Egy negyvenöt éves kép feltámadása

A fénykép, amelyet itt lát az olvasó, negyvenöt éves. Hasonló események hasonló pillanatait őrzi a hazai sportarchívum, ez a fotó azonban ismeretlen (volt) előttünk. Nagy késéssel érkezett most haza, pontosabban hozták Ausztriából, mégpedig többszörös olimpiai bajnok vízilabdázónk, Kárpáti György. Amikor rábukkant, mindjárt magát kereste a képen, de mivel nem találta, egykori játékostársának, Gyarmati Dezsőnek ajándékozta. Gyarmati jóvoltából pergethetjük vissza az időt 1956-ig, a melbourne-i olimpia nyitóünnepségéig.Talán minden idők legerősebb magyar olimpiai csapatával vehettünk volna részt az 1956-os olimpián, ha a szovjet világrendszert először megroppantó „októberi vihar” nem fújja szét együttesünket. Mérvadó szaktekintélyek véleménye szerint húsz-huszonöt olimpiai bajnokságot is nyerhettünk volna, így pedig meg kellett elégednünk kilenc aranyéremmel. Hegyi Gyula, a sporthivatal elnöke tanácstalan volt. Később aztán felhívta Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét, és megkérdezte: elutazzon-e a magyar olimpiai csapat Melbourne-be, vagy az események miatt maradjon itthon? Nagy Imre az elutazás mellett döntött, és azonnal intézkedett, hogy a csapat kapja meg a szükséges pénzt. Senki nem vethetett volna rá követ, ha úgy határoz: a körülmények az utazást nem teszik lehetővé. (A versenyek november 22-én kezdődtek.)Bay Béla a tatai edzőtáborban rövid, de velős beszédet tartott: „Azt, hogy mi történik most Budapesten és az országban, én sem tudom megmondani. Azt sem, hogy mi lesz a vége. De azt tudom, hogy nekünk az a feladatunk, hogy készüljünk az olimpiára. Éppen ezért semmiféle zavargást, hangulatkeltést nem tűrök el. Tessék hozzálátni a munkához!” – Ettől kezdve rend volt.A legviharosabb időkben a sporthivatal munkatársai azon fáradoztak, hogy a magyar olimpiai csapat ruháit, felszereléseit, egyéb tárgyait összeszedjék a készítőktől, és valahogyan előkészítsék az utat. A Tatán lévő társaság aztán autóbuszokkal, egy nemzetiszínű zászlót vivő tank vezetésével jött fel a fővárosba. Ilyen előzmények után „masírozhattak” a magyar csapat tagjai (nem teljes létszámban) a melbourne-i olimpiai stadionban.Nézzük a képet. Ismerős arcok itt, ismerősök amott. És „ismeretlenek”. Negyvenöt év távlatából ugyanis nehéz felismerni valamennyiüket. Mert egyre kevesebb a tanú. Mert haloványodnak az emlékek.A magyar csapat zászlaját a nemrég elhunyt Csermák József, a helsinki olimpia kalapácsvető olimpiai bajnoka viszi. (Sajnos az arca nem látszik.) Közvetlenül mögötte az olimpikonok vezetője, Hegyi Gyula, balján Molnár József sportvezető, jobbján Jekelfalussy-Piller György (1932 olimpiai kardbajnoka). A hölgyek: a belső sorban elöl Gyenge Valéria úszó, mögötte Kovácsné Nyári Magda vívó, Molnárné Bodó Andrea tornász, dr. Ürményi Angéla csapatorvos, majd Gulyásné Köteles Erzsébet tornász (a későbbi aranyérmes csapat tagja). A középső sorban elöl Székely Ripszima úszó, mögötte Pajor Éva úszó, Lemhényiné Tass Olga tornász (az aranyérmes csapat tagja), Littomeritzky Mária úszó, Nagyné Vali néni, a tornászok zongoristája. A szélső sorban elöl Szőke Kató úszó, mögötte a negyedik Keleti Ágnes tornász (Melbourne-ben négyszeres olimpiai bajnok), majd Korondi Margit tornász (az aranyérmes csapat tagja). Megint a férfiak: belül Tumpek György úszó, mögötte a harmadik Sákovics József párbajtőrvívó, a tizedik Szabó Miklós hosszútávfutó. A középső sorban: Rozsnyói Sándor akadályfutó, mögötte a második Rerrich Béla párbajtőrvívó, a harmadik Kun Szilárd sportlövő. A külső sorban a második Klics Ferenc diszkoszvető (az olimpiai csapat forradalmi bizottságának tagja – Iglói Ignác futóedző és Gyarmati Dezső mellett), a harmadik Kárpáti Rudolf kardvívó (egyéniben és csapatban olimpiai bajnok), majd Benedek Gábor öttusázó. Mögötte kettővel a „kopasz” úr Rozgonyi György vívóedző. És újfent a hölgyek: jobbról Gyarmati Olga távolugró, a negyedik Killermann Klára úszó, majd Ördögh Éva úszó, dr. Temes Judit úszó. A férfiak első sora (jobbról): Gyarmati Dezső (napszemüvegben), Bolvári Antal, Boros Ottó; Gyarmati mögött Hevesi István és Jeney László (valamennyien az olimpiai bajnokságot nyert pólócsapat tagjai).Nevek, arcok. Emlékek és varázslatok.Egy kép feltámadott?