A „liberális” jogvédők és az etnikai kártya kijátszása

Hirtelen megélénkült nálunk a „cigányfront”, mintha döntő változás történt volna e súlyos kérdésben. Mintha bizony a három évvel korábban kezdődött zámolyi ügy is mostanra érett volna be, amikor nagyrészt készen állnak a házak, s így a zámolyi cigányok, sorstársaik abszolút többségéhez képest, úri helyzetbe” kerültek. Mi magyarázhatja azt, hogy valakik – nem törődve azzal, mekkora kárt okoznak idétlen „nemzet-köziesítésükkel”, fenyegetőzéseikkel és követelőzéseikkel a cigányságnak – elérkezettnek látták az időt, hogy kavarni kezdjék azt, amiből nem csak rossz illatok áradnak...Le kell szögezni, hogy a magyar cigányság zömének rossz a helyzete, nehéz a sorsa. Rögtön hozzátehetjük azonban azt, hogy nagyon sok nem cigány magyar állampolgárnak is. A sajnálatos szegénység és reménytelenség tehát nem a cigányság „kiváltsága”. El kell ismerni azt is, hogy nem kevés előítélet sújtja a cigányokat. Ám a cigányokra nézve kedvezőtlen helyzet jórészt nem alaptalan gonoszság terméke. Sok évszázados ittlét után is – sajnos – elmondható, hogy nem kevés cigánynak mintha fogalma nem lenne a magántulajdonról, a polgári munkaerkölcsről vagy higiéniáról és a családi élet felelősségéről. Nem állíthatja senki jóhi-szeműleg azt, hogy az előítéletek kétségtelen megléte mellett a többségi társadalmat képviselő magyar (jog)állam ne tenne sokat – lehetőségeihez képest – a segítő diszkriminációért.Van itt azonban egy régi baj, s így a pozitív diszkrimináció is keveset segít – sőt a szociális támogatási „versenytárs” a szegény nem cigány rétegekben csak növeli az ellenszenvet. Ez pedig az, hogy a cigányság és egyes vezetői mintha nem tudnának az önsegélyről. Arról, hogy nekik is volna nehéz, kínos, kemény kötelességük azért, hogy minél hamarabb szabaduljanak a kiszolgáltatottságból.Vegyünk egy példát. Gilvánfát mutatják a tévében, ezt a csaknem teljesen cigány falut. Éhségről beszélnek a lakosok, sőt a riporter is, s arról, hogy be fognak törni a helyi boltba, ugye, hiszen senki sem akar éhen halni. 17 milliós deficitje van már az önkormányzatnak, jöjjön a segítség, éhes emberek várják a pénzt. A kormány tegyen már valamit. Csakhogy: amint a kamerák pásztázta falut nézzük, nem látunk egy konyhakertet sem, egy talpalatnyi megművelt földet sem, csak gaztenger, szemét mindenhol. Nem látunk sehol egy baromfit. És a cigány asszony az „élelemforrás” boltra mutat, amelyet majd kifosztanak, hiszen enni kell.Nos, enni tényleg kell. Csakhogy ki akadályozza a cigányokat abban, hogy legalább élelmüket maguk megtermeljék? A rasszisták talán az okai annak, hogy nincsenek konyhakertek? Netán a cigány ember alkalmatlan a földművelésre? Persze a földből megélni nehéz, de némi zöldség, krumpli, bab, kukorica „előállításához” nem szükséges még nyolc elemi sem – akarat, erőfeszítés annál inkább.A földművelést nem ajánlhatja senki a városi cigányságnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne nekik is, falusi testvéreikkel együtt bármiféle tanulást ajánlani. Az iskola persze minden szegény családból származó gyereknek nehezebb, mint kedvezőbb helyzetű társainak, de aki azt mondja, hogy nálunk a „rasszisták” és kirekesztők miatt nem lehet tanulni, az nem mond igazat. Mint ahogyan enyhén szólva az is tódít, aki a diszkriminációból s az előítéletekből megmagyarázza azt, hogy a cigányoknak csak alacsony presztízsű munkákat ajánlanak. Itt a kígyó a farkába harap, hiszen képzetlen, iskolázatlan embereknek mit ajánlanának?Nem egészen érthető ugyanezen okból az sem, hogy miért megalázó a közhasznú munka megkövetelése, és miért nem az a megalázó, hogy valakik alanyi jogon követelik a segélyt? Miféle eltartási kötelezettsége van egy „liberális demokráciának”, vagyis egy olyan formációnak, amelyet azok követelnek legkövetkezetesebben, akik – más oldalról – a cigányok jogainak leghangosabb szószólói? A „liberális demokrácia” minden felesleges kiadás leépítését jelenti, s annak érvényesítését, hogy mindenki csak önmagáért felelős.Miért gondolja bárki azt, hogy zsarolással meg lehet oldani tartósan nehéz anyagi