Erdély művészetéért

Több mint egy évtized távlatából most már bizonyos, hogy a korondi Páll Lajos ötvenedik születésnapjára rendezett kiállítás jelentős esemény volt a művész életében, de kulturális viszonyaink között még inkább. A nyolcvanas évek végén ugyanis lehetetlen volt csak úgy, magánemberként kiállítást rendezni, alapítvány született tehát Erdély művészetéért.– Az Erdély Művészetéért Alapítvány azzal a céllal jött létre 1988 márciusában, hogy Erdély kortárs alkotóművészei ismertté és elismertté váljanak itthon, és ezáltal bekapcsolódhassanak a hazai kulturális életbe. Az alkotók állandó kiállítóhelye a Vármegye Galéria a Belvárosban – mondta el kérdésünkre Kulcsár Edit galériavezető. – A képtár az erdélyi művészeken túl mára a Kárpát-medencében élő alkotók kiállítóhelyévé vált, a magyar millennium rendezvénysorozata ugyanis elképzelhetetlen a határon kívül rekedt, magyar identitású és szellemiségű művészek részvétele nélkül. Sajnos a kisebbségben élő alkotóművészek kiállítási lehetősége meglehetősen korlátozott a fővárosban, ezért a makói művészteleppel közösen elhatároztuk, hogy Magyar millennium címmel csoportos kiállítást rendezünk számukra – folytatja a galéria bemutatását Kulcsár Edit. – A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával megvalósult vándorkiállítás Szegedről indult, a nagy érdeklődésre való tekintettel a tervezettnél tovább, még az új évben is megtekinthető a Vármegye Galériában, majd Baján látható. A Kárpát-medencében élő magyar művészek kiállítása a millennium évében körbejárja az országot.Még el sem halkult Szervátiusz Jenő kiállításának visszhangja, s a Vármegye Galéria már Szervátiusz Tibor alkotásainak bemutatására készül. A kiállítással egy időben, a párizsi magyar év keretében a franciák is megismerkedhetnek Európa egyik legjelentősebb kortárs szobrászművészével. A cím nemcsak megtisztelő, igaz is: a magyar közönség érti és érzi ezt, miközben rajongással, tömegesen zarándokol a Vármegye Galériába, ahol a szívéhez közel álló, az ízlésének megfelelő képzőművészeti alkotásokra talál.A határon túli magyar művészek megismertetésének nehézségeiről Kulcsár Edit elmondta, hogy a képzőművészeti alkotások áthozatalára méretük, terjedelmük miatt szinte alig volt lehetőség a hetvenes–nyolcvanas években.– Az irodalom könnyebben jutott át a határon, Kányádi köteteit előbb ismertük, mint a képzőművészek munkáit. Jelenleg sem könnyű a helyzet, de már nagyobb esélyeink vannak a képek áthozatalára, a művészemberek megismertetésére. A Vármegye Galéria az újonnan kialakított Szalonnal a Kárpát-medencei magyarság működő fóruma, s ezt számon tartják maguk az alkotók is. Jó példa erre Páll Lajos, akinek nemcsak a galéria megalakulásában volt akaratlanul is jelentős szerepe, de a mai napig gyönyörű képeket készít kimondottan arra a célra, hogy ötévenként a Vármegye Galériában bemutathassa alkotásait. Vagy Salló István faszobrász, aki kifejezetten a Vármegye Galéria kérésére faragta az Árpád-házi királyokat. Nagyon fontos, hogy a határon túl élő művészeknek legyen motivációjuk, biztosak lehessenek abban, hogy nem dolgoznak hiába. Nem egy műalkotás, könyv született abból a reményből, hogy a Vármegye Galériában lehetőség nyílik a megmutatkozásra. Alapítványunk mottója: „Minden magyar felelős minden magyarért”. Úgy gondolom, minden magyar honleánynak és honfinak kötelessége, hogy érdeklődési körén belül, lehetőségeihez mérten tegyen valamit a magyarság megmaradásáért. Bízom benne, hogy az új évezred a magyar századdal kezdődik, és jobbak lesznek kilátásaink, mint a huszadik században.