A híresztelés híresztelése is törvénysértő

A híresztelt valótlan tény további híresztelése is megengedhetetlen jogállamban – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság most nyilvánosságra került ítélete. A bírák Schmidt Mária miniszterelnöki főtanácsadó és a Magyar Hírlap tavalyi jogvitáját zárták le. A határozat szerint a napilapnak helyreigazítást kell közölnie, s abban el kell ismernie: valótlanul híresztelték a főtanácsadóról, hogy beavatkozna a közszolgálati tévé belső ügyeibe.Meg nem nevezett informátoroktól szerzett értesülések tényállítás bizonyítására nem alkalmasak – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság friss, lapunkhoz kedden eljutott ítélete, amely a Magyar Hírlap elleni múlt esztendei, jogerősen lezárt jogvita felülvizsgálati perében mondta ki az utolsó szót. Az újság 2000. január 17-i száma a Nyilvánosság Klub közgyűléséről tudósítva híresztelt egy, a fórumon elhangzott valótlan tényt. Eszerint Vásárhelyi Mária szociológus, a klub utóbb ügyvivővé választott tagja azt állította, hogy egy kormányzati főtanácsadó beavatkozik a köztévé szerkesztésébe. E vádat a magyar sajtóban egyedül a Magyar Hírlap jelentette meg, így a felszólalásban megvádolt Schmidt Mária jogi képviselője február 3-án a helyreigazítási kérelmet ehhez az orgánumhoz juttatta el. Ebben kérte, hogy a lap kommentár nélkül az eredeti cikk helyén közölje: valótlanul híresztelte, hogy a kormánytisztviselő a tévé hírműsorának tartalmát egyeztette volna a szerkesztővel. A Magyar Hírlap főszerkesztője, Kocsi Ilona február 11-én kelt levélben utasította el a helyreigazítást. Pár nappal ezután Schmidt Mária keresetet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz, kérve, hogy a testület kötelezze az újságot a helyreigazításra.Az újság február 28-án kelt ellenkérelme azt hangsúlyozta, hogy Vásárhelyi Mária médiakutatónak csupán „véleménye, értékelése” volt az, hogy a megvádolt kormánytisztviselő beavatkozik a köztévé napi munkájába. E véleményét „tévések beszámolójára” alapozta. A beadvány egy korábbi, a Legfelsőbb Bíróság által hozott ítéletére hivatkozva húzta alá: a sajtószerv csak „általában” köteles bizonyítani olyan közlemény valóságát, amely híven tükrözi más személy tényállítását. Vannak tehát „kivételek”, s a lap jogásza szerint Vásárhelyi Mária közlései ezek közé tartoznak.A per első fordulója március első napjaiban került sorra. A Pesti Központi Kerületi Bíróság tanúként többeket beidézett. Vásárhelyi Mária a jegyzőkönyv szerint azt állította: meg nem nevezett televíziósok vele közölték, hogy reggeli értekezletek után „többször érkezett telefon” egy kormányszervtől. „Olyannal is beszéltem, akik (sic.) konkrétan ilyen tartalmú telefonbeszélgetést folytattak a felperessel...” E hírforrásokról Vásárhelyi közölte: „az informátorokat nem kívánom személy szerint megnevezni, tekintettel arra is, hogy ők fenyegetve érzik magukat.” Az illetőkkel ugyanis érzékeltették, „hogy utánuk nyúlnak”.Egy televíziós tanú, Exterde Tibor kijelentette: „Nekem közvetlen információm arról nincs, hogy a felperes egyeztetett volna a híradó vezetőjével.” Majd megismételte: „Közvetlenül nekem tehát arról nem is volt és nincs is információm, hogy a felperes beleszólt volna a híradó szerkesztésébe.” Hasonlóan vallott Szombathy Pál, korábbi televíziós, mondván: „Én személy szerint az ügyben közvetett információkkal rendelkezem, olyanoktól, akik a felperes eljárását személyesen is tapasztalták.” Ők azonban azt mondták: „nevüket nem adhatom meg, ezt nem vállalják.” A hallgatás indokaként „kifejezetten egzisztenciális okokra hivatkoztak” – állította Szombathy, annak ellenére, hogy „ezek a személyek egyébként már nem dolgoznak a híradónál”.A tárgyalás után a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította Schmidt Mária keresetét. A bírói testület az ítélet indoklásában