Hintába került az olaj ára

Az elmúlt évben az olajpiac hatalmas árzuhanásokat és áremelkedéseket élt meg. Szinte naponta nőtt vagy csökkent az olaj ára, és ennek a nem kívánatos hintának a lengését szinte senki sem tudta befolyásolni. Bár az is igaz, hogy néhány ország nem is akarta megállítani, inkább maga is segített a hinta lendületbe hozásában.Ezzel a váddal leginkább azok az országok szembesülnek, amelyek nem tagjai a Kőolaj-Exportőr Országok Szervezetének, az OPEC-nek, de jelentős mértékben részt vesznek a világ olajtermelésében. Például Oroszország, Norvégia, vagy akár az Egyesült Államok. Ezen államok nem tekintik céljuknak a világ olajpiacának stabilitását, termelőkapacitásukat esetenként fegyverként használják, ha érdekeik védelméről van szó. Az OPEC-tagok ezzel szemben érdekeltek az olajpiac stabilitásának fenntartásában. Nem engedhetik meg, hogy az olaj ára nagyon magasra szökjön, mert az egy idő után a visszájára fordul, akár pánik is kialakulhat a piacon. Ez meg is történt, miután minden próbálkozás ellenére sem tudták 28 dollár alá szorítani az olaj átlagárát.Az OPEC megpróbálta tüneti kezeléssel, termelésnöveléssel oltani a tüzet. Egymás után többször döntöttek arról, hogy mennyi plusznyersolajjal árasztják el a piacot. Ennek hatására az olajpiac dúskált a nyersanyagban, miközben hihetetlen árakon folyt a kereskedés. A megoldás az Egyesült Államoktól jött. A világ első számú nagyhatalmának kőolajkészleteit legalább olyan figyelemmel kísérik az olajmogulok, mint az OPEC-árlistát. A hisztéria alatt a hírek az Államok tartalékainak katasztrofális csökkenéséről szóltak. Majd miután bejelentették, hogy a készletek igenis elegendő mértékűek a tél átvészeléséhez, az árak csökkenni kezdtek, a befektetők pedig megnyugodtak. A nyugalom pedig elhozta az OPEC számára tragikus évvégét. Decemberben 22 dollár alá esett az olaj ára, szemben a szeptemberi 38 dollárral. Ez pedig cselekvésre készteti az olajtermelőket. A legfontosabb országok, Szaúd-Arábia, Venezuela vagy Indonézia azonnali termeléscsökkentést szorgalmaznak. Az időjárás-előrejelzés szerint a rendkívül zord téli időjárás megmarad mind az Egyesült Államokban, mind a brit szigeteken. A tél tehát biztosítva van az OPEC számára. Az olajpiac jövője szempontjából az olajhinta működésbe hozóinak hozzáállása lesz útmutató.Ha az olajvilág döntéshozói meg is nyugodnának, nyakukon van az újabb veszedelem: a „zöld erőnek” nevezett reform-energiafelhasználás. Azt tényként kezeli az egész világ, hogy a fosszilis energiahordozók ideje maximum ötven éven belül lejár. Át kell térni az új, környezetkímélőbb és hatékonyabb energiagazdálkodásra. Ez pedig az OPEC számára a halálos ítélettel egyenlő. Amerika hatalma ugyan nem kérdőjelezhető meg, de az olajkrízis során bebizonyosodott: még a világ egyetlen szuperhatalma sem tudja úgy irányítani az olajpiacot, ahogy szeretné. Az USA a legnagyobb segítséget úgy tudja nyújtani az OPEC-nek, hogy megnyugtató híreket közöl saját helyzetéről. A bizonytalansági tényezők nagymértékben befolyásolják a piacot, így lehetetlen előre megjósolni a 2001-es esztendőt. Valószínű, hogy a fekete arany és a birtoklásával járó hatalom rengeteg indulatot gerjeszt a jövőre is. Lehet, hogy az új évezred új olajválsággal köszönt be, és – az olajbrókerek lelkiállapotát figyelembe véve – nem lesz könnyű elkerülni a pánikot.