A fekvőrendőr

Oly sok vicc volt már honi rendőreinkről, akiknek népszerűsége nem nőtt egyenes arányban a rendszerváltozással, hogy méltatlan lenne őket bántani. Megvan a maguk baja, nem könnyű negyven év ballépéseit elfelejtetni a polgárokkal, akiket mindenféle leleményes eszközökkel gyötörtek a pártállam szolgálatában. Most már akarjuk szeretni őket, de azt hiszem, még évekbe telik, amíg sikerül. Ehhez még mi is változunk egy leheletnyit meg ők is.A fekvőrendőr természetesen nem rendőr, ha barkochbázva kezdenék neki, az lenne jó kérdés: tárgy? Mert az bizony az istenadta, nem is akármilyen.Nem tudom, felfigyeltek-e már arra, hogy a GDP-nél csak a fekvőrendőrök növekednek jobban, bár az utóbbiról nem számolnak be sem statisztikák, sem miniszteri beszámolók. A fekvőrendőr észrevétlenül szaporodik, mint a szúnyog nyári éjszakákon, s legalább olyan kellemetlen.Pár esztendeje kezdődött, amikor egy-egy csöndes, megóvásra szoruló hegyvidéki körzetben felépítettek az utcákban egy-egy fekvőrendőrt, azt a tíz-húsz centis, közútra helyezett építményt, amely miatt le kell lassítani, átbucskázni, majd gázt adni, és mehetünk tovább. E szerkezet elhelyezésének célja a forgalom lassítása volt, hogy ott, ahol csekély a forgalom, s a gyalogosok többségben vannak, védje őket a száguldozóktól. Eddig a dolog helyes motívuma, s amíg e policisták csak a megfelelő és indokolt körzetekben nyertek lefektetést, nem is volt semmi baj.A fekvőrendőr azonban kiszabadult a palackból, mint a Bagdadi tolvajban a dzsinn, és önálló életet kezd élni. Előbb megjelent olyan utcákban is, ahol meglehetősen nagy az átmenő forgalom, tehát eredeti célját nem töltheti be, hisz ezekben az utcákban éppen haladni kell a kocsikkal s nem fékezgetni, majd, mint egy rendes középkorú férfi (kivált, amelyik sokat fekszik), e rendőrök elkezdtek hízni. Előbb csak centikkel magasodtak, majd létszámuk is rohamosan gyarapodott, ma már nem egy század, de egy ezred, sőt egy önálló hadsereg fekszik az utcákon.Mára a legteljesebb káosz uralkodik, s ez a helyzet egyben igazolja, miként válik egy eredetileg jó ötlet önmaga ellentétévé. Hovatovább a főváros utcáin ma már nem tudunk félóránként nem találkozni e műtárggyal, forgalmas útvonalakon is, amelyeken naponta gépkocsik ezrei haladnak. Mi történik ilyenkor? A gépkocsivezető vérmérsékletétől függően némi verbalitással kísérve fékez, áthuppan, majd gyorsan a kelleténél nagyobb gázt ad, hogy behozza késedelmét. Mi következik ebből? Egyrészt a levegőszennyezés növekszik, hisz a fokozott gyorsítással járó nagyobb gázfröccs nagyobb emissziót jelent, így a fekvőrendőr védelmében ott lakók elszenvedik első károsodásukat. Másodrészt a váratlan és indokolatlan helyen lévő fekvőrendőrök miatt fék csikordul, rövid fékút esetén koccanás történik, nem beszélve a huppanások okozta zajtól.S ezzel eljutottunk a fekvőrendőrök harmadik s legnagyobb problémájáig, a magasságig. Miért tagadjuk, hisz köztudott, a XXI. század eleje fiainak legnagyobb hibája, hogy mindenhová rohannak, a sebesség megszállottai, mert azt hiszik, mindenhonnan elkésnek, és ez többnyire így is van, mert többet vállalnak, mint