Monte-carlói történet

Ezt a történetet sok évvel ezelőtt Párizsban hallottam. Egy orosz gróf mesélte el, komoly és megbízható ember, aki életének a felét a monte-carlói játékbankban töltötte el, és saját találmányú rendszerével a banknak minden esztendőben leadott százezer frankot. Cserébe kis történeteket hozott onnan. Ezt is.Szergej Andrejevics barátom a „Katalin cárnő” nevű orosz cirkáló kapitánya volt. A „Katalin cárnő” a guatemalai bonyodalom következtében az olasz partokon cirkált. Közben valami kis baleset érte. Valamije eltörött. Hogy mije, azt nem tudom, nem vagyok tengerész. A hajót meg kellett javítani, ennélfogva Triesztbe ment, négy napig ott vesztegelt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy kijavítsák.Szergej Andrejevics reggel nyolc órakor megnézte Trieszt nevezetességeit, kilenc órakor pedig pokolian unatkozott már. Lehetetlennek látta, hogy négy napot töltsön Triesztben. A hajós a vízen megvan akár esztendőkig is, de a szárazon nincs türelme, szereti a változatosságot. Tíz órakor elhatározta, hogy elmegy Monte-Carlóba, hátha lehet valamit csinálni? Nagyobb biztonság okáért magával vitte a hadipénztárat is, kerek ötszázezer frankot, a „Katalin cárnő” minden vagyonát. Csak a kézipénztárban hagyta meg a benne lévő kis summát.Az ötszázezer frankkal elrobogott Monte-Carlóba. Rögtön jelentékeny forgalmat csinált vele. Eleinte a ruletten játszott, de minthogy nem boldogult, áttért a trente et quarante-ra. Mivel a szerencse ott sem akart rámosolyogni, visszatért a ruletthez. A végén elvesztette a hadipénztárt. Visszatért Triesztbe. Még csak nem is késett, negyednapra két órával a hajó elindulása előtt úgy érkezett meg, mintha el sem utazott volna, és a „Katalin cárnő” vagyona még mindig sértetlenül feküdne a nehéz vasláda fenekén. Csak amikor a hajó elgőzölgött Triesztből, hogy a cirkáló útját folytassa, akkor kezdett azon tűnődni, hogy mit csináljon.Valamit kellett csinálnia, az nem vitás. Félmillió frankot még Oroszországban sem lehet szó nélkül elsikkasztani, kivált egy egyszerű terngerésznek. Szerencsére a kérdés megoldása nem volt sürgős, hiszen egyelőre a tengeren cirkált, mégpedig nagyon óvatosan. Ügyesen kitért a más orosz hajókkal való fölösleges találkozások elől.– Ha minden kötél szakad – mondta Szergej Andrejevics –, főbe lövöm magamat, ahogy férfihoz, katonához és becsületes emberhez illik.Ebben megnyugodott, mert egyelőre nem tudott ennél okosabb megoldást. Minden attól függött, meddig tart a guatemalai bonyodalom, meddig szabad a „Katalin cárnő”-vel ellenőrzés nélkül a tengeren kószálnia.A szerencse, amely a monte-carlói játéktermekben rosszul bánt vele, ezúttal mintha jóvá akarta volna tenni azt, amit ellene vétett. Nemcsak a guatemalai bonyodalom húzódott az idők végtelenségéig, de új rendelet megint Triesztbe parancsolta a „Katalin cárnő”-t. Ott kellett bevárnia Iván nagyherceget, aki öt-hat nap múlva volt odaérkezendő.– Ez Isten ujja – mondta a kapitány, és Triesztből másodszor is elment Monte-Carlóba. Ezúttal azonban nem egyedül, magával vitte két tiszttársát: Marlov és Konig hadnagyot. Az egész úton ittak. Amikor a mámor földhöz vágta őket, a kapitány megvallotta tiszttársainak, hogy elrulettezte a „Katalin cárnő” vagyonát. Megkérdezte tőlük:– Mit gondoltok, becstelen ember vagyok?– Nem vagy becstelen ember, Szergej Andrejevics – mondta Marlov hadnagy –, de nem tudsz kártyázni. Ha az én kezemben lett volna az a pénz...– Nekem van egy biztos módszerem – nyögte Konig hadnagy. De módszerébe nem tudta őket beavatni, mert ez után a kijelentés után nyomban elaludt.Monte-Carlóban a három tiszt jelentkezett a bank igazgatóságánál.– Vagy tíz nappal ezelőtt minden pénzemet elvesztettem – mondta Szergej Andrejevics kapitány.– Most útiköltséget kér?– Azt. Ötszázezer frankot...Az igazgató finoman mosolygott:– Mennyit méltóztatott veszteni?– Ötszázezer frankot... minden krupié megmondja önnek!