A kegyvesztett moszkvai médiamágnás

Egy ideje érezhetően megnőtt a feszültség az orosz sajtó és a hatalom között. A viták középpontjában Vlagyimir Guszinszkij, s médiaholdingjának zászlóshajója, a Putyin elnökkel szemben meglehetősen kritikus hangot megütő NTV televíziós csatorna áll. A minap Moszkvában a Társadalmi Megegyezés nevű alapítvány és a Moszkovszkije Novosztyi közös rendezvényén vezető újságírók lapunknak megerősítették: az orosz sajtó sokszínű, ám nem szabad. Guszinszkij és a Kreml háborúját azonban meglehetős árnyaltsággal közelítették meg. Véleményük szerint külön kell választani a médiamágnás és az NTV sorsát.Minap óvadék ellenében szabadlábra helyezett, 48 éves Vlagyimir Guszinszkij egykor olajmérnöki diplomát szerzett, s a peresztrojka éveiben építőipari cégekkel alapozta meg vagyonát. Ezzel 1991-ben alapította meg a Moszt Bankot, amely finanszírozza a Média-Mosztot, a többek közt az 1992-ben alapított NTV-ből, a népszerű rádióadóból, az Eho Moszkviból, a Szevodnya politikai napilapból és a Newsweekkel közösen indított Itogi hetilapból álló sajtóholdingot. Guszinszkij más oligarchákkal egyetemben 1996-ban tevékeny szerepet vállalt Borisz Jelcin újraválasztatásában, ezután azonban szép lassan kiesett a Kreml kegyeltjei közül. Birodalma – akárcsak a többi klánvezéré – alaposan megsínylette az 1998-as pénzügyi összeomlást, s egyre nagyobb adósságokba keveredett. Nehéz helyzetét csak tetézte azzal, hogy az 1999-es parlamenti választásokon a Luzskov–Primakov kettőst, illetve pártját támogatta Putyin Jegyinsztvója ellenében, az elnökválasztásokon pedig inkább Javlinszkijra tett.– Guszinszkij túl sokat képzel magáról. Mindenáron az elnyomott sajtó jelképe, a szólásszabadságért folytatott harc zászlóvivője akar lenni. Arról azonban nem beszél, honnan van a pénze – magyarázza Vlagyimir Kiszeljov, az Obscsaja gazeta nevű hetilap főszerkesztő-helyettese. – Ügyes volt, jól döntött, amikor nem minden önös érdek nélkül kommunikációs csatornákat alakított ki magának. Mellesleg létrehozott egy színvonalas tévét, az NTV-t. Csakhogy a fejébe szállt a dicsőség. Azt hitte, a politikára is hatással tud lenni, irányíthatja azt. Tévedett. Most ennek fizeti meg az árát, sajnos a gyakorlatilag ellenzéki párttá tett NTV-vel együtt. Azt azonban ne feledjük, hogy Guszinszkij valójában saját csapdájába esett. A játékszabályokat ugyanis más oligarchákkal együtt ő alakította ki – óv Guszinszkij mártírrá avatásától Kiszeljov, megjegyezve, az sem túl szép, hogy az elnök az összes vitás kérdés rendezésébe megpróbálja bevonni az erőszakszervezeteket.Guszinszkij igazi vesszőfutása még a tavalyi év elején kezdődött a Russzkoje video-üggyel. Azzal vádolták, hogy tízmillió dollárral károsította meg az államot, amikor gyakorlatilag ingyen jutott a cég részvényeinek 75 százalékához. Közben az NTV fokozta a támadásait Putyin ellen, a Kreml pedig egyre szorosabbra vonta a hurkot a médiamágnás körül. Túl nehéz dolga egyébként nem volt, mert a Média-Moszt adósságaiért az a Gazprom vállalt felelősséget, amely 38 százalékban az állam tulajdona, az igazgatótanács elnöki székében pedig Putyin embere ül. Egy elmaradt szerződés miatt így Guszinszkij júniusban a Butirkibe került, majd külföldre távozott. Az év végén azonban ismét felújította támadását a Kreml: Guszinszkijt egy gibraltári üdülőhelyen fogták el a Gazprom hitelbiztosítékként lekötött pénzének külföldre menekítése miatt. A médiamágnást szabadon bocsátják, az orosz adóhivatal azonban a holding több vállalata, köztük az NTV ellen felszámolási eljárást indított azon a címen, hogy a részvénytársaságok eszközeinek nettó értéke kevesebb, mint a törvény által megkövetelt minimális alaptőke. Igaz, ezen az alapon 1998 után az orosz cégek kilencven százalékát be kellett volna zárni. A cégbíróság néhány nap múlva dönt az