leszögezte: „híresztelés történt”, ugyanis „a Nyilvánosság Klub elnevezésű társadalmi szervezet” közgyűlésén tett Vásárhelyi Mária-kijelentéseket „az elhangzottakkal teljes összhangban” közölte. A bíróság szerint ez esetben „a híresztelés többszörözéséről van szó, hiszen a kitétel arról szól, hogy az alperes lap közöl egy információt arról, hogy a megnyilatkozó személy szintén közvetett tudomással bír valamiről”. A bíróság szerint „Vásárhelyi Mária egyértelműen politikai tartalmú kritikát fejtett ki...”Az ítélet ellen fellebbező Schmidt Mária jogi képviselője rámutatott: a Pesti Központi Kerületi Bíróság „ítéleti indoklásának lényegi tartalma az, hogy a híresztelés híresztelése nem jogsértő”. Csakhogy – így az ügyvédi érvelés – „a valótlan tényállítás híresztelésének további híresztelése a tényállítást nem teszi valósággá. Eszerint tehát annak igazolása, hogy léteznek olyan híresztelések, melyek szerint a felperes előzetesen egyezteti a híradók tartalmát, még nem igazolják a híresztelések valóságtartalmát, vagyis a felperes ilyen irányú tényleges tevékenységét”.Mindamellett a Fővárosi Bíróság a május végén lefolytatott újabb tárgyaláson jogerősen elutasította Schmidt Mária keresetét. Az ítélet indoklásában kimondatott, hogy a sajtó felelőssége nem korlátlan: az újság csak az idézés korrektségéért felelős, bizonyítani már nem a médium feladata. Ezt az ítéletet a Magyar Újságírók Országos Szövetségének sajtójogi bizottsági elnöke bevallott elégedettséggel fogadta: „Örömmel üdvözlöm a döntést” – nyilatkozta egy napilapnak Orosz Balázsné. A jogászt tegnap telefonon kerestük, ám a MÚOSZ-központban közölték: külföldön van. Külföldi telefonszámát nem árulták el, ám ígérték: értesítik Orosz Balázsnét megkeresésünkről. Lapzártáig a sajtójogász nem jelezte véleménynyilvánítási szándékát.A májusi jogerős döntés ellen felülvizsgálati kérelemmel élt Schmidt Mária. A Legfelsőbb Bíróság most meghozott ítélete hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta. Kötelezte a Magyar Hírlapot, hogy közölje a tavaly februárban kért helyreigazítás pontos szövegét, s fizesse meg a perköltségeket. Eszerint az újságnak – a jogállam követelményei szerint – napokon belül meg kell jelentetnie: valótlanul híresztelte a főtanácsadóról, hogy beavatkozott a köztévé napi munkájába.A bírói indoklásban olvasható: a lap a helyreigazítás megtagadásával a jogsértés orvoslását elmulasztotta. A jogi dokumentum kifejti, hogy a sajtótörvény 5. paragrafusa csak azt teszi lehetővé a sajtónak, hogy állami szervek, gazdálkodó szervezetek, egyesületek nyilvános üléséről adhasson tájékoztatást az érintettek hozzájárulása nélkül, a valóságnak megfelelően. Az adott esetben azonban a Nyilvánosság Klub ülésén megvádolt kormánytisztviselő nem tagja a nevezett szervezetnek, a vádak elhangzásakor nem volt jelen. Mint „kívülálló érintettnek” lehetőséget kellett volna kapnia arra, hogy alkotmányos jogait helyreigazítással érvényesítse.A bíróság szerint nem elfogadható az az álláspont, amely szerint „tudósítást” nem lehet helyreigazítani, minthogy ez is nyilvános közlés, és „közömbös, hogy a más személyre vonatkozó valótlan tény állítása vagy híresztelése milyen irodalmi műfajban történt”.A Legfelsőbb Bíróság ítélete tisztázta azt is: „Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás anyaga alapján a kérdéses tény valóságát megállapítani nem lehetett.” Ugyanis „meg nem nevezett informátortól szerzett értesülések a kifogásolt tényállítás bizonyítására nem alkalmasak”.A pernyerés után Schmidt Mária lapunknak elmondta: megnyugvással fogadja a döntést. Mint közölte: az ügyben több érintett elfogult vele szemben. Ezek egyike az édesapja miatt „törleszt”: az idős emberről ugyanis Schmidt Mária mint történész többször megírta, hogy az ötvenes években a Szabad Nép munkatársaként elfogadhatatlan tevékenységet folytatott.