Dicstelen vég

Ebben a pillanatban felmérni is nehéz azt a kárt, amit csaknem egyéves működésével a tegnap jobblétre szenderült olajbizottság a politika hitelességének, illetve általában a fiatal magyar demokráciának okozott. A búcsúülés a maga ellenzéki-kisgazda minipuccsával méltó volt az előzményekhez. Kiemelt felelőssége van a történtekért a testület kisgazda elnökének, Pallag Lászlónak, aki kezdetben talán valóban a legtisztább szándékkal látott neki az olajügyek felgöngyölítésének, ám – a legtöbb bizottsági taghoz hasonlóan – teljes mértékben alkalmatlan volt a parlamenti vizsgálat levezénylésére. Egy idő után más sem érdekelte , mint hogy bárkivel elmondassa a saját prekoncepcióját igazolni látszó állításokat. Számára a lényeg a vád elhangzása volt, a bizonyítás már nem tartozott az erősségei közé.Idő kell a bizottság utolsó pillanatban, meglehetősen szokatlan körülmények között elfogadott jelentésének megemésztéséhez, azt azonban már most ki lehet jelenteni: nem sikerült a közvéleményt megnyugtató módon rendezni a felvetődött korrupciógyanús ügyeket. A vizsgálat csupán azt erősítette meg, amit a társadalom eddig is sejtett. Az egyes vállalkozói körök a kilencvenes évek elejétől nagyüzemi szinten éltek viszsza az olajszármazékok forgalmazásából adódó nyerészkedési lehetőségekkel. Az utolsó állampárti kormány idején telepített aknák az MDF vezette kabinet idején robbantak, a hézagos törvények segítségével ekkortól tettek szert jó néhányan milliárdos illegális jövedelemre – a költségvetés kárára. Az, hogy az ügyletek zavartalanul folytatódhattak, feltételezi bizonyos hatóságok együttműködését. A visszaélések hosszú ideig a Horn-kormány idején is folytak, ezért az olajügyekkel kapcsolatban indokolt felvetni az 1998 előtti kormányok politikai felelősségét. Azt viszont, hogy a hanyag jogalkotáson és a problémák kései felismérésén túl másfajta felelősség terhel-e egyes politikusokat, a vizsgálat nem tudta egyértelműen megállapítani. A gyanú azonban befészkelte magát az emberek tudatába.Az olajügyek reflektorfénybe kerülésének volt azért haszna is: több, korábban lezárt akta nyílt ki újra, az ügyészség, a bíróságok intenzívebben foglalkoznak az ilyen ügyekkel, bizonyos eljárások már eredményre is vezettek. A hangzatos politikusi bejelentések után mindez azonban már nem nyugtatja meg a közvéleményt. Egyes képviselők ráadásul újabb szereplési lehetőségként fogták fel az olajvizsgálatot, és mindent megtettek a politikai haszonszerzésért. A vizsgálódás csekély pozitív hozadéka mellett a hátrányos következmények közé sorolható a politikai elit egészének besározódása, a nemrégiben megválasztott legfőbb ügyész elleni kampány, valamint az, hogy hovatovább a bűnözők határozzák meg a közbeszéd témáit.A bizottság befejezte munkáját, ám az olajhorror nem ér véget, hiszen a testület jelentését a parlament is megvitatja.