Ilyen országról álmodtam

A 110 éves Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), Kéthly Anna hétszázezer taggal büszkélkedő pártja a történelmi pártok közül egyedüliként nem tudott bekerülni a parlamentbe a rendszerváltozáskor. Sorsát megpecsételték. Helye, neve, történelmi hagyománya kellett a szocialistáknak, ehhez megkapta a támogatást a nyugati szociáldemokratáktól is. Petrasovits Anna, az MSZDP volt elnöke ma is úgy látja, hogy a rendszerváltoztató pártok nem ismerték fel: szükség lett volna a polgári értékeket magáénak valló, erős szociáldemokrata mozgalomra.Politikailag lenullázták, mint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt elnökét igyekeznek elfelejteni. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy az MSZDP azóta sem volt olyan egységes, mint 1989-ben. Ma százalékban sem mérhető a párt népszerűsége, ismertsége.– A megegyezéses rendszerváltás lényege az volt, hogy biztosítani kellett egy új politikai közegben a régi nómenklatúra átmentését, több százezer káder túlélését. Ez a kelet-közép-európai országokban mindenhol így történt. A megegyezés azonban sajnos nem a régi gentlemen’s agreement logikája szerint működött. Az MDF és Antall József néhai miniszterelnökünk azt feltételezte, hogy a másik oldal ugyanúgy úriember módon fogja a megállapodásokat betartani, és a szabad elmenetelért, a vértelen rendszerváltozásért cserében biztosítja a demokratikus politikai erők hatalomhoz jutását. Ami nemcsak a politikai hatalmat jelenti a szabad választáson, hanem a gazdasági kulcspozíciók birtoklását, a média átláthatóságát. Nem így történt. Ebben a paktumban nem volt helye a magyar szociáldemokráciának, a volt kommunista nómenklatúra az intézményes átmentést egy ál-szociáldemokrata párton keresztül képzelte el magának.– Mégis megalakult az MSZDP, méghozzá a civil társadalomból szerveződött.– Sajnos nem így történt, csak azt hittük, mert ezt is kívülről irányították. A pártba beépültek a volt MSZMP-s ügynökök, amit kezdetben nem tudtunk. A helyünkre már ki volt jelölve a Magyar Szocialista Párt.– Majdnemhogy közelharcok útján – „Dohány utcai csata” a székházban – mégis megpróbálta egyben tartani a pártot.– Az MSZP-nek az volt az érdeke, hogy ne jöhessen létre egy erős, rendszerváltó szociáldemokrata párt. Hiszen mi nem a kádári szocializmus átalakításában gondolkodtunk, nem reformkommunisták voltunk, mi azt mondtuk, és most is azt vallom, hogy a szociáldemokrácia a megalapozott, kifejlett polgári demokráciának az egyik válfaja. Mi úgy értelmeztük a magunk szerepét, hogy a szociáldemokrata párt helye a rendszerváltó szerveződések között van. A mi szociáldemokrata pártunk antikommunista párt volt.– Akkor az első szabad választáskor, 1990-ben miért nem jutottak be a parlamentbe?– A szociáldemokrata párt megosztása tudatos politikai koncepció végrehajtása volt. Négy százalék volt a parlamenti küszöb, mi 3,7 százalékot értünk el, de megvolt a négy százalék. Hátulról mozgatott személyek, csoportok épültek be, és próbáltak szakadást okozni. Sokszor nem is volt valóságos szátválás, csak jogi konstrukciókat hoztak létre, így lett három-négy szociáldemokrata szervezet, amely végül indult a választáson. Az emberek nem tudták eldönteni, hogy melyik az igazi.– A több mint százéves múltra visszatekintő párt mindig is a szakszervezetekre épült. 1948-ban a kommunista mozgalom végleg bekebelezte a szakszervezeteket, amelyek az MSZMP-nek és az MSZP-nek a legfőbb szövetségesei voltak. Hogyan gondolták, hogy szakszervezeti háttér nélkül képes az MSZDP erőt felmutatni?