Aktívak és inaktívak a népességben

Tóth Pál Péter demográfus Meddig fogyhat a magyar népesség? (Magyar Nemzet, január 13.) című tanulmányában felteszi a kérdést: mekkora hányadát lehet a nemzeti jövedelemnek az inaktívvá vált időskorúakra fordítani anélkül, hogy ez a gazdasági fejlődés gátjává válnék, és mikor válik elviselhetetlenné az inaktívak túlsúlya? Önérzetem megnyugtatására szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ennek elbírálásakor nem elegendő csak a nyugdíjat a vizsgálat idejében megtermelők, a társadalmi munkamegosztásban aktuálisan részt vevők, és az inaktívak arányát figyelembe venni.1. Az inaktív ember nemcsak a nyugdíjának a gazdaságba való viszszafordításával, hanem tartalékainak, megtakarításainak, vagyonának felhasználásával is részt vesz a gazdaságban. A letűnt szocializmus következtében ez a részvétel most nem jelentős, de sikeresebb társadalmakban komoly összeget jelent.2. A mai társadalmakban nem a termelőmunkában, hanem a szolgáltatásban dolgozók vannak többségben. Ezen szolgáltatások fogyasztói között a nyugdíjasok jelentős számban vannak jelen: gondoljunk az egészségügyre, az étkeztetésre stb.3. Sok olyan szolgáltatás van, amelyet az aktívak egymagukban nem is tudnának eltartani, és nem egy olyan szolgáltató van, amely az inaktívak nélkül – a társadalom terhére – munkanélkülivé válnék.4. Nálunk a nyugdíjintézeteknek még nincs jelentős vagyonuk, ezért lehet a nyugdíjast beállítani úgy, mint a nemzeti össztermék fogyasztóját. De ez csak addig van így, amíg a járulékokból felhalmozódó tőke nem válik termelővé. Ha ezt a tőkét nem tudják hasznosítani, az nem az inaktívak bűne!5. Az inaktívvá válás késleltetése nagyon fontos. Nem szabad megengedni, hogy a nyugdíjasok érdeklődése megfelelő kínálat hiányában beszűküljön, és betegségcent-rikussá váljanak. Az egészségbiztosításra fordítandó összegekben mutatkozó megtakarítások, és a produktív fogyasztások növekedése ilyen kezdeményezések támogatására fedezetet nyújthatnak.6. Az idősek aktivizálását önszerveződéssel kell megoldani, bevonva ebbe az időskor előtt állókat is. A szervezésre alkalmas emberek kiválasztására és oktatásukra tanfolyamokra lenne szükség. Azokat, akik ebben a munkában eredményt érnek el, elismerésben és támogatásban kellene részesíteni. Bizonyára sok szempont van még, amit figyelembe kell venni, de véleményem szerint kritikus helyzettel nem kell számolni. Az inaktívvá vált embert nem szabad szembeállítani az aktívakkal.Kő Gáspár nyugdíjas, Budapest