Göröngyös cseh út

Csehországban a század- és ezredforduló körüli hetek eseményei, karácsonytól vízkeresztig – s nyilván továbbra is – milliók figyelmét irányították a közszolgálati cseh televízió bástyáinak bevételéért folyó, időnként tragikomikussá fajuló csatározásokra. A barikádok egyik oldalán a közszolgálati televízió kuratóriumában, s a polgári demokrata – szociáldemokrata paktumhoz tartozó és e politikai pártok szája íze szerint cselekvő döntéshozó többség, a másik oldalon pedig a pártok befolyásától mentes, valóban közszolgálati televíziózás hívei álltak és állnak szemben egymással.Mellőzve a – lapunkban is figyelemmel kísért – médiaháború részleteit, a politikai színtér egyes szereplőinek színeváltozásait, e csatározás során, a prágai események – Csehország határaink kívül is – ismét ráirányították a figyelmet a politika és a média összefonódásainak buktatóira, a sajtó- és szólásszabadság helyzetére, a közszolgálatiság értelmezésére és a pártoktól független újságírás lehetőségeire. Sajátos elemmé vált ezekben a vitákban a közszolgálati médiára vonatkozó törvények értelmezése. Az egyik fél a törvény betűjéhez, a másik pedig szelleméhez ragaszkodott. A legutóbbi napok, órák fejleményei inkább az utóbbiakat igazolják.Az elmúlt két hét alatt Csehországban milliók számára vált világossá a közszolgálatiság fogalma. Az adófizetők pénzéből fenntartott cseh televízióra rátelepedő és a paktumpártokhoz túlságosan közel álló kuratórium bárdolatlan intézkedései ellen fellázadt szerkesztői és műszaki gárda nehéz körülmények közt, sztrájkban állva is elkészítette műsorait, amelyeket a törvényességre hivatkozó vezérigazgató hívei az 1968-at követő normalizációs mesterkedéseket is túlszárnyaló, kezdetleges és cenzúrázott műsorokkal akartak ellensúlyozni. A tévénézők a „zendülők” mellé álltak, támogatásukra január 3-án százezernél is többen vonultak ki az utcákra. A prágai tüntetésen a tévészerkesztők szájából hangzott el: egyetlen párt kiszolgálói sem kívánunk lenni!A médiaháborút némely politikus már a politikai, sőt az alkotmányos válság előjelének tekinti, és egyre gyakoribb az előrehozott választások követelése is. A kormány az események hatására alapvetően új médiatörvényt terjeszt a parlament elé. E jogszabálytervezet szerint a közszolgálati televízió és rádió kuratóriumaiba nem a politikai pártok, hanem civil kezdeményezések, érdekvédelmi szervezetek, például szakszervezetek, egyházi, művelődési, környezetvédelmi vagy tudományos egyesületek, szerveződések jelölnék a tagokat – de a kuratórium végleges összetételéről továbbra is a képviselőház döntene. Az új médiatörvény előterjesztése akár a kisebbségben kormányzó szociáldemokrata kabinet önbírálatának is tekinthető, de a cseh közvélemény többsége jelenleg ezt jó irányban tett lépésnek minősíti, abban reménykedve, hogy azt a képviselőház legalább ebben a formában jóváhagyja.Csütörtökön a közszolgálati televízió egyes műsorai helyett a nézők továbbra is a vezérigazgató tiltó rendelkezését olvashatták. Hivatalosan még mindig nem született döntés arról, kinek van igaza. Hodac vezérigazgató legújabban Pavel Dostál kulturális miniszterrel került konfliktusba. A törvényekre hivatkozva kikapcsoltatta azt a műsort, amelyben a miniszter az új médiatörvényt ismertette. Úgy tűnik, hogy a médiaháborúban a szembenálló felek megfeledkeztek arról, hogy már-már társadalmi válságot idéztek elő. Az azonban vitathatatlan pozitívum, hogy az események sodrában az emberekben megerősödött a polgári öntudat, az a felismerés, hogy a választások közti „holt” időszakban is van lehetőségük a közállapotok befolyásolására.