Devianciák évadja

Állampolgári kötelességek országgyűlési biztosa – vélhetően ezt a pozíciót is ki kellene alakítani, hogy beteljesüljön a jogállam álma. Miközben küldetéstudatos jogvédők buzgón oltalmazzák a jogsértőket a „túlkapó” hatóságok ellen, elsikkadnak az áldozatok elemi érdekei. Miközben lelkes alkotmányjogászok széles nyilvánosságot élvezve szállnak harcba az alkotmányos jogok érvényesüléséért, meg sem említik az alkotmányos kötelességeket... Pedig a jogállam csak ez utóbbiakkal együtt működhet.Amikor a droghalálok híre időről időre eljut a társadalomhoz – tavaly huszonhét fiatalt vesztettünk el, mert túladagolták a heroint – azok hangja erősödik fel, akik a kábítószerezők állampolgári jogait emlegetik. Szerintük nem felháborodni kell a kokainistán, hanem „okain is tán” el kellene gondolkozni... Ez megfontolandó szempont, de egyidejűleg vajon el kellene-e gondolkozni a nem deviáns állampolgárok nehézségein (is)? Azon, hogy a törvénytisztelő, dolgozó, adófizető emberek – a saját gondjaik mellett – az „elkábítottak” egészségügyi költségeit is viselik?Amikor vasdorongos lakásfoglalásról érkezik hír, rögtön képernyőt kapnak a lakhatást alkotmányos jogként értelmező szakértők. Ugyanezek az alkotmányjogászok mélyen hallgattak akkor, amikor – még a múlt évezredben – az akkori államhatalom egyoldalúan fölemelte az OTP-hitelek kamatát, a kilakoltatás veszélyének kitéve egyes törvénytisztelő családokat.A napokban is hírek jutottak el a társadalomhoz a Nyugat-Európába vagy Kanadába kivándorolni igyekvő nagycsaládosokról. Igaz, a visszamenekülőkről is hallani egy-egy mondatot, ez utóbbi fejlemény azonban nem ver nagy indulathullámokat. Talán mert természetes, hogy a családok – belátva tévedésüket – mégis a saját hazájukban akarnak élni. Miután felismerték, hogy becsapták őket, visszatérésükben már nincsen deviancia – nem kell lelkes alkotmányjogász, küldetéstudatos jogvédő az érdekek zajos érvényesítéséhez.Talán jó gyakrabban tudatosítani, hogy a jogállamban nemcsak jogok, hanem – csekélyebb számban – kötelességek is sorakoznak. A magyar alkotmány szerint kötelesség a közteherviselés – kevéssé ünnepélyes szóval az adózás –, a honvédelem, valamint a kiskorú gyermekek taníttatása. Csak kicsit kell utánagondolni, s alighanem ki-ki példák tucatját tudná felsorolni a településén tapasztalt alkotmánysértésekre. Nemcsak az adózás alól bújnának ki sokan szívesen, hanem – az egyik parlamenti párt támogatásával – a honvédelmi kötelesség alól is. Adózni, katonáskodni – nem deviancia, így figyelmet sem kap a társadalomban. Annál élénkebb helyeslést élveznek az off-shore cégeket bejegyző ügyeskedők vagy a szolgálatmegtagadók. Emellett furcsa, hogy az ország élő alkotmányjogászt még nem látott, aki szóvá tette volna, hogy számos családban elhanyagolják a kiskorúak iskoláztatását... Pedig ez is az alkotmánysértés fájó példája.Ha már a civil társadalom gyenge ahhoz, hogy a nem deviánsok alkotmányos jogait védje, talán hivatalba kellene iktatni az állampolgári kötelességek ombudsmanját...