amennyi belefér egy napba. A sietős autós nem, vagy nem eléggé lassít, ezért az úton kiálló magaslathoz veri a kocsija alját. Napjában hússzor, esetleg csak tízszer, ha szerencséje van, ötször. Persze úgy kell neki, megérdemli, miért nem lassít, saját kárán tanul a buta. Ez azért nem így van.Gondoljuk végig! Jogunk van-e minden társadalmilag negatív cselekvés megelőzéseként olyan módszert használni, amely a közösségileg elítélendő elkövetőt károkozással jutalmazza? Magyarul: megengedett-e az olyan védekezés, az olyan szabály alkotása, amelyről tudjuk, hogy az azt megsértőt megkárosítja? Nyilván nem. Gondolná valaki, hogy a dohányzást abbahagyni nem akarók elrettentésére kis petárdákat kell a cigarettába építeni, amelyek a cigi felénél jót robbannak, leégetve a dohányos bajszát és szemöldökét? Minek dohányzik, csak zavarja vele a társadalmat?! S nemde elítélte a bíróság azt a telektulajdonost, akinek gyümölcsfáiról minden évben eléggé el nem ítélhető néprétegek lelopták a termést, s ezért e jogosan védekező magánzó elektromos áramot vezetett a kerítésbe? Ki is írta: „Vigyázat! 220 volt!” – mégis akadt egy-két tolvaj, aki nem tudta legyőzni vágyát a potya iránt. S mi lett a vége? Büntetőügy. Kit marasztalt el a bíróság? A tulajdonost. Pedig ő sem akart mást, mint betartani a rendet. De szankcionálhatok-e károkozással? A közlekedésnél maradva: kilyukasztható-e a tilosban parkoló kocsi kereke, a gyorshajtó futtatható-e szögekre? Mert éppen ezt teszi a fekvőrendőr. Kárt okoz.A fővárosban naponta tízszer-hússzor haladok át fekvőrendőrökön. Ha mindegyik huppli csak százezredrészben károsítja gépkocsimat (nem mondtam sokat), akkor egy év alatt átlagosan öt százalékban megy tönkre csak e találmány miatt. Megengedhető ez? S még nem beszéltem a szokottnál lényegesen magasabbra sikeredett rendőrökről (istenem, nincs két egyforma növésű ember sem), amelyen akkor sem tudok sérülésmentesen átmenni, ha egy kilométer/órás sebességgel igyekszem. S mi értelme van egy utca elejére és a végére is tenni – mindennap élvezem ezt a Tabánban, ahol a kanyar miatt amúgy is lassítunk, rendőrünk nélkül is.Mikor már isten tudja, hányadszor ütődtem aszfalthoz a Czakó utcában, elkezdtem gondolkozni, hogy Aquinói Szent Tamásnak igaza van: semmi sincs e világon ok nélkül. Bizonyára a fekvőrendőrök fővárosunkbeli szaporaságának is megvan a maga elégséges oka. Sem a KRESZ-ben, sem az úttörvényben nem találtam nyomát annak, hogy ilyen deformációkkal lehetséges a polgárokat gyötörni, de elkezdtem számolni. Egy ilyen rendőr ugyan olcsóbb, mint egy valódi, élő, de azért ez sem lehet két fillér. Ahogy elnézem a számukat a fővárosban, tisztességes üzlet ez annak, aki készíti őket. S ahogy Amerikában a háború után kitört a baby-boom, úgy tűnik, fővárosunkban kitört a fekvőrendőr-boom. S mi, polgárok rendületlenül fizetjük gépkocsink tönkretevőjét, a fekvőrendőrt, mert valaki folyamatosan megrendeli. Mit mondott a bölcs Aquinói?Nem kellene ezen elgondolkozni? S akit illet, csináljon rendet végre az aszfaltkarhatalomban! Rendet az utakon s rendet a közigazgatásban. Mert ezek a rendőrök nem szolgálnak, és nem védenek minket.