Chrétien harmadszor

Két jól elhatárolható alternatíva között kell dönteniük a kanadai választóknak, ezért fontos a választások előbbrehozása – indokolta döntését Jean Chrétien, amikor októberben bejelentette, hogy november 27-én tartják a parlamenti választásokat. Úgy tűnik, Chrétien pártja, a kormányzó Liberális Párt vonzó programmal állt elő, mert harmadszor is ők alakíthatnak kormányt, megszerezve az abszolút többséget. Kanada 1945 utáni történelmében először fordul elő, hogy két ciklusnál is hosszabb ideig kormányozzon ugyanaz a politikai erő. A Liberális Pártnak a 301 tagú parlamentből 172 képviselői helyet sikerült megszereznie (151 kell a kormányalakításhoz), a jobboldali centrumpárt, a Kanadai Szövetség hatvanhét mandátumhoz jutott, míg a Québeci Blokk harminchét képviselőt küldhet a törvényhozásba.A választás nem változtatta meg különösebben Kanada belpolitikai erőviszonyait: a konzervatív betörési kísérlet sikertelen volt Ontarióban, míg a jobboldal a nyugati grófságokban biztosan tartja pozícióit. Québec változatlanul „haragszik” Chrétienre, aki a kanadai egység élharcosa, míg a Québeci Blokk nem tágít távlati tervétől, hogy szűkebb hazájuk külön állammá váljon.Lehetséges, hogy az Egyesült Államok északi szomszédjára is kiterjed a „szavazatszámlálási láz”, a rendkívül szoros eredmények miatt a konzervatív ellenzék a szavazatok újraszámlálását kérheti. Ez is világosan jelzi, hogy nem csak a gazdasági fellendülés indokolta Chrétien miniszterelnök októberi bejelentését. A harmadszor is sikert arató politikus választás elé állította a szavazókat: Kanada „új korszakba lép”, hiszen jelentős költségvetési többlet keletkezett, s nem mindegy, hogy ezt miképpen használjuk fel – ecsetelte Chrétien a szerinte „gyors válaszadást” kívánó helyzetet. A kormányfő jelszava a „kiegyensúlyozott, visszafogott” gazdaságpolitika, melynek keretében szerinte végrehajtható az államadósság csökkentése, az adócsökkentés, az egészségügyi beruházások növelése, az oktatási és kutatás-fejlesztési szféra fokozott támogatása.Kimondva-kimondatlanul ez azt is jelenti, hogy az ellenzék ezzel homlokegyenest szembenálló gazdaságpolitikát akar megvalósítani. Csakhogy a törésvonalak nem feltétlenül a költségvetési viták körül húzódnak. A választásokra készülve alakította meg a Stockwell Day a Reform Pártból a Kanadai Szövetséget, hogy erős jobboldali egységfrontot hozzon létre. A szövetség a PCP-vel (Haladó Konzervatív Párt) összefogva tervezte leváltani a liberális kormányzó pártot. Ezt viszont a brit szisztéma szerinti választási rendszerben csak ötven százalékosnál magasabb szavazataránnyal tudták volna megvalósítani. A szövetségnek a választás előtti közvélemény-kutatások emelkedő, akár huszonöt százaléknyi szavazatarányt jeleztek, és megindult a „populista” Stockwell befeketítése: megírták róla, hogy ellenzi az abortuszt és a homoszexuálisok jogainak kiterjesztését, mi több, halálbüntetés-párti. Mindenesetre a némi sietséggel megrendezett választások (a legutóbbit 1997-ben tartották) az adócsökkentést és fiskális szigort követelő populista mozgalom népszerűségének, előretörésének megakadályozását is célozták – ezúttal sikeresen.