kell a hibavédelemrôl, a hardver, a szoftver és a vezérlô rendszer karbantartásáról. Korántsem egyedül a hardver teljesítménye az, amit érdemes figyelembe vennie annak, aki kiválasztja a beszerzendô hálózati adattár szállítóját. Arra ajánlott figyelemmel lenni, hogy az egész doboz, a hardver és a vezérlôszoftver együtt mennyire képes kiszolgálni a folyamatos üzemet, mekkora az áteresztôképessége, mennyi adatot tud egyszerre fogadni és kiadni magából, és mennyire tud felülemelkedni a kiszolgálók, alkalmazások heterogenitásán.Érdemes felkutatni a kutatóintézetek összehasonlító tesztjeit, érdeklôdni olyan szervezeteknél, amelyek már döntöttek, vajon elégedettek-e azzal, amit kaptak. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen egy újságcikk alkalmatlan arra, hogy részletes útmutatót adjon az üzembe helyezéshez. A feladat komplexitását azonban érzékelteti. Egy átálláshoz ott, ahol tíz-húsz önálló kiszolgáló mûködik, és sok alkalmazásnál alapkövetelmény a folyamatos mûködés, kivételesen sokirányú tapasztalattal bíró szakértôkre van szükség. Nem is biztos, hogy belsô erôkkel megoldható. A SAN, habár sokat eladnak belôle a világon, még csak az elsô generációnál tart.

---