helyzeteket – valakinek a zsebére? Nem hiszem, hogy az elmúlt időben csak cigányokat lakoltattak volna ki. Miért gondolják egyes politikusok vagy cigány vezetők – nem is szólva a megélhetési „jogvédőkről” – azt, hogy a cigányokról kötelező ilyenkor gondoskodni, míg mások intézzék a sorsukat? Nem ártana ezekben a helyzetekben figyelmeztetni a „védenceket”, hogy követelőzéseikkel csak maguknak ártanak.Az előítéletekkel operálóknak arra is fel kellene hívni a figyelmüket, hogy a demonstratív lépésekkel lehet ártani ennek az országnak, de ettől még ők „másnak sem kellenek”. Az emberi jogok tiszteletben tartásáról híres Nyugatnak eszébe sincs befogadni őket. Ha alaposabban megnézzük, akkor látnunk kell, hogy az emberjogi Nyugat mai hangadói – más oldalról – világpiaci gázárat és gyógyszerárat követelnek a magyar kormánytól – akár a cigányokkal szemben is. S „liberális” adócsökkentéseket, vagyis a közösségi, költségvetési bevétel csökkentését akkor, amikor a cigányok „felemelését” is szorgalmazzák. Ez a mai helyzetre lefordítva azt jelenti: mindenki „öngondoskodjon” magáról – cigány és nem cigány egyaránt. Mit várhatnak ezek után – botrányon kívül – a cigányok Strasbourgtól? Szép szavakat és mai magyar kormány megfeddését olyan baj miatt, amit eddig sehol sem oldottak meg.Mert ne higgyük, hogy a növekvő cigány népesség „felemelési” terheit bárki magára vállalja. Hiszen ma már a Magyarországgal szembeni nyugati segítségnyújtás feltétele gyakran az, hogy annyi segélyt kap, amennyit maga „önsegélyben” produkál. Hol van itt a cigány önsegély, például a tömeges tanulás igénybevétele? Hol van itt tömegesen – tisztelet a kivételeknek – a többség többségének az együttélési normáihoz való alkalmazkodás? Nem hiszem, hogy etnikai sajátosság volna az, hogy sok cigány ember és közösség azt gondolja: neki nem kell a környező világ rendjéhez alkalmazkodnia. Sőt az, hogy őket úgy kell elfogadni, ahogyan most vannak. Azt gondolom, hogy a kevés igazi rasszistát leszámítva senkit nem a cigányság „külalakja” vagy nyelve zavar, s a még meglévő etnikai kultúra (zene, tánc, közösségi élet) borzolná a kedélyeket.Egészen másról van szó: a társadalom többségét mindenféle lumpenség zavarja, amelyben igen hangsúlyos a cigányság jelenléte. Természetesen nincs külön cigánybűnözés úgy általában, viszont van bűnözés, amelyben a cigányság is nagy mértékben van jelen. Van erre persze sok magyarázat, de a társadalom törvénytisztelő többségét ez a tény kevéssé érdekli. Ők úgy gondolják, hogy a cigány közösség is tegyen arról, hogy ez a helyzet pozitívan megváltozzon. S ez teljesen normális felnőtt magatartás, amely abból indul ki: nem adhat örök felmentést senkinek sem az, hogy nehéz gyermekkora volt, s az sem, ha nem volt gyerekszobája. Az ilyen típusú magarázatok elmennek néhányszor, aztán persze az erre hivatkozót kirúgják, hátrateszik, megbélyegzik, vagyis előítéletesek lesznek tőle. A magyar cigányság úgy háromszáz éve többé-kevésbé álladó lakója ennek az országnak. Szép hosszú idő az alkalmazkodásra. Ennyi idő alatt az itt élő más népek több kemény alkalmazkodási kényszeren is átestek, ami sohasem volt könnyű. A cigányság hozzájuk képest támogatásokat kap, felkínálják neki a műveltségi és életvezetési integráció intézményes (oktatási) útjait is. Ehelyett egyesek Strasbourgba mennek, s hisznek egy ostoba, régi maszlagnak, a politikai-hatalmi megoldásnak.Felelőtlen az az ember, aki csak követelni tud a cigányoknak, s minden felelősséget kormányra, többségre hárít. Az ilyen végtelennek tűnő felelősség alól persze mindenki menekül majd. Azonban hiába nevezzük ezt rasszizmusnak, előítéletnek, ez nem más, mint felszólítás arra: csináljatok már ti is valamit! „Liberális” jogvédők, tessék következetesnek lenni, derék „piaci szociáldemokraták” ne tessenek megdöbbenni, mert vagy mindenkinek ez a feladata, vagy senkinek. Nem lehet gondoskodó államot fenntartani egyeseknek, míg másokat állandóan arra figyelmeztetni, hogy vége a paternalizmusnak. Mindenkinek jót tenne az, ha a magyar cigányságot végre felvilágosítanák a mai állásokról s Strasbourg feleslegességéről.