ügyben, közben a Gazprom az adósságok fejében gyakorlatilag a Média-Moszt többségi tulajdonosa lett, s az NTV-ben is 46 százalékot birtokol, ami jövőre további 25-tel gyarapodhat.Az ügy hátterét az év végi riportjában feltáró Szoversenno szekretno című lap közben újabb adalékokkal szolgált a konfliktus megértéséhez. A szerző is leszögezi, hogy a Guszinszkijjal történtek kódolva voltak az orosz vadkapitalizmus fejlődésében. Vlagyimir Ivanidze megjegyzi azt is, hogy a médimágnás valóban túl messze evezett be a politikába, ezért koppintott Berezovszkijjal együtt az orrára Putyin. A heves támadásoknak még egy oka van. Mégpedig az, hogy az NTV keményen kritizálta a Kreml csecsenföldi akcióját, az új elnök számára ez pedig tabu téma. A szerző utal arra, hogy Putyinék milyen szisztematikusan készítették elő a leszámolást. Vigyáztak arra, hogy ez semmiképp se tűnhessék antiszemita lépésnek, ezért előbb diszkreditálták Guszinszkijt, hogy szabadon cselekedhessenek. A végső csapás előtt az új orosz rabbi kinevezésével már kihúzták alóla egyik fő támaszát, s gyakorlatilag marginalizálták az 1996-ban általa létrehozott Orosz Zsidó Kongresszust is. A szerző bizonyítékokat szolgáltat a Szergej Mihajlov elleni svájci maffiaper alapján arra is, hogy a zsidó szervezet létrehozásával is csupán kapcsolatainak egyengetése volt Guszinszkij célja. Ez a lépés ráadásul magyarázattal szolgál arra is, hogy miért nem büntették meg, amikor törvénytelenül szerzett izraeli útlevelet. Az is tény, hogy egy éve az új struktúra létrehozásával már valóban megkezdődött a Média-Moszt vagyonának kimentése, no, de – jegyzi meg a szerző – ezt sokkal nagyobb arányban űzi a Gazprom. A dolog lényege tehát nem ez. Azt a vélekedést azonban mindenképp igazolja, hogy külön kell választani az NTV és Guszinszkij ügyét. A botrány persze emellett több oldalról is igazolja az orosz sajtó függőségét.– A moszkvai önkormányzat a bankján keresztül segítette a Vecsernaja Moszkvát – hoz máris egy példát a lap főszerkesztő-helyettese, Sztanyiszlav Oganjan. – Elképzelheti, milyen helyzet ez. Hogyan lehet így bírálni Luzskovékat? Nem is nagyon teszszük, hiszen csak nem köpünk annak a markába, aki pénzt nyújt felénk... – magyarázza.A már említett Vlagyimir Kiszeljov az orosz sajtó mai szabadságával kapcsolatosan ironikusan Lenint idézi:– Hiába, a nagy vezérnek igaza volt, amikor azt mondta: nincs sajtószabadság, csupán egyes csoportok szabadsága! – nevet.Ennek a helyzetnek véleménye szerint persze előnye is akad. Hiszen míg az egyik gazdasági érdekcsoport védi, a másik támadja a hatalmon lévőket. Ma Oroszországban szerinte egyik sem normális. Míg az egyik kizárólag besározni akarja a hatalom képviselőit, a másik csak hajlong előttük. Mint mondja, minden véleménynek van létjogosultsága, az ítélőbíró úgyis a társadalom. Tény, hogy őt és más kollégákat hallgatva úgy tűnik, utólag kissé megszépült Jelcin korántsem makulátlan sajtópolitikája is.A legjobban talán Dmitrij Murzin, a Moszkovszkije Novosztyi-csoporthoz tartozó Vremja nevű napilap főszerkesztője összegzi a sajtó mai helyzetét.– Az orosz sajtó természetesen gazdaságfüggő, különösen a minőségi. Ezen nem lehet csodálkozni. Függ a gazdaságtól, a reklámpiactól, a lakosság fizetőképességétől, s közvetlenül a tulajdonosoktól. Arról is beszélni kell ugyanis, hogy nemcsak Berezovszkijra vagy Guszinszkijra gyakorolnak nyomást, hanem ők is manipulálják saját sajtójukat. Információtálalásuk tudatosan irányított. Ám mivel profik dolgoznak náluk, megtartják a függetlenség látszatát. Ennek ellenére a válogatástól kezdve minden ugyanaz, mint Zsirinovszkijnál, bár ez az újságírás azért finomabban motivált. A legfontosabb azonban, hogy a szabadság a gazdasági szabadsággal kezdődik. Amíg ez hiányzik, a sajtó sem lesz szabad! – fejezi be szkeptikusan Dmitrij Murzin.