Kuncze-sirató

Hogyan lehetne Demszky Gábornak egy kis örömet szerezni? Mert szegény Demszky nem örül, hiába választották meg liberalisszimusznak, hivatalba lépésének első napján lemondott Kuncze Gábor a párt parlamenti csoportjának vezetéséről. Ennek nem örül a pártelnök-főpolgármester, ő maga mondta, hogy nem örül, miközben fülig ért a szája. Mert Demszky azt szereti, ha ellentmondanak neki, vitatkoznak vele, miként ez a Fodor elleni pártelnöki kampány idején is fényes bizonyítást nyert. Kuncze viszont rácsapta az ajtót. Demszky persze elmondta az ilyenkor szokásos lózungokat, hogy sajnálja, meg továbbra is számít a lemondott frakcióvezető munkájára, meg azért még barátok maradnak és családilag továbbra is összejárnak, majd a pártelnök elvonult, hogy elöntse őt a diadalittas bánat.Kuncze távozása csak azokat lepte meg, akik azon illúzióban ringatják magukat, hogy az SZDSZ igazi liberális párt. Amikor Magyar Bálint bejelentette lemondását az elnöki tisztségről és Demszky meghirdette a maga jakobinus-liberális programját, már biztos volt, hogy Kuncze veszi a kalapját, és mandátuma hátralévő idejében megpróbál beleszürkülni a frakciófegyelembe. Sokan gondolták, komoly áldozat ez a párt szempontjából, de a stratégák annyit hangoztatták, miszerint Demszky az utolsó ütőkártya, hogy Kuncze már csak maximum stüszi vadász lehetett. Kunczénak egy lehetősége maradt, megpróbált ő is méltósággal elvonulni, holott alig fél évtizede még üstökösként száguldozott. 1994-ben a legmódszeresebb tudományossággal választották ki a párt miniszterelnök-jelöltjének. Mint később értesültünk róla, az agytröszt azért találta kiváltképpen alkalmasnak, mert nem zsidó, és a szülei sem voltak kommunista funkcik. Az akkori királycsinálók a megmondhatói, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, mindenesetre miniszterelnök nem lett belőle, de elfoglalhatta a belügyminiszteri bársonyszéket, sőt 1997-ben pártelnök is lett. Nem tudjuk, mekkora szerepe volt abban, hogy a ’98-as választásokon a párt leküzdötte magát az „éppen csak” színvonalra, de úgy véljük, a népszerűtlenség kivívása inkább csapatmunka volt. Ennek ellenére Kuncze „elvitte a balhét”, mert a számukra szomorú eredménnyel végződő választások után megvált pártelnöki funkciójától, és frakcióvezetőként pergette tovább dolgos hétköznapjait. Saját meglátása szerint ezen hivatalában derekasan helytállt, mert mint nyilatkozta volt: az SZDSZ-é a parlament legjobban dolgozó frakciója. Mostantól ennek a legjobban dolgozó képviselőcsoportnak egyszerű robotosa lesz, ami még mindig kitűnő stallum, de a teljes visszavonulás egyik állomása is lehet. Megeshet, hogy néhány év múltán aki Kuncze Gáborral akar találkozni, az kénytelen lesz leutazni Balatonakarattyára, a családi telekre.Figyelem: az egykori miniszterelnök-jelöltet, belügyminisztert, pártelnököt, frakcióvezetőt a faházban keressék!