Clinton utoljára próbál közvetíteni

Megkezdődött tegnap reggel Dublinban Bill Clinton utolsó elnöki látogatása Európában. Dublin után Belfastban, majd Angliában folytatódik az útja. Londonban búcsúlátogatást tesz Tony Blair miniszterelnöknél és Erzsébet királynőnél, majd holnap beszédet tart a warwicki egyetemen.Összetett a látogatás motivációja, amelynek előterében természetesen az alapjában még mindig megoldatlan ír kérdés áll. Clinton számára prezstízskérdés is, hogy többszöri személyes beavatkozásával sikerül-e legalább befolyásolni Ulster jövőjének békés rendezését. Ha igen, akkor Clinton akár még Nobel-békedíjra is számíthat. A látogatás azonban, ha nem is elsősorban, de az angol–amerikai kapcsolatoknak is szól. Az elnök az utóbbi három-négy évben szoros és kellemes kapcsolatot épített ki a brit miniszterelnökkel, és ez a kapcsolat – csak úgy, mint a múltban Churchill és Roosevelt, McMillan és Kennedy, Thatcher és Reagan barátsága – bizonyos fokig kifejezi a két angol nyelvű ország különleges viszonyát egymással. Clinton nyilván első kézből kapott értesülésre is számít az EU állapotáról a nizzai értekezlet után, valamint a tervezett közös európai gyors beavatkozási haderőről, amelynek létrehozása az amerikai védelmi miniszter szerint elavulttá teheti a NATO-t.Az elnöki látogatás tehát korántsem tartalmatlan ceremónia. Hogy a brit kormány mindig nagyra értékelte Clinton részvételét az ulsteri rendezést célzó kísérletekben, az már abból is kiviláglik, hogy Mandelson, Tony Blair ulsteri minisztere már most jelezte: az Egyesült Királyság nagy örömmel fogadná, ha Clinton január 20. után a volt elnök tekintélyét latba vetve folytatná közvetítő, békéltető szerepét Írországban.Valószínű, hogy Bill Clinton vállalja is ezt a szerepet. Az azonban már nem csak tőle függ, hogy mekkora sikerre számíthat. Az ír kérdés túl mély gyökerű, túl bonyolult, a valódi ellentétek túl kibékíthetetlenek ahhoz, hogy egyetlen ember tekintélye vagy személyi varázsa megoldhatná. Mandelson maga is azt mondta, hogy nem vár az elnöki látogatástól semmiféle káprázatos eredményt, semmiféle azonnali frontáttörést. A legnehezebb kérdés természetesen az IRA fegyverzetének felszámolása. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy az IRA Bill Clinton unszolására feladja fegyvertárát, amíg végcélja, az egész ír szigetre kiterjedő Ír Köztársaság valósággá nem válik. A másik, és nem sokkal kisebb nehézség az, hogy bár a nacionalista ügy egyetlen fontos képviselője a Sinn Fein és fegyveres szárnya, az IRA, a szakadár, még az IRA-nál is sokkal szélsőségesebb csoportokat nem lehet kizárni az egyenletből. Egy-egy robbantás, tűzharc, gyilkosság hetek, hónapok türelmes munkáját semmisíti meg, és Clinton nem tud tárgyalni a két fél ultráival. A média és a brit kormány azonban reméli, hogy az amerikai elnök újbóli személyes fellépése hat az új ulsteri kormányzatban és törvényhozásban részt vevő pártokra, és kedvező hangulatot teremt a kompromisszumoknak.