A Szolidaritás Választási Akció már szétszakadt

Nagyon nehéz helyzetben van a lengyel jobboldal, véli Andrzej Kojder politológus, hiszen nem használta ki a lehetőségeit, s nincs sok jel arra, hogy gyorsan kilábal jelenlegi válságából. A Lengyel Szociológiai Társaság elnöke szerint a Szolidaritás Választási Akció (AWS) gyakorlatilag már szétesett. Kojder, aki előbb Lech Walesa titkára, majd az exállamfő által alapított intézet elnökhelyettese, s miniszterhelyettes is volt, ma a Konzervatív Néppárthoz közel álló szakértőnek számít, s véleménye is nagyon jól rávilágít a jobboldalon belüli nézetkülönbségekre.Jelenleg a jobboldal szétesett állapotban van. Az elnökválasztás után az AWS-ben megindult az erjedés. Hol keresendők a jelenlegi válság okai?– Valóban sajnálatosan nehéz helyzetben vannak ma azok az emberek, akik nem kötődtek az előző rendszerhez, és reményeiket a Szolidaritáshoz, az AWS-hez kötötték. Alig van reményük arra, hogy valamiféle megoldást találjanak. Nemcsak a program válságáról van szó, ami elsősorban a vízió hiányában jelentkezik, de nem látom igazán a belpolitikai és gazdasági szempontból szükséges stratégiai intézkedéseket sem, így például a szegénység leküzdésének szempontjait. Kivételt talán az előttünk álló uniós csatlakozás miatt csak a külpolitika jelent. Vezetési válság is sújtja az AWS-t. Alapvető hiba volt, hogy a szakszervezeteket bekapcsolták a politikai végrehajtó hatalomba. Marian Krzaklewski nem állt a helyzet magaslatán, amikor nem használta ki azt a választási lehetőséget, amit a szövetség legutóbbi választási győzelme jelentett. Rövidlátó, eredménytelen politikusnak bizonyult, aki magának akarva megtartani minden hatalmi pozíciót, károkat okozott az egész jobboldalnak.– Azért tegyük mindehhez hozzá, hogy a jobboldal presztízsének Walesa szánalmas szereplése sem nagyon használt. S ha már itt tartunk, e két politikus között van némi hasonlóság...– Az, hogy Walesa a szavazatok egy százalékát szerezte meg, jelzi, hogy a lengyelek hogyan kezelik régi vezetőiket, a Szolidaritást és a jobboldalt. Emellett igaz, hogy Walesa tíz év után nem találta meg új helyét. Úgy vélem – és még sokan hasonlóképp vélekednek –, nem kellene saját pártot alapítania, s indulnia a választáson, de nem hallgatott rám. Ő igazi politikus, aki mindig megérezte, mit kell tennie, most azonban hiányzott belőle az empátia. Igaz, ez más jobboldali politikusokra is jellemző. Így Krzaklewskire, akinek személyes karrierje szempontjából is jobb lett volna, ha szintén visszalép a jelöltségtől.– A Konzervatív Néppárt alelnöke, Wieslaw Walendziak ennél optimistábbnak látszik. Szerinte egyáltalán nincs lefutva a választás, s el tud képzelni olyan koalí- ciót, amely a jobboldali kormányzás folytatását ígéri. Maradjunk azonban annyiban, hogy a közvélemény-kutatások egyelőre nem ezt tükrözik...– Walendziaknak muszáj optimistának lennie, hiszen a saját fejéről van szó.– A lényeg azonban az, a jobboldal nehéz helyzetben néz a választások elé. Egyáltalán, mikor kerülhet erre sor, túléli-e a kormány a költségvetést?– Hát ezt nehéz megmondani. A kormány ugyanis egyre inkább a Baloldali Demokratikus Szövetség foglyává válik. Abban az értelemben, hogy ő döntheti el, melyik, számára legkényelmesebb időpontban legyenek a választások.– De a keresztényliberális Szabadság Unió e szempontból kulcspozícióban van, segítségével megszavazható a büdzsé, amit az is megkönnyít, hogy Balcerowicz távozik a párt éléről...– Vannak, akik így vélik. Tény azonban, hogy a Szabadság Unió is nehéz helyzetben van. Általános szabályként megállapíthatjuk, hogy az előző fél évszázad után a baloldalnak könnyebb. Hiszen az utóbbi évtizedek alatt politikai bizottságosdizhattak, pártbizott-ságosdizhattak.– Említette az AWS vezetési válságát. Kivel vághat neki a jobboldal a választásoknak?– Sokkal előnyösebb lenne, ha Krzaklewski még a második veresége előtt távozna, de attól tartok, hogy ezt még meg fogja várni. Úgy vélem, Jan Maria Rokita, a Konzervatív Néppárt elnöke jobb vezető lenne. Ő olyan ember, aki nem fél kemény döntéseket hozni, s nincs benne az a politikai opportunizmus, mint például Walendziakban, aki gyors politikai karriert akart csinálni. Walendziak azonban amilyen jó újságíró, szerintem olyan gyenge politikus.– Az AWS-en belül nemcsak a vezetőváltás kérdése fontos, hanem ezzel összefüggésben az is, hogy a szövetség szakad, avagy nem. S ha igen, milyen erővonalak mentén?– Úgy vélem, ezen a szakadáson már túl vagyunk, miután a Konzervatív Néppárt és a Lengyel Kereszténydemokraták Egyetértése megállapodást írt alá az AWS föderációjának létrehozásáról. Ez a megosztottság még mélyebb lenne, ha a Keresztény Nemzeti Egyesülés is csatlakozna ehhez a föderációhoz. Akkor két, nagyjából egyforma erejű csoport jönne létre. Az egyik a három párt föderációja, a másik pedig a Jerzy Buzek kormányfő vezette Szolidaritás Választási Akció Társadalmi Mozgalma és a Szolidaritás szakszervezet. A választók számára azonban ez a helyzet nem előnyös, mivel arról tanúskodik, hogy a jobboldal nem tud egymással szót érteni.– Ezek után a választásokon mi lehet a jobboldal célja? Lehet-e most többre gondolni, mint hogy mérsékelje a Baloldali Demokratikus Szövetség győzelmét, és erős ellenzékként mutassa fel magát?– Kell hogy legyen ennél nagyobb cél. A jobboldalnak be kell bizonyítania, hogy leküzdötte a válságot, a társadalmi-gazdasági értékeket közösen vallja, s képes legyőzni a megosztottságot. Az optimisták úgy vélik, hogy e térfélen a választásokig hátralévő nyolc-kilenc hónap alatt minderről valóban sikerül megállapodásra jutni. Azonban azoknak, akik stratégiai pozíciókat foglalnak el az AWS-ben, így különösen Marian Krzaklewskinek, tisztában kell lenniük azzal, hogy egyéni érdekeik nem mindig esnek egybe az egész jobboldal érdekeivel. Érezniük kell, ha el is veszítenek egy vagy két csatát, a lényeg az, hogy a háborút megnyerjék, hiszen ez Lengyelország jövőjéért folyik.