A jelölt

Nem emlékszem, hogy Lázár György volt-e pártjának hivatalos miniszterelnök-jelöltje, de ha volt is, a legcsekélyebb felbolydulást sem okozta a közvéleményben. Lázár György három teljes cikluson keresztül (1975–87) elnökölt a minisztertanácsban, amíg nem bukkantak egy nálánál is alkalmasabbra, Grósz Károly személyében. Arra sem emlékszem, hogy Grósz hivatalos jelölt lett volna, egyszer csak hirtelen miniszterelnök lett, oly meglepetésszerűen és váratlanul, ahogy Horn Gyula szocdem. Arról sincsenek a leghalványabb emlékeim sem (honnan is lennének?), hogy azokban az időkben folyt-e valamilyen kampány a jelöltségért. Próbálták-e lejáratni, mocskolni, mószerolni egymást az elvtársak, felemlegetni a másik múltjának foltjait, magánéleti kilengéseit, ideológiai elhajlásait? Így, az idők távolából úgy tűnik, soha semmi ilyen vagy hasonló nem történt – boldog szocialista békeharcidők! –, működött minden simán és olajozottan. A miniszterelnök-jelöltség a rendszerváltás nagy vívmánya, bár az eddig jegyzett négy miniszterelnökből csak kettő (Antall, Orbán) volt hivatalos jelölt, ketten (Boross, Horn) elkerülték ezt a procedúrát. Boross Péter esetében ez érthető, egy tragikus esemény nyomán lett kormányfő, míg Horn kinevezése maga volt a tragédia. Ám a demokrácia játékszabályaiban vastag betűvel szerepel, hogy mindenféle elnököt először jelölni kell, kötelező letöltenie a jelöltidőt, csak utána foglalhatja el az elnöki fotelt, széket, hokedlit, sámlit, lócát vagy más ülőalkalmatosságot. Ezért nem csodálhatjuk, hogy különböző pártokban mily izomlázas nyújtózkodás folyik a miniszterelnök-jelölti beosztásért, hiszen aki azt megkaparintja, az elmondhatja magáról, hogy nem politizált hiába. Pedig miniszterelnök-jelöltnek lenni sem fenékig tejfel, a posztnak számos hátulütője van. Csekély a társadalmi, történelmi presztízse. (Soha senkiről nem mondja a hálátlan utókor, hogy jelentős miniszterelnök-jelölt volt.) A kormányfőjelölt nem jogosult önálló nyugdíjra, nem mehet betegállományba, szabadságra. Képzeljük el az alábbi hírt: Kovács László megkezdte évi, rendes szabadságát. Távollétében a miniszterelnök-jelölti teendőket Németh Miklós látja el. A politikában puccsnak nevezik az ilyesmit. A miniszterelnök-jelöltségnek egyetlen előnye van, az, hogy szerencsés esetben egész életre szóló hivatal. Például Thürmer Gyula már egy évtizede pártja hivatalos miniszterelnök-jelöltje. A hátrányok túlsúlya ellenére is megértjük egyesek buzgalmát, ahogy a miniszterelnök-jelöltségre törnek. Tiszteletben tartjuk Demszky Gábor verejtékes igyekezetét, hogy ő legyen az új libaralisszimusz, mert számára az a hatalom előszobája. Az MSZP-ben meg legalább két és fél nagy formátumú gyűri egymást a jelöltségért, s a birkózás annak ellenére sem ért véget, hogy a pártelnöki különmeccsen Kovács László egyedül maradt. A mérkőzés hamarosan folytatódik, a most beállott rövid szünetben iszapot cserélnek.