Nehéz mérni az utazások eredményét

Eddig nem vizsgálta ellenőrzési szervezet, hogy a kormányzati vezetők külföldi utazásai mekkora terhet rónak a központi költségvetésre, azt sem vették eddig górcső alá, hogy ezek az utazások mennyire hasznosak az állam számára, és miként illeszkednek az ország egységes külügyi stratégiájába – jelentette ki a Magyar Nemzetnek Sepsey Tamás. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) elnökét az állami vezetők 1999. évi utazásainak ellenőrzési tapasztalatairól kérdeztük. A KEHI által készített jelentést múlt pénteken hozták nyilvánosságra.A legkönnyebb feladat az utazások költségeinek számszaki vizsgálata volt. Ennek során a delegáció tagjainak szállás-, illetve utazási költségeit, valamint a meghívóknak vitt ajándékok árát vették alapul – tudtuk meg Sepsey Tamástól. A KEHI ellenőrizte azt is, hogy az állami vezetők útijelentései mennyire tükrözték az eredeti tervekben megfogalmazott célokat.A vizsgálati jelentéssel a KEHI segítséget kívánt nyújtani ahhoz is, hogy a Külügyminisztérium által koordinált egységes külügyi stratégia erőteljesebben épüljön be az állami vezetők gyakorlatába, illetőleg a teljes magyar közigazgatás hasznosítani tudja azokat a pozitív példákat, amelyeket a kormányzat vezetői külföldi útjaikon megismerhettek. A vizsgálat során a legnehezebb feladat az eredményesség értékelési módszerének kialakítása volt. Ugyanis egy-egy utazás után nem mindig jelentkezik azonnal kézzel fogható eredmény.Vannak ugyanis olyan olyan külföldi utak is, amelyeknek „csak” az a céljuk, hogy ápolják, fenntartsák a baráti kapcsolatot, erősítsék a jószomszédi viszonyt, vagy éppen megfelelő szintű képiseletet biztosítsanak Magyarországnak a diplomáciai színtéren. A KEHI elnöke elmondta: egyetlenegy év utazásainak vizsgálata alapján nem lehet megalapozott véleményt alkotni az utazások hatékonyságáról.Ezért a külügyi tevékenységről hosszabb távú, legalább négyéves ciklust ellenőrző vizsgálattal lehetne megalapozott véleményt alkotni, ennek során ki lehetne dolgozni azokat a vizsgálati módszereket, amelyek valóban alkalmasak lehetnek az állami vezetők külföldi útjai hatékonyságának és eredményességének megítéléséhez. Sepsey Tamás szerint nem lehet például két olyan külföldi utat összeha-sonlítani, amelyek közül az egyiken egy nemzetközi szerződést írt alá egy miniszter, a másikon pedig egy államtitkár egy megállapodás előkészítésén munkálkodott. Vagyis nem lehet azt mondani – húzta alá a KEHI elnöke –, hogy az előbb említett miniszteri út eredményes, míg az utóbbi eredménytelen volt. Amikor tehát a KEHI az utazások eredményességét vizsgálta, arról fogalmazta meg véleményét, hogy az útijelentések által megjelölt cél elfogadható volt-e, és illeszkedett-e az érintett minisztériumoknak profiljába. – A górcső alá vett 982 kiutazásból mindössze öt esetben fogalmazta meg kételyeit a KEHI – szögezte le a hivatal elnöke.A vizsgálat során jogvita bontakozott ki a minisztériumok egy része és a KEHI között arról, hogy adhattak-e megbízást repülőgépjegyek megvásárlására közbeszerzési pályázat lefolytatása nélkül. A közbeszerzésnek Sepsey álláspontja szerint egyik előnye, hogy alacsonyabb áron lehet megvásárolni egy szolgáltatást, másik előnye a nyilvánosság. A KEHI szerint ezért nemcsak az irodák munkadíját, hanem a jegyek beszerzési árát is figyelembe kellett volna venni, amikor eldöntötték, hogy megpályáz-tatjáke-e a szolgáltatást. A minisztériumok a korábbi időszakban megszokott gyakorlatot folytatták, és csak az utazási irodáknak kifizetendő jutalék várható nagyságát vették alapul. Ez az összeg valamennyi tárcánál 7,5 millió forint alatt maradt, vagyis a közbeszerzési törvény alapján a tárcák álláspontja alapján alatt nem kellett közbeszerzési pályázatot kiírniuk. Ezzel szemben a KEHI jogi álláspontja az, hogy a megvásárolt szolgáltatásba az irodák által beszerzett repülőgépjegyek árát is bele kell érteni. Álláspontjuk szerint ugyanis az a fő szabály, hogy a közpénzek elköltését a közbeszerzési törvény átláthatóvá és nyílttá kívánta tenni. Ugyanakkor Sepsey Tamás elismerte: a jogvita még nem dőlt el, tehát csak a bíróság állapíthatja meg, hogy a minisztériumoknak vagy a KEHI-nek van-e igaza. Ezért jelenleg csupán a KEHI álláspontjára hivatkozva nem helyénvaló azt állítani, hogy a minisztériumok megsértették a közbeszerzési törvényt.A hivatal javaslatára egyébként Sepsey reményei szerint a jövőben egységes közbeszerzési eljárás keretében fogják beszerezni a repülőjegyeket azok a tárcák is, amelyek vitatták a hivatal álláspontját. A jelentés szolgálati titokká minősített részével kapcsolatban Sepsey Tamás elmondta: azokat az adatokat, amelyeket a minisztériumoktól úgy kaptak meg, hogy azok bizalmasan kezelendő üzleti adatok, a KEHI szabályzata alapján szolgálati titokká kellett nyilvánítani. Ez olyan, a megbízási szerződésekben szereplő adatokra vonatkozik, mint például hány százalékos kedvezményt kaptak a tárcák, vagy mely utazási irodákkal kötöttek szerződést. A nyilvános jelentés ezeket az adatokat nem tartalmazza. Ugyanis továbbra is fennáll az az indok, ami az adatok minősítését szükségessé tette, ezek ugyanis valóban üzleti titkok. – A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal nem követhet el üzletititok-sértést – szögezte le Sepsey Tamás. Eme üzleti adatokat csak az érintett cégek, illetve a minisztériumok hozhatják nyilvánosságra. – Az utazási irodákkal kötött szerződéseken kívül mást nem tartalmaz a jelentés szolgálati titokká minősített része – állítja a KEHI elnöke. Hozzátette: a titkosítás a sajtóhírekkel szemben nem a visszaélések elfedését szolgálja, azokat a hivatal szabályzata alapján kellett titkosítani.A jelentésben a KEHI rögzítette is, hogy milyen feltételekkel kapták meg minisztériumoktól ezeket az információkat. Volt például olyan minisztérium, ahol közigazgatási államtitkár utasítására volt szükség, hogy a köztisztviselő átadja a szerződéseket a vizsgálatot végző KEHI-nek. Sepsey Tamás egyébként nem tartja soknak az állami vezetők 1999. évi félmilliárd forintos utazási összköltségét, ez egyharmada az összes minisztériumi köztisztviselő az évben külföldi útra fordított költségének.