Ki népei vagytok?

Avar Jani bácsi (apám teveli komája volt) neve mindig izgatott, de sokáig semmit nem tudtam az avarokról. Aztán a kettős honfoglalás elméletének megjelenésével újra előtérbe került a nevük. Ám „érezni és látni” akkor kezdtem őket, amikor a Zamárdiban folyó ásatáson, amelyet másfél évtizedig a kaposvári múzeum régésze, Bárdos Edit vezetett, napokig fényképeztem az előkerült leleteket. Akkor még nem tudtuk, de azóta már ismert, hogy az egész Kárpát-medence legnagyobb avar kori temetőjére akadt a régész.Amit az avarokról tudnunk kell, röviden összefoglaljuk Bán Péter szócikke és Trugly Sándor könyve alapján.Mind a mai napig szakmai berkekben sem tisztázott megnyugtatóan az avar nép eredete, néppé válásának egykori területe. Annyi azonban a korabeli forrásokból kikövetkeztethető, hogy e nép fiai két, egymással rokon ágból olvadtak össze, s az egyik őshazája Belső-Ázsiában volt. Alapnépességüket az a kínai forrásokban is szereplő zsuan-zsuan nép alkotta, amelynek uralmát 552–555 között döntötték meg a türkök. A nyugat felé menekülő zsuan-zsuan törzsek későbbi útjuk során magukkal ragadták közép-ázsiai rokonaikat, a heftalitákat (hunokat), így érkeztek meg 557-ben a Kaukázus vidékére s még ugyanezen év telén a bizánci birodalom határára. Követeiket Konstantinápolyban rövidesen fogadta a nagy tekintélyű I. Justinianus császár, és egyezséget kötött velük a Fekete-tenger vidéki törzsek megfékezésére.A Bizánccal megkötött egyezség nem tartott sokáig, hiszen már 567 őszén kitört az avar–bizánci háború. Az Al-Dunánál állomásozó, Baján kagán vezette avarok legyőzték a gepidákat és a longobárdokat, megszállták a Kárpát-medencét, de uralmuk alá hajtották a Visztula, Elba, Odera vidéki szláv népeket is, zsákmányszerző hadjárataik során pedig a frank királyságot fenyegették. Ezzel létrehozták a kétszáz évig fennálló, bár a VII. század középső harmadától már csak a Kárpát-medencében virágzó avar birodalmat. Az avarok, az államalakító nomádoknál gyakori módon, más (gepida, bolgár–török és szláv) törzsekre telepedtek és adóztatták őket. Birodalmukat 796-ban Nagy Károly, majd Krum bolgár kán hadjáratai zúzták szét. Népi tömegeik azonban tovább éltek, s jelentékeny számban megérhették a magyar honfoglalást, amely után végleg asszimilálódtak.Az avarok és a longobárdok együtt verték le a gepidákat 567-ben. A „hosszú szakállúak” az örök béke jegyében távoztak Pannóniából Itáliába. Az írott források szerint kezdettől változatos politikai és gazdasági kapcsolat volt a két hatalom között. A kereskedelmi kapcsolaton kívül az avar–longobárd kapcsolat többoldalú volt. Arról is van tudomásunk, hogy mesterek (hajóácsok) érkeztek Itáliából az avar kagánhoz. Számolni kell az avarokhoz menekült és közöttük élő germánokkal is. A korabeli források elhurcolt hadifoglyok ezreiről tesznek említést.Ma már elfogadott tény, hogy 670–680 körül új néphullámok érkeztek keletről az avar birodalomba, Kuvrat bolgár kán halála után a kazárok elől menekülő onogur bolgárok és a hozzájuk csapódó népcsoportok települtek be a Kárpát-medencébe. Vezetőjük Kuber, Kuvrat negyedik fia volt. Megváltozott az avar birodalom határa is. Új temetők, új szokások, új művészet alakult ki. Hogyan nyilvánul meg ez a zamárdi temetőben?A sírok tájolása kissé megváltozik, a tengelyük eltolódik északi irányba – írja a kiállításához készített ismertetőjében Bárdos Edit. A sírgödör alját fejnél-lábnál erőteljesen mélyítik. Lovaikat is ugyanolyan módon temetik el – külön sírgödörbe, a halott lábához –, de a szerszámozás megváltozik. A női sírokban bizánci stílusú fülbevalók, nyakperecek s rajtuk úgynevezett bullák jelennek meg. E VII. század végi – VIII. századi sírok jellegzetes leletei az öntött bronz áttört díszkorongok. Általában női sírokban fordulnak elő, ritkán férfisírokban is, szíjelosztóként. A női viselet jellemzői a veret nélküli övek, amelyeket vas- vagy bronzcsat fog össze, lemezes nagyszíjvégüket csaknem a két boka között találjuk. A korongok az övről lecsüngő szíjról lógtak, bal oldalon viselték őket, néha kettőt-négyet is.Ezekből – a címben feltett kérdésre is válaszolva –, tehát Kuber népének Somogyban feltárt gazdag temetőjéből most kettőt mutatunk be. Az első bronz díszkorongon, amely hat-hét centiméter átmérőjű, akantuszlevelek láthatók, a másodikon életfa-ábrázolás.Annak idején, amikor előkerültek, épp ott jártam Zamárdiban. Tudom, milyen nagy örömet jelentett e leletek megtalálása a régésznek. Remélhetőleg nézni is ugyanolyan öröm lesz: látni s tudni, hogy kik viselték. Még akkor is, ha az a birodalom eltűnt, de lám, nem nyomtalanul.