A király bukása

A tizennyolcadik században C. A. Ehrensvärd svéd író egyszer azt találta mondani, hogy „mivel a skandinávoknál szinte semmi sem érhet be, nem várhatunk igazi művészetet és ízlést az északi tájakon”. Nos, erre a montesquieu-i klímaelméleten alapuló kishitűségre azóta jócskán rácáfolt az idő. Elég, ha csak a XX. század nagy skandináv íróira gondolunk, kivált pedig a századforduló, az északi „reneszánsz” nagyjaira, Ibsenre, Hamsunra, Strindbergre és – nem utolsósorban – a dán Johannes V. Jensenre (1873–1950), az 1944. esztendő Nobel-díjasára.Szorgos műfordítóink annak idején nem figyeltek föl Jensen 1900–1901-ben született, A király bukása című regényére, arra a műre, amelyet 1999-ben a dánok egy reprezentatív véleménykutatás során „az évszázad dán könyvének” ítéltek – kétszer annyi szavazattal (!), mint az utána következő Hét fantasztikus elbeszélést, Karen Blixen művét. Vajon mi a titka ennek a regénynek, amelyet V. Tóth László fordításában immár magyarul is olvashatunk?Aki kézbe veszi a művet, az nem csak egy XVI. századi színes történelmi regényt kap, amely megismerteti a zsarnok II. Keresztély király uralkodásának epizódjaival, a stockholmi vérfürdővel, a fel-fellángoló parasztháborúkkal, a nemzeti történelem megannyi megrázó eseményével, az északi testvérnépek értelmetlen viszálykodásával. És nem is csak egy nagy terveket dédelgető jütlandi parasztfiú fejlődésregényét kapja, Mikkel Thogersenét, akinek leghőbb vágya, hogy miután zsoldosként végigharcolta a korabeli Európa összes csatáját, egyszer személyesen is szolgálhassa a királyt. Nem, ez a mű sokkal több ennél. A dán olvasók szerint A király bukása nemzeti lelkületüknek azokat az árnyoldalait ábrázolja kíméletlen éleslátással, amelyekkel nem szeretnek büszkélkedni: a „dán betegséget”, vagyis az örökös sötétben tapogatózás tudatát, a kételkedést, elhagyatottságérzést és egyfajta beteges, destruktív kisebbrendűségi komplexust.A magyar olvasók számára azonban „csak” egy különös, már-már viszolyogtatóan idegenszerű, a skandináv irodalmon belül is párját ritkítóan komor remekmű, amelyben nincs egyetlen rokonszenves figura sem, nem is igen lehet – hiteti el velünk a szerző kimondatlanul is –, hisz a világ csak gyilkolás, pusztulás és élethalálharc a hideggel, az elemekkel és a vad ösztönökkel; egy, költőket is megszégyenítő képzelőerőről tanúskodó, sűrű, metaforikus nyelvezetű és keletkezési idejéhez képest szokatlanul modern alkotás – korántsem csupán a dán, hanem az egyetemes emberi lélek titkos bugyrainak enciklopédiája.(Johannes V. Jensen: A király bukása. Kráter Műhely, Pomáz, 2000. Ára: 970 forint)