Frankfurt üzenete

Az elmúlt évben szinte a vízcsapból is Frankfurt folyt,mármint hogy méltó lesz-e díszvendégi bemutatkozásunk,hitelesen jelenik-e meg a magyar irodalom. A politikaifelhangoktól sem mentes tavalyi polémiák után mára ügyet sem vetünk a világ legnagyobb könyvvásárára.Idén nem utazott ki száz író és több tucat tudósító. Most csak azok mentek, akik tudják, Frankfurtban akkor is jelen kell lenni, ha nem ránk esik a reflektorfény. Zentai Péter Lászlót, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatóját az idei könyvvásárról, a magyar irodalom és könyvkiadás esélyeiről kérdeztük.Az idei díszvendég Lengyelország, noha két Nobel-díjast – Milost és Szymborskát – is felvonultatott, csekélyebb médiafigyelmet kapott, mint a magyarok – mondja Zentai. Ezt a hagyományosan jó magyar–német kapcsolatok éppúgy magyarázzák, mint Esterházy Péter, Kertész Imre és Nádas Péter személyes sikerei. A lengyelek, velünk ellentétben, akik külön országbemutatót tartottunk, a könyvkiadókon keresztül láttatták országuk történelmét, kultúráját. Bölcsen, esztétikusan.Mi, magyarok visszazökkentünk a hétköznapi kerékvágásba, tudomásul véve, hogy Frankfurt mindenekelőtt kereskedelmi fórum, ahol a legnagyobb üzletek köttetnek. Hetvenkét magyar kiadó jelent meg ezúttal ízléses – a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott – standunkon. Ezerötszáz művet vonultattunk fel, ezúttal pontosan követve a világtrendet, ahol kilencven, illetve tíz százalék a tudományos és ismeretterjesztő, valamint a szépirodalmi művek aránya. A kérdésre, hogy nyomot hagyott-e tavalyi szereplésünk, Zentai Péter határozott igennel válaszol. Példa erre a november 9-én kezdődő karlsruhei könyvvásár, amelynek díszvendége leszünk, s ahol a felvonuló magyar kiadók Baden-Württemberg tartomány neves egyetemeinek ajánlották fel kiadványaikat.Mindenképpen hasznos volt a díszvendégség, de sajnos nem aknáztuk ki az ebből adódó lehetőségeket. Mert szép és jó, hogy állami segítséggel több mint száz magyar művet lefordíttattunk, de arról nem gondoskodtunk, hogy ezek bekerüljenek a német s rajta keresztül az európai könyvkereskedelembe. A csehek és a lengyelek erre lényegesen többet költenek.Díszvendégségünk jótékony következménye az is, hogy angol, amerikai és kanadai befektetők érdeklődnek a magyar könyvkiadás iránt. Az Európában is komoly figyelmet érdemlő magyar könyvkiadás szereplői tőkeszegény cégek, amelyek promócióra, reklámra nem tudnak költeni, így az esetleges külföldi befektetők fellendíthetnék a piacot. Frankfurt egyik legfontosabb tanulsága, vallja Zentai Péter, hogy Budapestről nem lehet a könyvpiacot befolyásolni. Hiába hisszük, hogy valamely írót itthon, hazai „menedzseléssel” világsikerre vihetünk. A művek fordítását persze támogatni kell, ahogy a franciák vagy az olaszok is teszik, a terjesztést és az ezzel kapcsolatos feladatokat azonban nem Budapestről, hanem a külföldi kulturális képviseleteken keresztül kell elvégezni – elsősorban Londonban, Párizsban, Rómában, Pozsonyban vagy Krakkóban.A lassan egységesülő Európa felismeri a nemzeti kultúrák szerepét, s központilag támogatja is megerősítésüket. Jövőre indul az Ariadne program, amelyet okosan kell felhasználnunk, hiszen megerősítheti például a könyvkiadást, amely világszerte elismerést vívott ki, s amely mindennél pontosabban tükrözi a magyar kultúra jelenlegi állapotát. (Nagy elismerést vívott ki Frankfurtban is szakkönyvkiadásunk, az a tény, hogy tízmilliós országként is ragaszkodunk a tudomány magyar nyelvű megjelenéséhez.)Öt éve visszatérő kérdés: véget vet-e az elektronikus könyvkiadás a Gutenberg-galaxis létének? Zentai Péter, aki öt éve Frankfurtban a Sorry, Mr. Gutenberg feliratba ütközött, úgy látja, noha dinamikusan fejlődik az új iparág, a hagyományos könyvet még mindig nem fenyegeti veszély.