Tisztelt Szerkesztőség!

A mezőgazdaság integrációjaFinnország példaértékű tárgyalási pozíciója legyen a követendőKormányaink stratégiája az európai uniós kérdésben változatlan a rendszerváltozás óta. Így a mezőgazdaság területén is: az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, 1997. évi CXIV. tv. 3. § (1) bekezdésében található az elsőrendű és taktikai cél, amely az EU-hoz való csatlakozást mondja ki. Eszerint a mezőgazdaság területén is szükséges a már sokszor félt EU-normák bevezetése. Igen, a mezőgazdaságunk féltéséből ered e furcsa jelző használata. A kormány 1998. március 31-től 1999 végéig folytatta le a megbízott brüsszeli bizottsággal az EU-harmonizáció első körének számító, úgynevezett átvilágítási tárgyalásokat. Ezek szakterületekre osztva hat körben zajlottak le.A magyar delegáció kisszámú mentességet kért és elvetette az úgynevezett átmeneti időszak kérésének lehetőségét. Speciális segítségnyújtásra nem is gondoltunk, annak ellenére, hogy mezőgazdaságunk mind intézményileg, mind szerkezetileg speciális helyzetben van. A tárgyalásokat arra a kormánystratégiára (ANP – Nemzeti Program) építették, hogy 2001-ig biztosítani kell a teljes felkészültséget mind jogi, mind intézményi szinten az integráció céljából.Finnországban az uniós csatlakozás éve, 1995 után történt változások kis híján katasztrofális mezőgazdasági válságot idéztek elő. A mentőövet a nemzeti és brüsszeli közös támogatási rendszer jelentette, melynek kialkudása hosszas küzdelem eredménye volt. A finnek az úgynevezett Position Paper dokumentumban foglalták össze céljaikat és kéréseiket. Ezek közül az egyik legfontosabb volt az átmeneti idő kérése. Ennek oka, hogy a finn mezőgazdasági termékek az európai uniós áraknál jóval drágábbak voltak, és egy hirtelen normaszabályozás tönkretette volna a finn farmereket. Az átmeneti időszakot nem kapták meg, viszont kaptak egy bonyolult támogatási rendszert, melynek a felét Brüsszel állja. Másik pontban kérték az összművelési területek kedvezőtlen adottságúvá minősítését, mely szerint így jóval több támogatásra lettek volna jogosultak az európai közös büdzséből. Ezt végül is 80 százalékban sikerült megvalósítaniuk. Több területen kértek és ezekből sok helyen kaptak is speciális támogatást (tejkvóta, rénszarvashúsra vonatkozó vámtarifák stb.).Tehát a finnek még benn sem voltak az Európai Unióban, de önmaguk részére már több támogatást igényeltek, illetve a már meglévő szabályokat próbálták kívülről számukra pozitív irányba befolyásolni. Ha nem sikerült is mindent elérniük, példaértékűnek mondható nemzeti érdekeik védelmében tett erőfeszítéseik sora. Nem igaz tehát, hogy az EU-val nem lehet alkudozni, hogy nem adnak engedményeket, akár speciális, egy országra vonatkozó támogatásokat.Nagy Ervin egyetemi hallgató, a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) tagja