A jobboldalnak egységgé kell forrnia

A jobboldal szempontjából rendkívül aggasztó népszerűségi mutatók ellenére egyáltalán nem tartja lefutottnak a jövő évi parlamenti választásokat Wieslaw Walendziak, a lengyel jobboldal egyik vezető politikusa. A rádió- és televíziós tanács egykori elnöke, a Buzek-kormány első másfél évében a miniszterelnöki hivatal vezetője, jelenleg a Szolidaritás Választási Akció (AWS) egyik fő erejét jelentő jobbközép Konzervatív Néppárt alalnöke, Marian Krzaklewski elnökválasztási kampányának vezetője a jobboldal folyamatban lévő átalakulásáról úgy véli, a mostani szövetség egységes erővé formálódva indul majd a választásokon.Az elnökválasztás és Marian Krzaklewski súlyos veresége kiélezte a jobboldalon belüli ellentéteket. Az AWS-t sokak szerint immár a szakadás veszélye fenyegeti. Véleménye szerint egységes pártként indul-e a választásokon?– Ha a kormányt és a parlamentet nézzük, akkor nyilvánvaló, az AWS-en belül nincsenek programviták. Az utóbbi hetekben elfogadott törvények sora is bizonyítja, hogy a szejmben az AWS együtt szavaz. Emellett a pártszövetségen belül természetesen viták is vannak, elsősorban személyi kérdésekről. Ez egyrészt nem szép dolog, hiszen a vita árnyékot vet a kormány sikereire, másrészt nagyon is hasznos. Számomra elsődleges szempont az AWS egysége és párttá alakítása, s biztos vagyok benne, hogy egységes erőként indul majd a választásokon. Azt persze jelenleg még nem lehet tudni, ki fogja majd vezetni.– Ugorjunk még vissza az elnökválasztásra, amelyben aktív szerepet vállalt. Miként élte meg ezt a vereséget? Az eredmény, a választók reagálásának tudatában helyesnek ítéli a Kwasniewski ellen az utolsó hetekben folytatott negatív kampányt?– Biztosan tudja, hogy 1997-ben egy nagyon sikeres kampányt vezettem. Ez is mutatja, hogy könnyebb a hatalmat ostromolni, mint azt megvédeni. Három éve a miniszterelnöki hivatal akkori vezetőjeként részt vettem egy megbeszélésen, amelyen arról beszélgettünk, vállalkozzunk-e az azóta megkezdett mély reformokra. Tudtuk ugyanis, hogy ez milyen népszerűségvesztéssel jár. Nem volt azonban választásunk, hiszen 1993–1997 között a posztkommunisták nem csináltak semmit. Lengyelországban most úgy alakult a helyzet, hogy a jobboldal jelöltjének először kellett megvédenie a reformokat. Tíz éve ugyanis Walesa nagyon kritizálta Mazowiecki intézkedéseit, 1995-ben pedig már a posztkommunisták voltak hatalmon, így Walesa–Kwasniewski vitáról nem lehetett igazából beszélni. Mielőtt elkezdtük a kampányt, pontos szociológiai felméréseket végeztünk, amelyek alapján kiderült, hogy az emberek 70 százaléka kifejezetten katasztrófaként éli meg a reformokat. Így a posztkommunisták jelöltjének nagyon könnyű volt kritizálni. Ráadásul helyi szinten nem igazán sikerült a reformok kommunikációja, emiatt nem vált el markánsan egymástól a bal- és a jobboldal tábora. Mindehhez járult, hogy Kwasniewski kibújt minden vita alól. Ezek után nem volt más választásunk, mint hogy nagyon éles kampányt folytassunk. Tisztában voltunk ugyanis a várható eredménnyel, s a cél legfeljebb a posztkommunisták lendületének tompítása lehetett. A végeredmény dacára, Krzaklewski kudarca ellenére azonban a társadalom sok dolgon elgondolkozhatott, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy az elnökválasztás hatása ne vetüljön ki a parlamenti megmérettetésre.– A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok azonban eléggé aggasztónak tűnnek a jobboldal szempontjából. A Baloldali Demokratikus Szövetség a választók körében most 51 százalékot, míg az AWS 17-et kapna. Ez azt vetíti előre, hogy mint a rendszerváltozás után idáig mindig, most sem sikerül a kormánynak újabb négy évre bizalmat szereznie...– A mi demokráciáink még fiatalok, ezért a forgatókönyv általában úgy alakul, hogy négyévenként változik a kormány. Egyesek azt mondják, már az is jó, ha nincsenek előrehozott választások. Én úgy vélem, nem dőlt el véglegesen, hogy a posztkommunista baloldal győz a jövő évi választásokon. Mielőtt ugyanis elkezdődtek az AWS-en belüli csatározások, még 25 százalékos volt a támogatottság, tehát sokkal nagyobb, mint jelöltjének az elnökválasztáson. Ráadásul a Szabadság Unió jó szereplése esetén elképzelhető egy koalíció velük és a Lengyel Parasztpárttal együtt. Utóbbiak ugyanis megijedtek a baloldal beképzelt viselkedésétől. Azt is tudják, hogy Baloldali Demokratikus Szövetség Brüsszelben mindig mindenbe beleegyezik, s ez most a mezőgazdaság kérdése miatt komolyan sújtaná a gazdákat, ezzel a Lengyel Parasztpártot. Összességében úgy vélem tehát, hogy nem a baloldali szövetség erős, hanem a jobboldal gyenge.– Ebből is következik azonban, hogy a jobboldal komoly átalakításra szorul, s ez már meg is kezdődött. Milyen útjai lehetnek ennek?