Koronák, angyalok, szentek – országszerte

Száz esztendeje Zala Györgyről mondták: a millennium szobrásza. (Volt, aki irigységből nevezte így, volt, aki elismerőleg. Pályázati kiírás mellőzésével őt bízta meg a miniszterelnök, Wekerle Sándor a millenniumi emlékmű elkészítésével, így azután „járt neki” a kitüntető titulus.) Mihály Gábort még nem sokan nevezik ekképpen, pedig megszolgálta e birtokos szerkezetet ő is.A keresztény államalapítás ezredik évfordulóját köszöntő ország számos megrendeléssel kereste meg: formázzon szobrot, díszkutat, emlékművet a Szent Koronáról, szent királyainkról, Istvánról és Lászlóról és az eltelt ezer esztendő nagyjairól. És Mihály Gábor, aki egy alföldi kis településről indult el, és tengernyi viszontagság után jutott el a képzőművészeti főiskoláig, majd pedig a sikerig, lelkesen fogadja a Magyarország különböző pontjairól érkező megrendeléseket. Nem kérdi, lesz-e rá pénz, elegendő. Dolgozik. Szarvason és Balatonvilágoson már áll az égből aláereszkedő Szent Koronát megjelenítő emlékműve, Kocséron egy másik, bronzból és kőből való, ugyancsak első királyunk emléke előtt tisztelgő alkotása. Csorvás Szent István-díszkutat kapott, Tótkomlósnak most formáz egy másikat. Vésztő-Mágoron 1996 óta látható vörösréz lemezekből kalapált Szent László-lovasszobra, s hasonlót szán a horvátországi Szentlászlófalva háború dúlta főterére. Mert kérték, hogy legyen...Adósságnak tekinti a megtagadott nemzeti hagyományt, a meghamisított történelmet, az elfeledtetett és eljelentéktelenített múltat. Adósságnak, amit törlesztenünk kötelesség. Ezért aztán odahagyta a millenniumi esztendő kedvéért szinte minden korábbi kedves témáját. A szépasszonyszobrokat, az olimpia eszméje iránti lelkesedését, a technika bűvöletében fogant „fémcsavarintásait”. (Sajnálatosan kevesen tudják, hogy Lausanne-ban, az Olimpiai Múzeum parkjában az ő acélból és vörösrézből való kerékpározói várják a látogatókat, hogy a Parlament tornyán álló Rézvitézt is ő formálta újjá, s hogy a közúti balesetek áldozatainak emlékműve Budapesten, a Flórián téren szintén Mihály Gábor keze munkája. Akiket pedig a Magyarság hírnevéért díjjal tüntet ki a magyar kormány, ugyancsak az ötvennyolc esztendős művész kisplasztikáját – márványlapon álló bronzharangocskáját – kapja. Paradicsomi oszlopfője Paksot díszíti, Parasztősöm című szobra a szülőfaluját, Csanádapácát. Kanyarulatok nevű toronymagas festett acélplasztikája a Hungaroring látványossága.) A nemzeti múlt szobrásza lett. Zala György azt mondta, ő a magyar nyelvet akarja kőbe vésni, Mihály Gábor meg azt, hogy a negyven esztendőn át eltakart, szép nemzeti múltat.A köszönet nemes elhatározásáért apránként érkezik. A szülőföld hálája például egy karcsú kis kötetben fejeződik ki, a Békés megyei önkormányzat (és a Nemzeti Kulturális Alap) támogatásával kiadott minimonográfiában, amely érzelmes-ironikus önéletrajzzal és tárgyilagos szakmai ismertetővel (valamint a külföldön és idehaza látható művek jegyzékével), illetve sok jó fotóval mutatja be a művészt, akinek 2000-ben és 2001-ben mindennél fontosabb a magyar millennium.Jó kézbe venni e karcsú kötetet, és jó lenne remélni, hogy ennél testesebb bemutatót is kap egyszer Mihály Gáborról a mai magyar művészetek iránt érdeklődő közönség. A szobrász is megérdemelné, s mi is, azt hiszem.