– Monte Carlóban az a szegény ember, akit a balvégzet az igazgatóság könyöradományával utaztat haza, a krupiék emlékezőtehetségétől függ. Mielőtt a bank alamizsnát ad neki, végig kell járnia azokat a termeket, amelyekben valamikor a rulett golyójának perdülését leste. A krupiék megmondják: játszott-e az illető, hogyan játszott, mennyit nyert, mennyit vesztett? Ahhoz méri az igazgatóság az útiköltséget.Szergej Andrejevics kapitányról elmondták, hogy igenis ismerik, játszott, nagyban játszott, nagyban veszített, meglehet, hogy ötszázezer frankot veszített. Ötszázezer frank útiköltséget azonban senkinek sem ad a bank, még annak sem, aki százszor annyit hagy ott. Nem adott Szergej Andrejevics kapitánynak sem. Rongyos ezer frankkal akarták lekenyerezni, és közönyösen mosolyogtak.A kapitány azonban nem mosolygott. Komoran szólt tiszttársaihoz:– Hallottátok uraim! Szerettem volna békésen elintézni a dolgot, de ha nem megy, úgy is jó...És odaállt az igazgató elé:– Nekem ötszázezer frank kell... Nem az én pénzem volt... idegen pénz volt...– Sajnálom!Szergej Andrejevics meghajolt:– Visszajövök a pénzért... de nem gyalog, hanem hajón!Az igazgató, aki ennél nagyobb vihart is látott már, udvariasan és fagyosan bólintott:– Legyen szerencsénk!A három tengerésztiszt visszament Triesztbe. Szergej Andrejevics tudta már, mit fog csinálni. Egyszerűen bevonul a „Katalin cárnő”-vel Monte-Carlo alá, és bombázza a várost. Összelövi a kaszinót meg a gyönyörű hotelokat. Pusztuljon el minden, ha neki el kell pusztulnia. Mindegy! A két hadnagy áldását adta a tervre.A szerencse, amely úgy látszik, immár hódoló szolgájául szegődött, újabb meglepetéssel kedveskedett neki. Iván nagyherceg nem érkezett meg, ellenben egy másik sürgős rendelet a bonyodalom színhelyére, Guatemalába vezényelte a „Katalin cárnő”-t.A hajó elment Guatemalába, ott is maradt négy hónapig. Mindaddig, amíg a bonyodalom csomóját meg nem oldották, és az orosz–olasz konfliktust békésen elintézték. Oroszország kapott egy darabot Kínából, ezzel a dolog el volt intézve, Szergej Andrejevics kapitány hazamehetett. Haza is ment. De megállt Monte-Carlo alatt:– Ami késik, nem múlik.Marlov és Konig hadnagyokat beküldte a bank igazgatóságához.Az igazgató ugyanazzal a finom mosollyal fogadta őket, amelyet egy ízben láttak már.– Szergej Andrejevics kapitány... – kezdte Konig hadnagy.Az igazgató nyájasan bólintott:– Emlékszem.– A kapitány bocsánatot kér, hogy ígéretét csak most válthatja be, de időközben sürgős dolga akadt Guatemalában, ahonnan ebben a pillanatban érkezett meg. Most itt van... hajójával.– Szép. Nagyon szép.– A hajó az öbölben horgonyoz. Amennyiben a bank igazgatósága délután három óráig nem fizeti vissza a kapitány ötszázezer frankját, megkezdjük a bombázást.Az igazgató a székre roskadt:– Tessék? Mit kezdenek meg?– A bombázást – ismételte Marlov hadnagy. – Összelőjük Monte-Carlót. Nekünk úgyis mindegy. A mi életünk úgysem élet. Minket úgyis főbe lőnek, ha ugyan magunk nem végzünk magunkkal. Ha már el kell mennünk, pusztuljanak el önök is!... Jó napot!Az igazgató mosolyogni próbált:– Uraim... tréfálnak?...Konig hadnagy odavezette a tengerre néző ablakhoz.– Látja odalent a szemhatár végén a „Katalin cárnő”-t? Látja azokat a fekete pontokat? Tudja, mik azok?– Ágyúk! – mondta a bank igazgatója –, bocsánat... de ez a dolog nagyon komoly... Nem tudom... nem intézkedhetek... meggondolási időt kérek...– Kap. Délután két óráig. Tovább nem... Két órakor mi ketten elhagyjuk Monte-Carlót, háromkor bombázunk!– Összehívom az igazgatóságot... jelentést teszek a fejedelemnek...– Ahogy jólesik. Viszontlátásra.A két hadnagy eltávozott. Tíz perc múlva egész Monte-Carlo tudta már a nagy esetet. Rettenetes izgalomban volt mindenki. A félősebbek lázasan csomagoltak a hotelokban. A bank igazgatósága verejtékező homlokkal tanácskozott.Két órakor a bank igazgatója savanyú, de még mindig elég finom mosollyal átadta az ötszázezer frankot Konig hadnagynak. Az összevonta a szemöldökét:– Mi ez?– Az ötszázezer frank.– És a kamatok? Ön megfeledkezik a kamatokról.– Miféle kamatokról?– Azt képzeli, hogy egy félmilliót fél esztendeig kamat nélkül hevertetünk itt? Tízszázalékos orosz kamat szerint még ötvenezer frank jár nekünk...– Egy évre!– A háborús hónapok duplán számítanak...Megkapták az ötvenezer frankot is. De azt nem tették vissza a „Katalin cárnő” hadipénztárába.