Nem csökkent tízmillió alá a lélekszám?

Elképzelhető, hogy az előrejelzésekkel ellentétben tízmillió fölötti népességszámmal lépett át Magyarország a harmadik évezredbe a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) havonta közölt népmozgalmi adatai szerint. Az év végi adatokat ugyan még nem dolgozták fel a KSH-ban, ám a legutolsó, októberi számok ezt a lehetőséget is magukban hordozzák.A népesség tényleges számát pontosan csak a népszámlálással lehet meghatározni. A KSH által havonta közölt adatokat az utoljára 1990-ben végzett népszámlálás számaiból vezetik tovább úgy, hogy a születéseket és a halálozásokat regisztrálják, a nemzetközi migrációt nem. A számok ezért feltehetően nem tükrözik a pontos adatokat, de a tendenciaváltozások érzékeltetésére alkalmasak.A KSH eddig a tavalyi év első tíz hónapjának adatait dolgozta fel. Eszerint 32 ezerrel csökkent a lakosság lélekszáma 2000-ben október végéig, amikor az országban 10,012 millióan éltek. A népesség fogyása 14 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Tavaly az első tíz hónap alatt 80 966 gyermek született, és 112 627-en haltak meg. Az első tíz hónapból csak háromban csökkent, hétben emelkedett a születésszám. A halálozások száma két hónapban haladta meg az előző évit.Magyarország mai területén a század első nyolc évtizedében többen születtek, mint ahányan meghaltak, kivételek ez alól a háború és a járvány sújtotta évek. A mai országterület népessége 1981-re érte el csúcspontját, 10,713 millió főt, azóta minden évben többen halnak meg, mint ahányan születnek. Most az 1981-es adathoz képest annyival vagyunk kevesebben, mint ha Baranya és Tolna megye lakossága eltűnt volna a térképről. A század eleji adatot viszont a százezres nagyságrendű csökkenés ellenére is hárommillióval haladjuk meg jelenleg. A születések számának csökkenése és a halálozások emelkedése nem a nyolcvanas években kezdődött. A gyermekszám már az ötvenes években kritikusan visszaesett, s ekkortól számítható a halandóság növekedése is. De akkor a népességben még voltak tartalékok: a nagyobb létszámú fiatal korosztály miatt a egy darabig nem jelentkezett a népességcsökkenés. A gyermekvállalási kedv zuhanó tendenciáját az alábbi összehasonlítás is jól tükrözi: a századfordulón 10 nő átlagosan 55 gyermeket hozott világra, míg tavaly valamivel több mint 12-t, miközben a népességszám szinten tartásához 10 nőnek legalább 21 gyermeknek kellene életet adnia.Néhány további tendenciaváltozás a népmozgalmi adatokból: tavaly január elsején 5,252 millió nő élt Magyarországon – az ország lakosságának 52,3 százaléka tartozott a gyengébbik nemhez. 1870-ben a nők aránya még csak 50,5 százalék volt. Jelentősebb módosulás a népesség nemek szerinti megoszlásában az első világháború veszteségeinek hatására következett be: míg 1910-ben 1000 férfira 1007 nő jutott, tíz évvel később már 1062. Tovább nőtt a nők aránya a második világháború alatt, majd az így kialakult arány stabilizálódott 1990-ig. Azóta tovább növekedett az 1000 férfira jutó nők száma, jelenleg 1096 – annak ellenére, hogy kevesebb leánygyermek születik, mint fiú. 34 éves korig „férfitöbblet” van, s minél idősebb kort vizsgálunk, annál inkább túlsúlyba kerülnek a nők. A hatvan év feletti lakosságnak már háromötöde a gyengébb nem képviselője.Azok, akik az első világháború befejezését követően születtek, alig negyven évre számíthattak. Ma a születéskor várható élettartam a férfiaknál 66, a nőknél 74 év körüli. A számokat tekintve sajátos vonása a magyar népesedési helyzetnek, hogy az ország gazdasági, kulturális és társadalmi fejlettségi szintjéhez képest magas a halandóság. A nők várható élettartama a nyugat-európai államok mindegyikében 80 év feletti. A magyar férfiak lemaradása e téren még nagyobb, nyugat-európai társaik ugyanis 74-75 évre számíthatnak. Aggasztó, hogy az utóbbi időben a magyar férfiaknál jelentősen emelkedett a halandóság a 35–60 év közötti korosztályban.Napjainkra rendkívüli mértékben megnőtt a válások száma. Ezért elaprózódtak, illetve esetenként megszűntek a családok, megnőtt az egyszülős családok aránya. Az egyedül élők aránya is jelentősen emelkedett. 1960-ban számuk még csak közelítette a félmilliót, 1996-ban viszont már az egymilliót is meghaladta. Budapesten a háztartások közel harmada áll egy személyből, ám a települések többségében az egyszemélyes háztartások aránya általában jelentősen elmarad ettől. Az 1980-as népszámláláskor és azt követően az egyszemélyes háztartások kétharmadában szinte mindig nő élt. Az egyedülálló nők magas aránya összefügg a férfiak nagyobb halandóságával.