– A problémát más oldalról közelíteném meg. Sokan akartak valódi rendszerváltozást, de igazából nem találták meg a pártjukat. Az MSZDP olyan gyűjtőpárt lehetett volna, amely együttműködik a többi rendszerváltoztató párttal, és nem történik meg az 1994-es tragédia. A demokratizálódás szempontjából én ezt szégyennek tartottam. Sajnos a szociáldemokrata párt két tűz közé került, az MSZP és a rendszerváltoztató erők közé. Itt két dologról lehetett szó. Vagy az új garnitúra nem érzékelte, hogy mi nem a demokratikus szocializmust építjük, hanem polgári demokráciában képzeljük el a szerepünket, vagy viszszariadtak a saját gyengeségüktől. Az is jellemző, hogy mi voltunk az egyetlen olyan párt, amely nem kapta meg a teljes költségvetési támogatást. Sem a Németh-, sem az Antall-kormánytól nem kaptunk szinte semmit. Ezek történelmi tények.– A médiának milyen szerepe volt a bukásukban?– Minden diktatúra szolgálóleánya a jog és a sajtó. Nem volt ez nálunk sem másképpen az átmenetnél. Nem volt független a média, a helyzetet még az is bonyolította, hogy a rendszerváltó kormánynak szinte alig volt befolyása a sajtóra. Meggyőződésem, hogy óriási szerepe volt pártunk szétverésében, de más pártok is megszenvedték a baloldali, liberális média nyomását. Talán azért is támadtak minket folyamatosan, mert az MSZDP egyértelműen elutasította a taxisblokádot és a Demokratikus Chartát. Ez volt az igazi választóvonal.– Az MSZDP-t még a Szocialista Internacionálé is kizárta.– Teljesen világosan kell látni, hogy a Szocialista Internacionáléban több irányzat harcol egymással. Az egyik nyugati irányzatnak kedvelt gyermekei voltak a kommunista nómenklatúra tagjai, vagyis támogatták az utódpártot, az MSZP-t. A nyugati szociáldemokratáknak érdekük volt, hogy a volt keleti blokkban békés legyen az átmenet, és a régi rendszer emberei be tudjanak illeszkedni az új rendbe, cserébe szemet hunytak sok minden fölött.– A Magyar Szocialista Párt saját magát tekinti a szociáldemokrácia jogutódjának.– Az MSZP nem szociáldemokrata párt. Régi bolsevista reflexeik vannak, személyiségük nem változott meg. Azok a reflexek, az a fajta szocializáció, amelynek eredményeképpen ők egy volt bolsevik pártban ilyen-olyan funkciót betölthettek, illetve családi neveltetésük, kapcsolatrendszerük nem változhatott meg tíz év alatt.– Jogutódja, az MSZDP jelenlegi elnöke, Kapolyi László volt ipari miniszter az MSZMP Központi Bizottságának a volt tagja. Tárgyal az MSZP-vel, szövetséget készülnek kötni.– Suba a subához, guba a gubához – tartja a szólás. Nyilván ezért nem vagyok én abban a szociáldemokrata pártban.– Az SZDSZ-nek milyen szerepe volt az MSZDP felbomlasztásában?– Amikor belénk akartak rúgni, akkor szociáldemokraták voltak, amikor lebaloldaliztak minket, akkor a liberális jellegüket erősítették. Ez a mai napig így van.– A politikáról végleg letett?– A politikában olyan nincs, hogy soha. Be akarnak szorítani egy sávba, de ezt a fajta szociáldemokráciát nem vállalhatom. 1992-től az állandó zaklatások, lejáratások miatt családom az anyagi ellehetetlenülés helyzetébe került, de kijöttünk belőle. Saját erőnk, tehetségünk, hitünk segített.– A közérzete?– Végre egy olyan, viszonylag kiegyensúlyozott közélet alakult ki Magyarországon, ahol lehetséges újra az olyan típusú gondolkodóknak, politikusoknak a megjelenése, mint én. Valami ilyen Magyarországról álmodtam.