„Uram, hogy lássak!”

Három év alatt három modern imádságos könyvet adott ki a szép könyvek kiadója, a Szemimpex. Mindegyiknek Korzenszky Richárd bencés szerzetes az írója, Udvardi Erzsébet a festője, Szemenkár Mátyás a tervezője, szerkesztője, tipográfusa. Nekem a három könyvecske közül a bíborba, aranyba foglalt legutóbbi a legkedvesebb. Nem az ünnepélyes külső miatt, nem is az újdonságáért, hanem mert a gyönge ember fohászait tartalmazza. A hitben elgyöngülőét, a felebaráti szeretetből elégtelenre vizsgázóét, a tétováét, a felelőtlenül élőét... A hétköznapi szavakkal, röviden és a világiak számára is könnyen felismerhető evangéliumi utalásokkal fogalmazott könyörgések a mindannyiónk által ismert mélypontokról segítenek fölemelkedni. Amikor ráébredünk, mily végesek erőink és mily végtelenek vágyaink. „Minden imádság, amely kérést mond ki – vallja előszavában a szerző –, megvallása annak, hogy van fölöttünk ura az életnek, aki a keresztény ember hite szerint mennyei atya, akihez Jézus Krisztus vezet minket. Segítsen ez a könyv őhozzá emelni a szívünket!”És segít, csakugyan. Nem is csak azáltal, hogy bátorságot ad megszólítani a teremtőt, hanem mert a hála szavait is a rendelkezésünkre bocsátja. Hálát az egész teremtett világért, és azért, hogy mindig mindent újrakezdhetünk. Egymás értékeinek a fölfedezését is, az értelmes, felelősségteljes életet is. És van-e ennél fontosabb, reményteljesebb útravaló, mankó és biztatás az ezredvégi embernek?(Korzenszky Richárd: „Uram, hogy lássak!” Udvardi Erzsébet festményeivel. Szemimpex Kiadó, Budapest 2000. Ármegjelölés nélkül.)