Rabszolgasors

Ha valaki attól félt, hogy az új évezred egyszeriben gyökeres változásokat hoz az életünkbe, akkor az megnyugodhat, marad minden a régiben. Az új évezred szerves folytatása lesz az előzőnek. Az árak változnak, de a külföldi lapok magyarországi tudósítói nem. Rájuk bizton számíthatunk, ugyanabban a hangnemben, változatlan hangsúlyokkal fogják tájékoztatni olvasóikat, mint eddig.A bécsi Kurier budapesti tudósítója, Georg Berenyi elöl járt a példamutatásban. A bécsi polgár a másnaposságot elűző pezsgőtabletta mellé kapott egy adag „ungarische” fejfájdítót, nehogy zökkenőmentes legyen kijózanodása. „A magyar nemzeti jobboldal a beruházókat közvetetten rabszolgatartóknak nevezi” – írja Berenyi, s bizony nincs oly tisztességes ember, aki nem jajdul fel és nem kap a fejéhez ily rémes hír hallatán. Mert az már mégiscsak több a soknál, hogy idejön a művelt és melegszívű kapitalista ebbe az elmaradott országba, befekteti és kockáztatja véres verejtékkel megszerzett profitját, erre a magyarok „hálából” csúnyákat mondanak rá. Berenyi nem beszél a levegőbe, a forrást is megnevezi, nem más az, mint Csath Magdolna közgazdász, aki a közszolgálati rádió Vasárnapi újság című műsorában mondott valami hasonlót. Bár Csath csak anynyit mondott, hogy „a munkavállalókat és vállalkozókat a saját hazájukban rabszolgává alázzák”, de aki ért a szövegek dekódolásához – márpedig egy Budapestre akkreditált tudósító nagyon ért –, az nyomban megfejti a valódi üzenetet: ahol rabszolgák vannak, ott rabszolgatartóknak is lenniük kell, azok pedig nem mások, mint a külföldi beruházók. Ezen logikai konstrukcióban nincs is semmi hiba, még azzal sem vádolhatjuk Berenyi Georgot, hogy meghamisította Csath Magdolna mondanivalóját, hiszen ezt a „rabszolganép” (pincérnemzet) elméletet elég sokszor kifejtették a honi jobboldal radikális köreiben. Hogy ilyen veszély valóban fennáll-e, azt lehet vitatni, miként radikális jobboldali körökben is vitatják, egyet nem lehet: az adott tételt úgy interpretálni, mintha az a nemzeti jobboldalon általánosan elfogadott szentencia lenne. Ez Csath Magdolna magánvéleménye, függetlenül attól, hogy sokan egyetértenek vele jobb- és baloldalon egyaránt. Ezen az sem változtat, hogy Berenyi úr a Vasárnapi újságot a MIÉP szócsövének minősíti, amit 2,5 millió ember hallgat. A nemzeti jobboldal nem azonos a MIÉP-pel, ahogy a 2,5 millió hallgató sem azonos a nemzeti jobboldallal. Arról már nem is beszélve, hogy a hallgató véleménye sem feltétlenül azonos az előadóéval. Ezek után szinte üdítőleg hat, hogy a szerző Rudnai Jánost, a multik magyarországi szövetségének elnökét idézi, aki elvárja, hogy a kormány elhatárolja magát. Kitől és mitől? Csath Magdolna nem kormánytag, egyik kormánypártnak sem aktivistája, még ha a MIÉP szószólója is lenne, akkkor sem a kormánynak kéne elhatárolódnia. Még akkor sem, ha a kormánypártok is a nemzeti jobboldal képviselőiként határozzák meg magukat. Tőlünk sem kéri senki emberfia, hogy határolódjunk el Berenyi kolléga szubjektív elemektől sem mentes, csúsztatásokkal teli „tudósításától”. Egyszerűen csak reflektálunk rá, a magunk jószántából. Így megy ez itt a nemzeti jobboldalon, még most, a XXI. században is.