Drog: helyzet van?

Az utóbbi napok kábítószer-túladagolásos (halálos) esetei ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy a kábítószer-probléma Magyarországon egyre súlyosabb gondot okoz. Van-e megoldás? Ha van, mi az? Vagy törődjünk bele a megváltoztathatatlanba?Úgy gondolom, hogy ez utóbbi magatartás egy magát polgárinak valló társadalomban teljesen elfogadhatatlan, sőt a jelenleg tapasztalt közöny is szomorú fényt vetíthet ránk, hiszen ma még szinte csak az foglalkozik a problémával, akit valamilyen okból érint. Persze hallani olyan hangokat is, hogy először a hazai alkoholizmus gondját kellene megoldani, de véleményem szerint könnyebb egy még burjánzó gyomot kiirtani, mint egy elterjedt, egyes elemeiben számtalanszor összefonódott mezőt gyomnövénymentessé tenni.Az adatok becsültek, valójában senki sem tudná megmondani, hogy hány kábítószerfüggő, alkalmi fogyasztó van Magyarországon. A drog sajnos napjainkban a fiatalok szórakozásának részévé lett, ahogy régebben – mint egyetemista éveimre visszagondolva – természetes volt, hogy buliba az ember visz magával egy üveg vörösbort. A leginkább elterjedt drog a THC- (vadkender-) tartalmú cigaretta – a füves cigi. Sokan küzdenek azért, hogy ezt a könnyű drogot legalizálják hazánkban. Az utóbbi hetekben olvastam néhány, ezzel kapcsolatos cikket, amelyek az orvosi szakirodalomra hivatkoznak, és kifejtik, hogy a marihuánának szinte semmilyen káros hatása nincs. Azt leszögezhetjük, hogy a WHO által kábítószerek körébe sorolt anyagok közül csakugyan ez a legkevésbé ártalmas, azonban a toxikológus szerint ebből az ajánlott fogyasztható mennyiség nulla milligram. Tehát ami ennél több, az már ártalmas. A cikkekben leírt hivatkozásokkal szemben számtalan komoly orvosi szaklapban megjelent, ezzel ellentétes kutatási eredményt ismertető cikkre és saját tapasztalataimra tudok hivatkozni.Sajnos hazánkban sokan tűzték zászlajukra a marihuána legalizálását, de kérdezem: szerintük érett már erre a társadalom? Sajnálatos, ám tény: országunk általános egészségügyi kultúrájáról elmondható, hogy évente fejenként sem használunk el egy fogkefét. S ha itt tart egy társadalom, érett-e arra, hogy akármilyen könnyű drogot legalizáljon? Várjunk még 20-30 évet, és akkor talán visszatérhetünk a legalizálás kérdésére. A rendszerváltás óta ugyan több-kevesebb próbálkozás történt, hogy végre elkészüljön az egységes nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására, ám csak a jelenlegi, polgári kormánynak sikerült olyan anyagot letenni az asztalra, amely elfogadható, és reális cselekvési programot, megoldást kínál. Többen emelték fel szavukat az ellen, hogy 1998-ban miért csak a Btk.-t szigorították, ha más nem történt. Való igaz, hogy önmagában a Btk. szigorítása kevés, sőt így kifejezetten káros lenne, de a stratégia részeként teljes mértékig elfogadható és támogatható.Magam nem értek egyet azzal, hogy a drogtörvény további szigorítására lenne szükség, mint azt például néhány napja egy telefonos közvélemény-kutatás kimutatta. A törvény olyan eszköz egy állam kezében, amivel irányt mutat polgárainak. A jogszabályt nem azért kell szigorítani, hogy ezentúl minden 16 éves, hétvégén füves cigit szívó gyerek hétfőn már Kufstein várában ébredjen nehéz vasban, és ott két-három évet raboskodjon, hanem hogy ez is elrettentő erőként védjen a kábítószer-kipróbálással és -használattal szemben. A jelenleg parlament előtt lévő stratégia rövid, közép- és hosszú távú célokat tűz ki, nem törekszik és nem törekedhet arra, hogy Magyarország kábítószermentes ország legyen, mivel ez utópia. De ki kell alakulnia egy olyan egyensúlyi helyzetnek, amely a társadalom minden rétege számára kezelhető. Ahol jól működik a prevenció, az akut orvosi ellátás, a detoxifikálás, a leszoktató kezelés és a rehabilitáció. A stratégiától azonban hiba lenne csodát várni, hiszen annak a kifutási ideje – még a rövid távú célokat nézve is – egy-két, a hoszszú távúak esetén 6–9 év.Ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a szociális és egészségügyi ellátórendszer és a társadalom megérjen ahhoz, hogy kezelni tudja a drogproblémát. Hibás felfogás az a kábítószer-használók és -függők részéről, hogy félnek jelentkezni egészségügyi kezelésre, mivel úgy gondolják, hogy személyi adataik az őt vizsgáló orvos asztaláról egyenesen a rendőrségre kerülnek. Természetesen ez elképzelhetetlen, hiszen minket, orvosokat köt az orvosi titoktartás, amely alól csak az egészségügyi törvényben pontosan meghatározattak alapján kaphatunk felmentést. Az utóbbi napokban a média többször foglalkozott a methadon- (szintetikus opiátszármazék, mesterségesen előállított kábítószer) kezeléssel, amelyet a már említett stratégiában is fontosnak tartanak. Mint toxikológus, szakmailag kijelenthetem, hogy a nemzetközi elveknek megfelelően az opiátfüggő (heroinista) betegek leszoktatásának egyik választható kezelési lehetősége valóban a methadonra való átszoktatás, ami azért is célszerű, mert a betegnek ilyenkor már nem kell a drogterjesztőhöz folyamodnia az újabb és újabb adagok beszerzéséért. De nem az egyetlen, hisz több olyan, nem kábítószerlistán lévő gyógyszert ismerünk, amely segítheti az opiátfüggőket a leszoktatás okozta testi és lelki kínok enyhítésében, megszüntetésében.Főként a vénás kábítószer-használat rejt komoly veszélyt magában: valósággal időzített bombaként ketyeg. Itt azokról a betegségekről van szó, amelyek fertőzött tűvel terjednek. Nem elsősorban az AIDS-re kell gondolni, habár az az idő is elkövetkezhet, de például a fertőző májgyulladás C-vírusa már 30-35 százalékban elterjedt a vénás droghasználók körében. Ez a betegség jelenleg véglegesen nem gyógyítható, gyógykezelése igen drága, sok mellékhatással járó fájdalmas kezeléssel is csak egyensúlyban tartható.Lehet, hogy kissé szónokiasan hangzik, de csak társadalmi összefogással érhetünk el eredményt, s ebben igen fontos szerepük van a családoknak, a helyi közösségeknek. A stratégia elkészült, az anyagi eszközök részben rendelkezésre állnak, most a társadalmon a sor, hogy felvegye a kesztyűt. Már csak azért is, hogy pár év múlva véletlenül se a most 13-14 éves gyermekük aggasztó kábítószer-problémájával találjuk magunkat szemben.