Sein Kampf

Az ő harca. Válasz Hitlernek. Ezzel a címmel jelent meg 1935-ben Irene Harand könyve, a saját költségén, a bécsi Elbemühl nyomdában. A nyomda nekünk, magyaroknak ismerős, itt jelent meg Kassák Lajos Ma című folyóiratának néhány száma és a bécsi emigráció több kiadványa is. Adolf Hitler könyve, a Mein Kampf (Harcom) 1925-ben jelent meg először, és a következő években számtalan kiadást és csillagászati példányszámot ért el. Az átlagemberek megvették – ahogy később nálunk és máshol is Marx vagy Lenin műveit, mert úgy gondolták, hogy segít túlélni egy nehéz korszakot –, de nem olvasták. Csak a fanatikusok és a párttagok egy része forgatta a könyvet, és néhány érdeklődő, aki próbálta megérteni a kort, amelybe született. A Mein Kampf világosan fogalmaz, nem köntörfalaz, aki olvasta, megérthette belőle, hogy mi vár a világra, és mi vár az olvasóra. Irene Harand elolvasta, és megértette. Nemcsak megértette, hanem válaszolt is rá. Nyomtatásban, ahogy illik és szellemesen: Sein Kampf. Az ő harca. Nincs közünk hozzá.Irene Harand katolikus volt. Apja katonatiszt, anyja erdélyi szász asszony, tehát a legszigorúbb faji törvények alapján sem volt érintett. Családi tragédiák után Nagyváradon át Bécsbe került, ahol újságíró lett. Gerechtigkeit (Igazságosság) címmel hetilapot indított a fajgyűlölet és az emberi nyomorúság ellen, és kiadta könyvét. A 350 oldalas mű szinte teljes egészében a zsidóság védelme. Tisztában volt vele, hogy ők vannak a legnagyobb veszélyben, de nem volt kétsége afelől sem, hogy utóbb mindenki sorra kerül. Egyik fejezetben fölsorolja a híres zsidókat, akik sokat tettek az emberiségért, tudósokat, zenészeket, írókat. A magyarok közül említi Molnár Ferencet, Bródy Sándort és Bíró Lajost, valamint Kaposi Móric bőrgyógyászt. A könyv két évvel a megjelenése után angol és francia fordításban is napvilágot látott, Magyarországon rövid, alig negyvenoldalas kivonatot adott ki egy ismeretlen fordító Békéscsabán. Ennyi történt. A munka sem németül, sem más nyelven többször nem jelent meg. A szerző okos asszony volt, az utolsó pillanatban elhagyta Bécset, emigrált.Könyvét a következő szavakkal fejezte be: „A horogkereszt az emberiség legnagyobb veszedelme. A horogkereszt az évszázad legnagyobb veszedelme. Ha harcolni akarunk ellene, azokkal az eszközökkel tegyük, amelyek idegenek tőle: idealizmussal, áldozatkészséggel, értelemmel, szeretettel, igazsággal és igazságossággal.” Egy ember pusztába kiáltott szavai. Megtapasztalta, mit értett meg írásaiból az emberiség. Több könyvet nem írt, nem publikált. Amerikában halt meg 1975-ben. Nevét az életrajzi lexikonok nem említik, művét, bátor helytállását a feledés homálya borítja.Száz éve, 1900 szeptemberében született valahol Erdélyben.