Megindult a felszámolási eljárás a Szegedi Ruhagyárban, de fő célként fogalmazódott meg a hatszáz dolgozó munkahelyének megőrzése. Az egyetlen magyar tulajdonú szegedi nagyüzem – a részvények 50,1 százaléka a dolgozóké, húsz százaléka a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságé és a fennmaradó rész két hazai befektetőcsoporté – továbbra is teljes kapacitással működik, s jelenleg főleg amerikai, kanadai, angol és svéd megrendelésre készít férfi öltönyöket. A forgóeszköz-finanszírozási hitel, és az adósságállomány napjainkra az APEH-tartozással együtt 482 millió forintra rúg.Mivel további haladékot a kölcsön visszafizetésére nem kapott a cég, tavasszal csődbe jutott, ám megmentésére az országgyűlési képviselők komoly érdekérvényesítési munkát végeztek. A reorganizációs program szerint várhatóan 2001. február 28-ig értékesítik az üzem területét, amely a belváros legnagyobb és legpatinásabb, harmincháromezer négyzetméteres egybefüggő portája, és a szakértői vélemények szerint eladási ára 650 millió és 1,3 milliárd forint között mozog. A vásárlók sorban állnak, s amint pénzt kap a gyár, nemcsak a tartozását tudja kifizetni, hanem új telephelyeket is vásárol valamelyik peremkerületben. Nem építik le a termelői létszámot, hiszen a megrendelés meghaladja a kapacitást, ám a vezetést és az adminisztrációt racionalizálják.
Gál Kinga: Brüsszelben el akarják törölni az egyhangúságot, ez önmagában lemondásra adna okot