– Valami hasonló történik most velünk, mint annak idején Magyarországon Antallékkal. Politikai ideológia szempontjából a jobboldal érett, mint párt azonban még nem forrott ki igazán. Ennek a folyamatnak be kell fejeződnie. Most az AWS-en belül azon dolgozunk, hogy a laza föderációt komoly párttá alakítsuk. Úgy gondolom, a választásokon akár pártként, akár föderációként indulunk, ez az erő mindenképpen egy egységként lesz kezelhető.– Közben azonban nem csak a jobboldalon zajlik átalakulás, forr a centrum is. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy az AWS jobbközép erőiből – ide tartozik a Konzervatív Néppárt is –, valamint a Szabadság Unió egy részéből, Olechowski mozgalmával kiegészülve, vagy éppen e körül egy 25 százalékos középpárt alakuljon?– Nem hiszek ebben a variációban. Olechowski ugyanis az elnökválasztási kampányban nem tudott felmutatni semmilyen komoly programot. Úgy vélte, a sikerhez elég, hogy magas, jóképű, s mellesleg másokat kritizál. Ennél többre nem volt képes. Egy ilyen pártnak egyébként már most meg kellett volna alakulnia, ha van létjogosultsága. A centrum most a keresztényliberális Szabadság Unió, akár Geremek, akár Tusk lesz az elnöke. Számunkra most az a legnagyobb kihívás, hogy egyesítsük a jobboldalt, megnyerjük hozzá a centrumot is, mint az 1997-ben Krzaklewskinek sikerült. Így tudtuk megvédeni a fájdalmas reformfolyamatot. Most sincs jogunk a jobboldali szimpatizánsokat átadni olyan politikai sarlatánok kezébe, akik például azt mondják, hogy az uniós tagság a világ végét és a nemzet elvesztését jelentené.– A jobboldal átalakulásában milyen szerep maradhat a szakszervezeteknek? Véleménye szerint ezeknek, legyen az akár a Szolidaritás, részt kell-e venniük a politikában?– Az új választásokon már nem indulnak, ezt ugyanis a törvény sem engedi. Ezzel érezhetően felgyorsult a szakszervezetek kivonulása a politikai életből. Az is tény azonban, hogy nem sikerülne végrehajtani az átalakításokat a nehéziparban, ha nem lenne védelem a Szolidaritástól. Gondoljunk csak bele, százezer bányászt, s csak Sziléziában ötvenezer kohászt bocsátottak el. Ha ehhez hozzátesszük a családokat, elképzelhetjük, hány embert érint mindez. Ez a partnerség tehát érték volt, s nem teher. Hasznos volt az is, hogy néhány szakszervezeti vezető a szejmbe kerülve képet alkothatott a törvényalkotás nehézségeiről is.– A szakszervezetek szerepének gyengülése egyúttal azt is jelentheti, hogy nem Marian Krzaklewski vezetésével indul az AWS a választásokon?– Krzaklewski tudatában van annak, hogy néhány hónapon belül döntenie kell: az AWS vagy a szakszervezet elnöke marad. Mindkettőé, ahogy idáig, nem lehet. Emellett nemcsak politikai érvek szólnak, hanem ezt a törvény sem engedi.– Már a jövő évi választásoknál tartunk, addig azonban még a kisebbségi kormánynak túl kell élnie egy költségvetési szavazást. Sikerülhet-e ez, s ennek fényében mikor kerülhet sor a választásokra?– Biztos vagyok benne, hogy az eredeti tervek szerint, tehát szeptember végén. Nem lesznek tehát előrehozott választások, hacsak a Szabadság Unió tisztán politikai megfontolásból nem szavazza le a költségvetést, ami persze azt jelentené, hogy frigyre akar lépni a posztkommunistákkal. Ez azonban azzal járna, hogy követik a magyar SZDSZ példáját, s előbb-utóbb elbuknak. Nem lehet ugyanis reformokba kezdeni, aztán szövetségre lépni azokkal, akik csak akadályozzák ezeket.– Az újabb választás, egy újabb kampány egyben azt is jelenti, hogy lelassulnak a reformok, és ez veszélyeztetheti az uniós csatlakozást. A mezőgazdaságban pedig Lengyelországra nagyon komoly feladatok válnak. Milyen esélyt lát ezek megoldására?– A lengyel falvak véleményem szerint nem veszélyeztetik az uniós felkészülést. Háromszázezer gazda már kész is a csatlakozásra, igaz, kétszer ennyien képtelenek erre. Nem értek egyet ugyanakkor azokkal a Magyarországon és Csehországban is hallható véleményekkel, miszerint Lengyelország a birtokok felaprózottsága miatt nem állná meg a helyét az EU-ban. Hadd jegyezzem meg, ezek a gazdaságok annyira kicsik, hogy eleve nem vehetnek részt a közös mezőgazdasági politikában. S még egy: három éve azt mondták, hogy nem tudjuk majd megvalósítani a nehézipar reformját, s lám, mára nagyrészt sikerült.– Úgy látom, meglehetősen optimista, s nem fél attól – mint azt néha olvasni –, hogy Lengyelország esetleg kimaradhat a bővítés első köréből...– Nézze, ha az EU a nyílt piac és a szabad munkavállalás mellett dönt, akkor optimista vagyok. Ha azonban a banán hoszszúságáról vagy az uborka görbeségéről fog tárgyalni, akkor peszszimista. Utóbbira némi alapot adnak a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásáról folytatott megbeszéléseink. Úgy vélem, az EU akkor teszi jól, ha például a CEFTA-t – mint annak idején az Egyesült Államok Mexikót – lehetőségnek tekinti. Ehhez azonban bátor gondolkodásra van szükség Brüsszelben.