Egyház és minőség

A polgári koalíció egyházpolitikája már eddig is fontos körök elismerését váltotta ki megfontoltságával. A kormány ellenállt azon követeléseknek, amelyek végiggondolatlan szigorításokat óhajtottak volna az egyházi minősítés terén. A kormányzáshoz szükséges felelős mértéktartás most újabb szellemi útmutatást és muníciót kapott. A német szövetségi alkotmánybíróság egy friss, 2000. december 20-i határozatában alkotmányellenesnek találta, hogy Berlinben megtagadták a Jehova Tanúitól az egyházi minőséget.A német megoldások a magyar szabályozásban mindig fontos tájékozódási pontnak számítottak. Jogi megoldásaink zavarai gyakran az eredeti félreértéséből, az eltérések elfeledéséből adódnak. Érdemes tehát áttekinteni a legfrissebb német fejleményeket a maguk szerves összefüggéseiben.A német egyházszabályozás még mindig az 1919-es weimari alkotmányt követi. A hatályos német alaptörvény ugyanis 1949-ben az 1919-es rendezést megtartotta. A weimari megoldásban – egyebek mellett – a vallásháborúk tapasztalatai, az egyházi vagyonok napóleoni elvonása, majd az ezt követő „kártalanítás”, a bismarcki Kulturkampf (a katolikus egyház elleni támadás) és ennek visszavonása ötvöződött az 1919-re már előrehaladott szekularizációs állapottal. A vallásszabadság biztosítása mellett a (most is hatályos) szöveg megőrizte egyes (nem nevesített) egyházak 1919-ben létező, államilag elfogadott kiváltságait. Az akkori nagy egyházak – ha az alkotmány elfogadásakor úgynevezett közjogi testületként működtek – e minőségüket megtartották. A weimari alkotmány lehetővé tette, hogy más vallási társaságok is ilyen közjogi testületté váljanak, feltéve, hogy eleget tesznek a tartósság követelményének. Az 1919-ben már elismert nagyok mellett mára legalább huszonhárom kisebb közösség nyert közjogi elismerést. A nem közjogi vallási társaságok is önállóak és biztosítják a szabad közös vallásgyakorlás szervezeti kereteit. A közjogi testület – az alkotmány szintjén – annyiban van a társaságnál jobb helyzetben, hogy állami adót vethet ki. (Az egyházból ki lehet lépni – ez esetben az adófizetési kötelezettség megszűnik.) A közjogi testületek a joggyakorlatban egyéb kedvezményekre is szert tettek. E kedvezmények a közjogi minőségű egyházak világi helyzetét érintik.1989-ben a magyar alkotmány – a némettel ellentétben – nem egy történelmileg kialakult állapotot rögzített, hanem az állam semlegességének egy modern – egyebek mellett az 1989-ben Németországban is uralkodó – felfogását fogadta el. (Az állam a modern német alkotmányfelfogás szerint is semleges.) A magyar alkotmányszöveg minden 1989-es vagy 1919-es esetlegességtől szabadon, elvi éllel mondhatta ki, hogy az állam az egyháztól elválasztva működik. Ezzel eleget tett a nyugati egyházak és a magyar hívők régi, jogos igényének. A vallásszabadságról szóló törvény az alkotmány szóhasználatát követve kizárólag az egyház fogalmat használja a vallásgyakorlás szervezeti keretének megjelölésére, bár a magyar Alkotmánybíróság szerint más szervezeti forma is alkalmas a kollektív vallásszabadság megvalósítására.Mi ezek után a friss német határozat üzenete? A német döntés szerint a közjogi testületként elismerés olyan közhatalmi jogosítványokat ad az ilyenként működő egyházaknak, amelyek különleges felelősséggel járnak. A többletjogosítványok megadásához többletfeltételek teljesülését kell vizsgálni. Az elbírálási szempontokat a weimari alkotmányban hatályban maradt szakaszai tartalmazzák, de figyelembe kell venni az alkotmánynak a joggyakorlatban felismert íratlan elveit. Az írott követelmény a tartósság: ez benne van a weimari alkotmányban (de nincs a magyarban). A német gyakorlat elzárkózott attól, hogy a tartósságot években határozza meg. Az alkotmányszöveg egyébként úgy is értelmezhető lenne, hogy a tartósságnak a jövőre kell vonatkoznia. A Jehova Tanúi majdnem száz éve munkálkodnak Németországban (a hitleri üldözés