Szerencsétlen szerencsés

Kún István nem lett milliomos. Holott gazdag ember lehetett volna, mivel a valószínűségszámítás segítségével jó előre meghatározta az ötös lottó nyertes számait.Negyedszázada Kún István a számok között élte hétköznapjait. Főnöke ugyanis hitte, hogy az új alkalmazottaknak minden poszton helyt kell állniuk, így a számviteli főiskolát végzett fiatalember könyvelőként tevékenykedett. A számok azonban nemcsak a munkahelyén, hanem a szabadidejében is meghatározók voltak, hiszen Kún István már az általános iskolában is a matematikát jelölte meg kedvenc tantárgyaként.– Mint majd mindenki, természetesen én is aktívan lottóztam, a többséggel ellentétben viszont én elkezdtem figyelni a sorsolások törvényszerűségeit – emlékezik az 1976-os esztendőre, amikor is megalkotta nyerőszisztémáját. Az amatőr matematikus tapasztalatai alapján kirekesztett bizonyos számcsoportokat, minimálisra csökkentve a megjátszandó számokat. Áldozatul estek többek között az úgynevezett peremszámok, amelyek a szelvény szélein helyezkednek el, a tízzel osztható számok, valamint az elmúlt öt hét nyerőszámai is. Kún István végül elérte, hogy kilencven helyett mindössze tizennégy szám kombinációjával kellett harcba indulnia a főnyereményért.– Lottóbrigádot alakítottunk, s mivel akkoriban még három forint harminc fillérbe került egy szelvény, mindenki csak minimális összeget kockáztatott. Negyvenhét variációt játszottunk meg, s a kitöltögetéshez készítettünk egy sajátos rácsrendszert.A tudományos igényű felkészülés ellenére a Kún-brigád eleinte sikertelenül próbálkozott. Kilenc héten keresztül csupán néhány kettesük akadt, s így beigazolódni látszódott Kún István statisztikus apósának ítélete, miszerint veje egyszerűen elmebeteg. A fordulat a tizedik héten következett.– Négy találat. Boldog volt az egész brigád, az apósom azonban továbbra sem hitt a szisztémában, s csak azt ismételgette, hogy szerencsénk volt. De legalább az lett volna. Csakhogy azon a héten rengeteg négyes volt, így tízezer forintot nyertünk tízen.Az aprócska nyeremény azonban nem szegte Kún István kedvét, s nem sokkal később elkészült az új, továbbfejlesztett szisztéma. De az ötletgazda elképzelésével nem mert a brigádtagok elé állni, vagyis a csoport továbbra is a régi módszer alapján töltögette a szelvényeket. Aztán eljött a pénteki sorsolás, s a játékostársak majdnem megverték vezetőjüket.– Ismét négyesünk lett volna, ráadásul immár nem tízezer, hanem négyszázezer forint volt a nyeremény.A csapat végül úgy döntött, hogy mégsem változtat a stratégián. Kún István ellenben további fejlesztésen törte a fejét, s a következő hétre megalkotta a nyerőszisztéma harmadik változatát. Bátor tett volt ez a szerencsebrigád hangulatának ismeretében, de a merészségből a kombináció megjátszására már nem futotta.– Megint négy találatot értünk volna el. Nos, azon a pénteken határoztam el, hogy abbahagyom a lottózást. S Kún István tartott magát elhatározásához. Feloszlott a brigád, és ő sem vette kezébe többé a lottórácsot, mert mint mondja: aki kétszer „ráérez” az adott hét húzásának logikájára, ám a lehetőséget mindkétszer elszalasztja, az nem érdemli meg, hogy a szerencse harmadszor is mellé szegődjön.