Az újbor ünnepe

A legenda szerint a savariai születésű, Tours püspökeként híressé vált Márton személyéhez fűződik az újbor köszöntése. A lovagok egyik legkiemelkedőbb szentjét tisztelték benne – mert katona volt –, s Franciaország védőszentjévé is választották. Szűz Mária mellett az ő oltalmába is ajánlotta Szent István királyunk az országot, amikor hadilobogóira Márton képét ráfestette. Az ő védelmébe helyezték a pannonhalmi bencés apátságot is, amit évszázadokon keresztül szentmártonhegyi előnévvel emlegettek. Európában ő az a szent, aki a legtöbb település névadója vagy oltalmazója.A középkorban Márton sírjánál kenyeret ettek és bort ittak az ördöngösök és a lázbetegek, s gyógyultan mentek haza. Szent Márton poharát – vagyis az újbort – később nálunk is megszentelték. Márton ünnepe évszázadokon keresztül a gazdasági év zárónapja és az adventtel összefüggő negyvennapos böjt kezdete, egyben a nagy mulatságok befejezése volt. Az alkalmat sült liba elfogyasztásával tisztelték meg, s úgy tartották: aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik. A sült lúd után újbort ittak, ami ekkorra rendszerint megforrt. Thúróczi János krónikájában így fogalmazott: „Elkövetkezett az esztendő ama napja, midőn Szent Márton püspök alacsony emberi sárhajlékból felköltözött a magas mennyekbe, és a jóízű must borrá változik.” Megtoldhatjuk tehát az előbbi regulát azzal: aki Márton napján újbort nem iszik, egész éven át szomjazik.Az újbor születése minden bortermelő országban ünnep. Magyarországon talán most válik ez hagyománnyá – nálunk először 1997-ben mutatták be Szent Márton borát. Az idén már nem csak a bortermelők kóstolhatják meg e napon az újbort: sok étterem is csatlakozik az ünnephez – a libapecsenyéhez újbort kínálnak –, s jó néhány üzletben is árusítják a friss nedűvel telt palackokat.