Az ő XX: századuk

Nem volna fontossága annak, hogy Európa megszűnik uralkodni, ha akadna valaki, aki Európát helyettesíteni tudná. De nincs ilyen. New York és Moszkva Európával szemben egyáltalában nem új. Mind a kettő az európai uralkodás egy-egy parcellája, amely a hátramaradt részről való elkülönülésével elveszítette értelmét. Valóban rettenetes dolog New Yorkról és Moszkváról beszélni. Nem lehet világosan tudni, hogy mik: csak azt tudjuk, hogy egyik sem mondott semmi különöset. De, anélkül hogy mivoltukat tökéletesen ismerni lehetne, általános jellegzetességük elég világosan érthető. Mindkettő, valójában, ahhoz tartozik, amit már néhány alkalommal a „történeti camouflage” jelensége gyanánt ismertettem. A camouflage lényege szerint oly valóság, amely nem az, aminek látszik. Külső látvány, ahelyett hogy szemléltetné, elrejti a lényegét. Ezért téveszti meg az emberek legtöbbjét. Csak az kerülheti ki a camouflage megtévesztését, aki már jó előre és általában tudja, hogy a camouflage létezik. Ugyanaz, mint a tükörjáték. A tudás igazítja helyre a látást.Minden történeti camouflage-ban két valóság merül fel: az egyik az igazi, a lényeges; a másik a látszatos, az esetleges, a felületi. Így Moszkvában megvan az európai gondolatok – a marxizmus – egy hártyája, amelyet Európában, európai valóságok és problémák számára gondoltak ki. Ez alatt a külső hártya alatt ott van a nép, mely nemcsak összetevő faj-anyagában üt el az európaitól, hanem – ami sokkal többet jelent – korban is más, mint mi. Egy még erjedő, vagyis fiatal nép. A legönellentmondóbb dolog, ami a marxizmussal történhetnék, hogy Oroszországban – ahol nincs ipar – diadalmaskodjék.(José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása. Budapest, s. d. Fordította Puskás Lajos)