Kabila utolsó visszatérése

Ágyútalppal szállították Hararében, Zimbabwe fővárosában a Kinshasába induló repülőgéphez Laurent Desiré Kabila, a napokban meggyilkolt elnök holttestét. Kabilát saját emberei gyilkolták meg. Az egykori gerillaharcos napjainkra „nemzeti hőssé” vált, ám szerepe igencsak ellentmondásos a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) történetében. Kabila döntötte meg Mobutu Sese Seko uralmát az akkor Zimbabwe nevet viselő országban 1997-ben, az eltelt három év viszont legfeljebb a „diktátor” név kiérdemlésére jogosította fel.A róla szóló elemzések éppúgy kiemelik „Übü- papa”-szerű regnálását, mint előéletét: foglalkozott aranykereskedéssel vagy éppen túszejtéssel is. A marxista Kabila kérlelhetetlen antiimperialistaként polgárháborúk során verekedte végig magát, még Che Guevarával is harcolt együtt, Mobutu megdöntését is egyfajta politikai rendszerváltásként próbálta beállítani. Kabila olyan időpontban jelent meg fegyvereseivel Zaire keleti határainál, amikor az országot menthetetlen válság fenyegette: a tuszi–hutu konfliktust követően Ruandából özönlöttek a hutu menekültek, rablógazdálkodás következtében a gazdaság összeomlott, a nagybeteg Mobutu utolsó hónapjait élte. Az 1997-es hadjárat, amelynek végén Kabila bevonult a fővárosba, 200 ezer hutu menekült eltűnését eredményezte, akiket kiszolgáltatott az őt támogató tuszi katonáknak. Kongó „új királya” 1998 nyarán egy stadionban ünnepelte hatalomátvételének első fordulóját, majd háborút jelentett be egykori szövetségesei, Ruanda és Uganda ellen, akik úgymond „agresszorokká” váltak – pedig e két ország segítségével lett Kabila államfő. Úgy látta, hogy az ország keleti részén a törzsek hatalmát csak fegyveres erővel törheti le. A villongások rövidesen regionális konfliktussá nőttek: Angola és Zimbabwe csatlakozott Kabilához, a válságba belekeveredett Namíbia, Burundi, Szudán és Csád is. Susan Rice, az afrikai ügyekkel megbízott amerikai államtitkár-helyettes kijelentette: ez Afrika „első világháborúja”. A zsarnokság olyan méreteket öltött, mint azelőtt soha: Mobutu időszakában a költségvetés látszatcselekvéseken nyugvott, Kabila alatt nem volt költségvetés. Négy év alatt folyton választásokat ígérgetett, ám betiltotta a pártok működését, s a legelemibb jogok sem érvényesültek az országban – írta a Le Monde.A totális terrort a kényszerű háborúnak nevezett konfliktus indokolta, ennek pacifikálására jó esélyt szolgáltatott volna az 1999-ben kötött lusakai szerződés. Ennek előnyeit Kabila nem használta ki, megfigyelők épp ezért látnak némi esélyt a válság rendezésére a diktátor halála után. Kabila fia, Joseph Kabila, az újjászervezett kongói katonai erők parancsnoka választás előtt áll: folytathatja a háborút, vagy megpróbálja felszámolni apja örökségét, a háborúvá szélesedett belviszályt.