ellenére). A tartósság nyilvánvaló. A határozat azonban azt is vizsgálandónak tartja, mennyiben hű a jogrendhez az egyház. Erre kifejezetten azért van szükség, mert a közjogi testületként elismerés közhatalmi jogosítványokat eredményez, és ezek birtokában az egyház nagyobb hatalmat, szorosabb ellenőrzést gyakorolhat a hívei fölött. (Az iskolai vallásoktatásnak vagy a lelki gondozásnak nem feltétele a közjogi elismerés, az ezen tevékenységhez való jog a vallási közösségeket is megilleti.)A Jehova Tanúi hittételei szerint az állam a sátán birodalma. A német alkotmánybíróság szerint ez közömbös, mert csak a tevékenység és nem a hittétel szolgálhat az állami megítélés alapjául. A hittételből pedig államellenes cselekvési gyakorlat nem következik. A bíróság külön foglalkozik az állam, a jogrend iránti hűség előrejelzésének nehézségeivel. Fontos szempont ez, hiszen a testületet mindvégig a vallásszabadság előmozdításának kötelessége vezérli az ügyben. Az sem tekinthető alaptörvényt veszélyeztetőnek, a demokrácia mint alapérték elleni támadásnak, ha a hittétel tiltja a választásokon való részvételt. Ez nem antidemokratikus, hanem apolitikus álláspont. A német alkotmánybíróság visszautasítja a közigazgatási bíróság okfejtését, miszerint az alapjogok gyakorlása állampolgári kötelesség lenne. Az egyház közjogi jogállásához az állam iránti lojalitást sem lehet megkívánni, már csak a fogalom határozatlansága miatt sem. A közjogi státusú egyháztól sem lehet az állammal való együttműködést megkövetelni.Hogy ezek után az új közigazgatási bírósági eljárásban elismerik-e közjogi testületnek a Jehova Tanúit, az attól függ, hogy sikerül-e meggyőzniük a közigazgatási bíróságot arról, hogy harmadik személyek alkotmányos jogait, különösen a gyermekek érdekeit nem veszélyeztetik-e, illetve hogy a vallási közösségben tartás céljából nem használnak-e alapjogokra sérelmes módszereket.A tervezett magyar szabályozás szempontjából a fentiekből mindenekelőtt az következik, hogy amikor a német bíróságok feltételeket szabnak az elismeréshez, ezt egyrészt az alkotmány kifejezett előírása alapján teszik. Elismerési feltétel nem szerepel a magyar alkotmányban, amely jóval az államegyház felszámolása után született. A német rendszerben a szuperegyházi státus esetében egy olyan alkotmányban elismert többletjogokkal és többletfelelősséggel járó szervezeti formáról van szó, amit a magyar alkotmány nemcsak hogy nem ismer, de a felekezeti egyenlőség miatt nem is fogadhat el. A kormányzati egyházpolitikát pedig kinyilvánítottan a felekezeti egyenlőség terheli. A német határozat azt sugallja, hogy a közjogi jogosítványok miatt van helye állami vizsgálódásnak, de még e tekintetben sem a hittételekből indulna ki, mivel azok előrejelző ereje csekély és kétséges.A megítélés alapja a hitet követő gyakorlat. A tartósság pedig nem annyira történelmi folytonosságot és jelenlétet jelent, hanem arra elégséges időt, hogy a vallás diktálta cselekedetek jogszerűsége megítélhető legyen. Hazai érdeklődésre számot tartó szempont lehet, hogy mennyire közömbös – éppen a vallásszabadság előmozdítása céljából – a semleges német állam az iránta tanúsított politikai lojalitás iránt. Ami az államot érdekli, amit a bíróság vizsgálandónak tart, az a hívők és nem hívők alkotmányos jogainak esetleges veszélyeztetése. Egyes törvények megsértése azonban nem vonja maga után a közjogi elismerés megszüntetését. A már elismert testületeknek is vannak nézeteltérései a hatóságokkal a törvényileg előírt kötelességek és a vallásszabadság diktálta magatartási határait illetően – mondja a szövetségi bíróság. Állami szempontból a legmagasabb szintű elismeréshez elegendő az emberi méltóság, az alapjogok tiszteletben tartása. Amit nem lehet közjogilag elismerni – mondja a német alkotmánybíróság – az az olyan vallási közösség, amely maga tagadja a többi vallás egyenlőségét, vagy a papság világi uralmát (teokrácia) kívánja.