Közszolgálatiság és pártbefolyás

A közszolgálati cseh televízió élén történt személycsere, illetve az új vezérigazgató személyének feltűnően gyors kiválasztása és a televízió vezető testülete tagjainak pártsemlegessége iránti kételyek következményeként az intézmény alkalmazottai és az új vezetés közt kirobbant viszály ismét reflektorfénybe állította Csehországban a politikusok és az újságírók, a pártok és a magát függetlennek tekintő média viszonyát.A rendszerváltás utáni évtized egyik leglátványosabb konfliktusáról van szó, amikor – mint az újabb kori cseh történelem során annyiszor – a probléma petíciók és tüntetések formájában ismét az utcára került. Az értelmiségi körök az 1968-as forgatókönyv szerint állásfoglalásukat egy újabb Kétezer szó című nyilatkozatban fejtették ki. A politikai pártok szinte kivétel nélkül a lehető legtöbbet szeretnének profitálni a jogi szempontból zűrzavaros helyzetből. A cseh társadalom szeme láttára szinte élethalálharc folyik a közszolgálati televízió politikai befolyásolásáért. Teljesen érthető a tévés hírszerkesztők tiltakozása a televízió politizálása ellen. Azt is látni kell azonban, hogy a foghíjas jogalkotás következtében a közszolgálati televízió, különösen annak politikai szerkesztőségei jelenleg nagyon sebezhetőek. Bohumil Dolezal neves cseh politológus a közszolgálati tévé politikai részlegeit olyan szűz lányhoz hasonlította, aki vonzza az erőszakoskodó és megbecstelenítésére igyekvő politikai zsarnokokat. És ha azt mindenki tétlenül nézi, akkor a közszolgálati tévéből végül is bárki számára elérhető céda lesz.Elemzők úgy látják, hogy a tévéválság hátterében a 2002-ben esedékes parlamenti választásokra való felkészülés áll, hiszen a legutóbbi szenátusi pótválasztások, illetve a megyei képviselő-testületi választások új helyzetet és új lehetőségeket teremtettek a politikai térképen. A kisebbségben kormányzó szociáldemokraták szerint ez esetben a Polgári Demokrata Párt (ODS) és a Négyes Koalíció közötti hatalmi harcról van szó, aminek fő célja az idő előtti választások kiírása. A független újságírásért, a sajtó- és szólásszabadságért küzdő újságírók megmozdulásának megítélésében homlokegyenest ellentétes a véleménye Václav Havel államfőnek és Václav Klausnak, az ODS és a képviselőház elnökének. Havel a „zendülők” mellé állva azok erkölcsi igazsága mellett állt ki, és a törvények szellemét számon kérve került ismét szembe Klausszal, aki viszont a hatályos törvények maradéktalan tiszteletben tartását követeli, ám ugyanakkor a közszolgálati televíziót valamiféle hibrid képződménynek tekinti, amelyet mielőbb magánkézbe kellene juttatni.Sokan vélik ma Csehországban, hogy a közszolgálati televízió körüli drámai hangvételű csatározásban a legtöbb sérülést a politikai elit és az újságíró-társadalom szenvedte el. A legtöbbet azonban az adófizető polgárok, a nézők milliói veszítették. Kétséges azonban, hogy belátható időn belül eldől, ki a győztese az ezredforduló csehországi médiaháborújának.