Én nem tudom...

Én nem tudom, szabad-e engednünk gyanakvó természetünknek egy olyan esetben, amikor hirtelenjében nem tudjuk eldönteni, hogy földön fekvő embertársunk segítségre szorul-e, vagy csak pihen. Lassú hóesésben, enyhe félhomályban haladtam kocsimmal az országúton Göd felé. A lányom ült mellettem. Az autóban kellemes meleg volt, a tél zord világa kívül rekedt. Hirtelen egy felfordult biciklit pillantottam meg az út szélén, lent pedig, a kétméteres töltés alján egy arcra borult emberi testet. Az előttünk haladó gépkocsi lassítás nélkül ment el mellette. Csúnya, gyanakvó természetemnek engedve, így szóltam a lányomhoz:– Férfi vagy nő?– Nő – felelte.– Akkor megállunk.Lehúzódtam az út szélére, kiszálltunk a kocsiból, és visszamentünk a még mindig mozdulatlanul heverő testhez. Egy másik autó is megállt. Aztán még egy. Nem csak mi vagyunk irgalmas szamaritánusok.– Meghalt – mondta egy fiatal nő.– Mintha mégis lélegezne – mondta a férje. – Hívom a mentőt.Lemásztam a töltésen. Tudtam ugyan, hogy az agyalapi töröttekhez nem ajánlatos hozzányúlni, mégis megfordítottam a testet.Nefelejcskék ártatlan szemek néztek rám egy ráncos almához hasonló arcból. Az egyik szem pislogott.– Jól van? – kérdeztem.– Jól – felelte az idős hölgy, akit úgy saccra százhúsz kilósra becsültem. – Csak szeretnék hazamenni.Bukés törkölyszag csapott meg.– Nem veszik fel a mentőknél – mondta odafent a mobiltelefonos férfi.– Nem baj – feleltem. Aztán visszafordultam a földön fekvőhöz. – Miben segíthetünk?– Vigyenek haza.– Az a következő lépés – mondtam. – Fel tud kelni?– Ha húznak.Lejött fentről a másik szamaritánus, és ketten talpra állították a hölgyet. Aztán föltuszkoltuk a meredélyen.– Mit tehetünk még? – kérdeztem. – Fáj valamije?– Semmim. Vigyenek haza. Itt lakom alig egy kilométernyire.– A biciklivel mi lesz? – kérdeztem.– Az ám! A bicikli – mondta.– Van otthon telefonjuk? – kérdezte szamaritánus kettő.– Van. Felhívná a férjemet? – Mondta a számot.A férfi tárcsázott, majd csüggedten legyintve mondta.– Az is hótrészeg.Majd: – Jaj! Tényleg idetalál? – Felém fordult. – Azt mondja, idejön négykézláb is.– Remek – mondtam. – Akkor mi továbbmegyünk.Tapasztalataim szerint ha két részeg összekapaszkodik, egyszerűen képtelen elesni.– Miért kérdezted, hogy férfi vagy nő? – szólalt meg a lányom, amikor visszaültünk a kocsiba.– Mert eddigi életemben öt földön fekvő részeg férfit szedtem össze az utcán. Kettőhöz kihívtam a mentőt, mielőtt megszagoltam volna. Gondoltam, ha ez nő, akkor tényleg valami baja van és segítségre szorul. De látod?– A részeg szerinted nem ember? Nem szorul segítségre?– A részegek állítólag mindig az őrangyaluk ölébe esnek. – De aztán hozzátettem: – Igazad van, a részeg is ember. Azt viszont, hogy részegek esetében is égi érdem-e a szamaritánusi tett, én nem tudom.