Mit ér a nevem?

Eltűnődtem a minap egy ligeti padon üldögélve azon, hogyan is tudnám egy kicsit tűrhetőbbé tenni az életemet. Adódna talán egy megoldás: megváltoztatni a nevemet. Legjobb lesz, ha egyszerűen elszököm magam elől. Olvastam valahol, hogy a névcsere lélekcsere is.A névváltoztatás azonban nem lenne elegendő, többet kellene tennem: a külsőmet is meg kellene változtatni. Új szerepet vállalni az élet színpadán. Figyelem a járókelőket, s azon töprengek, kinek a bőrében tudnám folytatni az életemet. Jó játék, elszórakoztat.A trolimegálló felől sietve közeledik egy kopasz úr, aktatáskát szorongat a hóna alatt, csíkos zsebkendőjével törölgeti izzadt arcát. Találgatom magamban, ki lehet. Pénzbeszedő talán? Most azért bosszús, mert három helyen is hiába csöngetett. Ha otthon vannak is a lakók, nem nyitnak mindenkinek ajtót. Kikukkantanak a redőny résén, ahonnan rálátni a kapura. „Jaj, már megint a villanyszámlás!” S akkor hiába csönget. Holnap, holnapután majd újra eljön. Mifelénk sok régi házban nincs felvonó, bizony tucatnyi lépcsőt meg kell másznia. Nem, ennek a bőrébe nem bújnék, nem vállalnám a szerepcserét.Új alkalomra várok, érkezik is valaki, messziről megismerem csüggeteg járásáról: tanárember lehet. Oktató. Nem tudós, csak tudománnyal foglalkozó. Elnyűtt ruháján is látszik. Lehet, hogy csak óraadó tanár valamelyik közeli iskolában. Talán a Radnótiban. Abból az irányból érkezett. Vége a délelőtti óráknak, a diákok már a buszmegállóban tolonganak nagy hátizsákjaikkal. Van, akiért autó érkezett. A papa küldte. Egy ilyen autó hazavihetné ezt a fáradt embert is, de ez senkinek sem jut eszébe. Matektanár? Nem. Rajztanár tán, mert ábrándos a tekintete. De nem tudom, tantárgy-e még a rajz a középiskolákban.Egy pap közeledik reverendában. Sokan nem hordanak már reverendát, de lehet, hogy ez egy szegény agyongyötört vidéki plébános, aki feljebbvalóihoz érkezett valamilyen fontos jelentéssel, s most szabad félóráját itt szeretné eltölteni a ligetben. Leül majd egy padra, miután a lehullott sárga leveleket lesöpri róla, s előveszi a breviáriumát. Imádkozik a csendes őszi verőfényben. A kalapját közben larakja maga mellé a padra. Néha az ég felé fordul, a felhők járását figyeli. Az esti harangszó már otthon találja.Azt hiszem, az ő bőrébe bújnék most legszívesebben, mennék vele vissza kis falujába, segítenék neki olykor, ha nem akad más elfoglaltság, ministrálással, meggyújtanám a gyertyákat mise előtt, és délben harangoznék. A temetéseken én vinném a füstölőt.Szemüveges férfi ballag felém hóna alatt orvosi táskával. A doki. Ismerem jól, az én mellemet is megkopogtatta már, írt fel számomra kanalas orvosságot is. Demeternek hívják. „No, nyújtsd ki a nyelvedet, hadd lássam!”Átvenném tőle az orvosi táskát, leültetném helyettem a padra, és elindulnék gyógyítani, vigaszt vinni, reményt csöpögtetni. Az Abonyi utca sarkán körülfognának a hajléktalanok, s én recepteket osztogatnék közöttük. „Ebből naponta tíz cseppet. Ebből meg este vegyen be egy szemet!” Biztosan van a doki táskájában tucatnyi kitöltetlen vény. Mind szétosztanám, s talán ettől én is meggyógyulnék. Van még reményem, doktor úr?Most hárman jönnek összekapaszkodva, jót mulatva valamin. Ha még lennének Budapesten kalauzok a villamosokon, a trolikon meg a buszokon, megesküdnék rá, hogy ezek kalauzok, s most mennek hazafelé a szolgálatuk letöltése után. De nincsenek már kalauzok, az új nemzedék már nem ismer ilyen foglalkozást, s a városi gyerekek között alig akad olyan, aki kalauz szeretne lenni. Mint az én gyermekkoromban. Kalauz vagy masiniszta!Szemügyre veszek még egy lúdtalpas öregurat, de öltözéke elriaszt. Melegen bélelt cipőben csoszog, nyakára háromszorosan rá van tekerve a gyapjúsál, kétujjas kesztyűt hord. A felesége erőltette rá. „Öreg vagy már, hideg szél fúj, nehogy megfázz, Tihamér! Egy pogácsát is csomagoltam neked, tedd a zsebedbe, és nagyon vigyázz!”Nem! – ugrottam fel. Ezt a szerepet azért mégsem vállalom. Inkább megmaradok a saját gondjaimmal. Hiszen úgyis a vége felé tart már az előadás, megvárom, amíg leeresztik a függönyt.Elmondhatom: izgalmasan szép előadás volt.